©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

A múlt játszmái

Milyen kisautókkal játszottak néhány évtizede a lakótelepi lakások nagyszobájában?

Hol és kik készítették a lendületautókat, hogyan épült a szocializmus „kicsiben”? Keserédes nosztalgia, apró kincsek és egy eltévedt hóember – a Közlekedési Múzeum nemrég megnyílt kiállításán jártunk.

„Köszönöm, hogy összegyűjtötték a múlt emlékeit”[1]

Retrospektív játékkiállítás – olvasható a dizájnjában is múltidéző köszöntő plakáton. Stilizált, égősorokkal díszített kapu alatt, egy régi Ihász Gábor-dal hangjai mellett lépünk be a kiállítás terébe, amelyet három plusz egy részre osztott fel a rendező. Terepasztal Moszkvicsokkal, középen vitrinek, a bal oldali falon plakátok és MTI-fotók, így a sorminta. A kiállítás elrendezéséből kicsit kilógó s így kiemelt nappaliban egy évtizedekkel ezelőtti karácsonyt idéztek meg. Bár a filmhíradók tanúsága szerint a magyar nőtársadalom már a harmincas években mozgalmat indított a magyar játékipar fejlesztésére, a szocializmusban megvalósuló tömegtermelés ettől eltérően alakult.[2]

„Öröm, játék, szórakozás a kisvasút”[3]

A terepasztalok kísérőszövegeit böngészve a pénzverdei játék vasútról tudjuk meg a legtöbbet. Az államosítás utáni években a budapesti pénzverde kapacitásának jobb kihasználása érdekében kezdték el a játék vasutak gyártását, az első modell, a „PéVé Előre” 1954-ben jelent meg. A rendkívül népszerű játékot mindössze öt évig készítették. A vasút a 19. századtól a haladást, a modernizációt és a jövőbe vetett hitet jelképezte, talán nem véletlen, hogy az Úttörővasút 1948-as átadása után öt évvel jelent meg a pénzverdei játék vasút. A terepasztal parasztudvarában kapirgáló tyúkok, a hirdetőtábla mellett álló hatalmas hóember azonban nehezen illeszthető be a kiállítás keretei közé, hiszen a tárlat kimondottan mechanikai játékok bemutatására szorítkozik, a hóember pedig nem felhúzható, és a tyúkok sem pörögnek körbe-körbe. Apró technikai bökkenő, hogy a gyerekek által indítható elektromos autóversenypályák csak a teremőrök segítségével működnek, és a korabeli játékgyártást, játékkereskedelmet – a kiállítás ismertetője szerint – bemutató egykori híradók a projektorok/televíziók hibája miatt nem láthatók.

A holdjárók esete a Long Beach-i dzsippel

A középső vitrinekben a keleti blokk országainak kisautóit, motorjait, űrhajóit, rakétáit és építőjátékait állították ki. A győri Elzett, a keletnémet Soneberg és a lengyel Kielce szalagjairól

A kiállítás egyik legnagyobb erénye, hogy a hazai játékokat nemzetközi kontextusba helyezi, így elfogadja azt, hogy a budapesti események nem választhatók el a moszkvai vagy akár a bonni történésektől. Alapjaiban a rendszer minden országban megegyezett, így a lengyel kisgyerekek ugyanúgy „kicsiben”, kockákkal építették a jövőt, mint szegedi kortársaik. A szocialista ipar azonban nemcsak panelházakat épített vagy kombájnokkal szántotta a földet, hanem egészen az űrig repítette Lajka kutyát és Gagarint – nem meglepő, hogy a rakéták, űrhajók és holdjárók némileg felülreprezentáltak voltak a korabeli gyerekszobákban és így a kiállításon is. Személyes kedvencem a „kisiparosok által gyártott trafikáru járművek” szekcióban látható apró dzsip Long Beach felirattal, amelyről érdekes lenne tudni, miként juthatott át a hazai Játéktervező Intézet cenzúráján.

Görkorcsolyás eszkimók, karácsonyi újdonságok

A tárlaton ízelítőt kapunk a korszak játékreklámozási technikáiból is: plakátok és MTI-fotók idézik fel az egykor népszerű játékvásárokat és játékkiállításokat. A rendező a fekete-fehér képeket és a színes plakátokat azonban sajnos csak illusztrációként használta, pedig gazdag és érdekes anyag gyűlt össze a kiállításra. A képmagyarázatok gyakran átfedik egymást, nem válaszolják meg a látogatóban ösztönösen felmerülő kérdéseket. „Az 1977-es őszi budapesti Nemzetközi Vásáron az MTI szerint pszichológusok figyelték a gyerekeket” – olvasható az egyik kép alatt, de nem tudjuk meg, hogy a vizsgálat eredményeit hogyan használták a későbbiekben. Zavaró hiány, hogy van olyan kép, amely alatt nincsen évszám vagy éppen helymeghatározás. Az sem világos, hogy melyik évtizedben volt a karácsonyi ajánlat része a néger hajas baba vagy a görkorcsolyás eszkimó. A kiállításon felidéznek egy hatvanas évekbeli karácsonyi életképet is, amelyben a gyerekek éppen ajándékokat bontogatnak, és diafilmeket néznek. A remek ötlet megvalósítása sajnos beállított és steril lett, az „egyértelműnek” szánt utalások – a polcon kinyitott könyvben egy Ganz-röpgyűlésről készített anyag olvasható – inkább rontják a kedves összképet. Hasonló jelnek szánhatták az első vitrinben a teherautóra fektetett Szocialista iparvállalatok tervezése és szervezése című könyvet is, de nehéz elhinni, hogy apró gyerekek valóban ilyen könyvekkel játszottak volna.

A múzeumot látogató felnőttek láthatóan élvezték az időutazást, örömmel meséltek a kicsiknek a szomszéddal rendezett autóversenyekről vagy a közös diavetítésről. A kiállítás így néhány

A szocializmus játékszerei
Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum
2011. december 8. – 2012. február 19.
Bővebb információ a kiállítás weboldalán

[1] Részlet a kiállítás vendégkönyvéből http://www.mmkm.hu/Honlap/jatekepek/Latogatoi.pdf

[2] Vö. A magyar hölgytársadalom mozgalmat indított a magyar játékipar fejlesztésére (1932. december, Magyar Világhíradó, 461.)

http://filmhiradok.nava.hu/watch.php?id=442

[3] Egy plakát szövege a kiállításon (1964).

[4] Műszaki Örökség. Szerkesztette Fekete Zsolt. Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, Budapest, 2011.