©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Önarckép álarcokban

A Petőfi Irodalmi Múzeum hétfő óta látható kiállításában a jegyző, a hivatalnok, a tanár fegyelmezett, nyilvános szerepei mögül ki-kilép egy érzékeny, talányos költő.

Mi látszik ma Arany Jánosból, mi jut eszünkbe róla? Ki rejtőzik a Nemzeti Múzeum előtt üldögélő szoboralak, a kissé jellegtelen, tanáros, „szemérmes” Arany-portrék mögött? A Petőfi Irodalmi Múzeum kiállításában a jegyző, a hivatalnok, a tanár fegyelmezett, nyilvános szerepei mögül ki-kilép egy érzékeny, talányos költő.

Az álarc, a maszk motívuma végigkíséri Arany életét és műveit. A tárlat arra a paradoxonra épül, hogy a fennkölt és a kisszerű, a rendkívüli és a hétköznapi egymásba fonódva jelennek meg a művekben. Nagy hősök állnak az egyik oldalon: Toldi Miklós és Szondi György, kis és gyarló figurák a másikon: Bolond Istók, Vojtina Mátyás.

A játékos és formabontó kiállítás több generációhoz szól, a költő eredeti kéziratai, tárgyai és a korszak izgalmas vizuális világa, nagyszerű képzőművészeti alkotásai között bolyongva pillanthatunk a méltán tisztelt klasszikus, sőt elérhetetlen nyelvzseni álarcai mögé: a tárlat a kételyeivel vívódó, esendő, emberi dilemmáival a mindannyiunkhoz közel álló, szerethető Arany Jánost mutatja be. A kiállítás a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteménye együttműködésében jött létre, ez az archívum őrzi Arany János kéziratos hagyatékát.

A kiállítás kurátorai: Kalla Zsuzsa irodalomtörténész, Kaszap-Asztalos Emese irodalomtörténész, Sidó Anna művészettörténész