Szentek, akik a bányászokat védik

KIÁLLÍTÁS-ELŐREJELZÉS

2017. március 24-től tekinthető meg a Bányász védőszentek – szakralitás a bányászatban című időszaki kiállítás a Tatabányai Múzeumban. A tárlat a Tatabányai Tavaszi Fesztivál keretén belül nyílik meg, és szorosan kapcsolódik a Jó szerencsét! Emlékévhez.

Cikk küldése

e-mail:

A kiállításon látható alkotások zöme a zalaegerszegi Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum Szent Borbála gyűjteményéből származik. Az anyag alapja Jármai Ervin bányamérnök, helytörténész kutató gyűjteménye volt, amely 1999-ben került a Múzeum tulajdonába, ahol azóta jelentős munkát végeztek a Borbála-ábrázolások országos összegyűjtése és katalogizálása terén is. A bányász-védőszentek, a Szent Borbála-kultusz és a mindennapokban megélt hitvilág történeti vetületét adják az esztergomi Keresztény Múzeum gyűjteményében található középkori alkotások, valamint a selmecbányai Szlovák Bányamúzeumban őrzött Szent Istvánt ábrázoló oltárképek fotói, a türelemüvegek vagy az Annavölgyről származó, a Tatabányai Múzeumban őrzött Borbála-zászló.

A középkortól több szent tiszteletét is megtaláljuk a bányászközösségek környezetében. Közülük emelkedik ki és válik Európa szerte meghatározóvá Szent Borbála. A hozzá, mint a bányászok védőszentjéhez kapcsolódó hagyománykör kialakulásáról azonban biztos források nem állnak rendelkezésre. A legkorábbi adatokat az újkor elején találjuk, 16. századból származó utalások bányászok által közösen fenntartott Borbála kápolnákat említenek, s a leszállás előtti imádság kontinens szerte beépült a kötelező munkarendbe. A szent tisztelete a II. világháborút követően teljesen eltűnt a hivatalos ünneplésből, bár visszaemlékezésekben szerepel, hogy az ötvenes években is kisebb közösségekben tartották a Borbála napi templomi miséket. A magyarországi kultusz újra élénkülésében nagy szerepet játszottak az 1980-as években ide érkező lengyel bányászok, majd a rendszerváltást követő években, a honi bányászat gyors hanyatlásának időszakában a Borbála-hagyomány újra kivirágzott.

A szent tisztelete a „legfiatalabb” művelési ág, a szénhidrogén bányászok körében is jelentős volt, az olajbányászokhoz köthető alkotások nagy hangsúllyal szerepelnek mind a gyűjteményben, mind a tárlaton. Azonban a gyűjtemény ezen jóval túlmutató jelentőségű, hiszen a Tatabányai Múzeum feladatául tűzte ki a Borbála-alak megjelenésének holisztikus szemléletű gyűjtését. Ezért szerepel itt több mű, amely Borbálát, mint a tüzérek védőszentjét mutatja be. Feltétlenül említésre méltóak a gyűjtemény azon apró tárgyai is, amelyeket a bányászok a rendszerváltás óta szakmai rendezvényeiken használnak, s amelyek megjelenítik Borbála alakját és bemutatják az újra életre keltett kultusznak a bányászidentitás megőrzésében betöltött szerepét.

A „Jó szerencsét” Emlékév alkalmából ezzel a kiállítással állítunk emléket annak a szellemiségnek, mely évszázadokon keresztül hozzá tartozott a bányász közösségek mindennapjaihoz.

„Isten adjon jó szerencsét,

Szent Borbála általad,

Régi bányászköszöntéssel

Kérünk Téged, el ne hagyj.

Lelked szűzi liliomszál,

Hulló véred drága ár,

És ha hírtelen halál érne,

Istenünknél mellénk állj.”

A Tatabányai Múzeum köszönetet mond a Magyar Olaj- és Gázipari Múzeumnak és Tóth János igazgató úrnak a kiállítás létrehozásában nyújtott segítségért.