A címbéli kijelentés Nagy Ferótól származik, aki a híres Beatrice-dalban üvöltötte ki magából egy ország fájdalmát. Sajnos ma is van miért dühöngenünk, ha a múlt századról van szó, és ha már így van, jobb lenne, ha nem egymástól hermetikusan elzárva, hanem közösen emésztenénk a terhelt múltunkat.
A múlt elmúlt – gondoljuk gyakran, ha unjuk a régi vitákat, de ne áltassuk magunkat: nem mindegy, hogy mit kezdünk a sok, szétaprózott, de máig begyógyulatlan történelmi sebbel. Most már választhatunk is; parttalan és keserű vitákat folytatunk róluk és versenyzünk a „kinek a vesztesége nagyobb” alapú, nulla összegű „vesztes-vesztes” logikájú móskuskerékben, vagy egy pillanatra elhallgatunk, és megpróbáljuk megérteni a másik ember nézőpontját, szembesülni egy olyan történelmi kataklizmával, amely éppen nem érintett minket, vagyis a mi családunkat. Ha így teszünk, ebből jöhet létre az a Közös Halmaz, amelyet egy baráti társaság álmodott meg pár éve hosszú-hosszú beszélgetések nyomán. A Közös Halmaz építői nem pártpolitizálnak, de Magyarország sorsa nagyon is érdekli őket. Arra jutottak, hogy igenis lehet tenni valamit egy egészségesebb lelkületű országért.
Trianon, holokauszt, diktatúrák, ’56, rendszerváltás más szemmel
A jobbára a húszas éveikben járó civil fiatalok úgy látták: túl sok az érzelem és az indulat, kevés viszont az empátia és a hallgatás képessége. Ha nem sikerül véget vetni a negatív spirálnak, élhetetlenné válik a hazánk. A panaszkodás vagy a közöny helyett egy olyan közös nevező keresésébe fogtak, amely az egész társadalmat a pozitív energiák felé terelheti, és amely révén meghaladhatóak a terméketlen viták, csökkenthető a gyűlölködés. Ebből lett a Közös Halmaz projekt: egy formabontó, különleges kezdeményezés, amelynek első látványos eleme Erzsébetvárosban, a Madách téren valósul meg egy köztéri kiállítás formájában.
A legfontosabb XX. századi magyar történelmi traumákat különleges módon bemutató kiállításon a történelmi kataklizmák változatosan nyitható és zárható ajtókon jelennek meg. A látogatók az ajtókat kinyitva a traumákhoz kapcsolódó szokatlan kérdéseket, gondolatébresztő, játékos felületeket találnak. Minden ajtó a köztudatban rögzült megközelítésekhez képest új szempontokat mutat be. Nem válaszokat ad, hanem csak kérdéseket vet fel. Nem elmagyarázni, pláne nem diktálni szeretne, hanem elgondolkodtatni.
Lépj be a történelembe!
A köztéri kiállítási forma legfőbb előnye, hogy bárki bele tud botlani. Olyan járókelők is, akik inkább elzárkóznak a témától. A 2017. március 16-án megnyitott tárlat két hétig éjjel-nappal megtekinthető. Egyszerre provokatív és megbékélésre késztető: fel kell oldanunk a múltunkkal kapcsolatos tabukat ahhoz, hogy békében építhessük közös jövőnket. Az ajtókat a későbbiekben oktatási segédanyagként használva a Közös Halmaz Alapítvány önkéntesei középiskolákban tartanak csoportfoglalkozásokat, legutóbb például a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban találkoztak tinédzserekkel, akik érdeklődve fogadták a szokatlan kezdeményezést.
A „Nyissunk a múltra, hogy legyen jövőnk!” című, a XX. századi történelmi traumáinkról szóló köztéri kiállítás 2017. március 16. és március 30. között tekinthető meg a Madách téren. Május első két hetében pedig az Örs vezér téren közlekedők is belebotlanak majd az ajtókba.
Kapcsolódó cikkek:
Cimkék:
múzeum,gyűjtrmény, kiállitás
