Mivel Jaroslav Anděl kurátor koncepciójának fő csapásiránya a Zimbardo-kísérletek mentén halad, a kiállítás bevezető részében természetesen jelen van néhány már jól ismert munka. Többek között Rod Dickinson megismételt Milgram-kísérlete (Milgram Reenactment), amely gyors és határozott átvezetés a tudományos kísérletből az egyfajta sajátos esztétikát hordozó performance műfajába, illetve Artur Zmijewski 2005-ös Ismétlés (Repetition) filmje, amely az elmúlt évek Guantanamo és Abu-Ghraib eseményeinek fényében nemcsak újrateremti, de újraértelmezi a stanfordi börtönkísérletek korabeli eredményeit. A valóságshow-ként is szemlélhető film az alkotó szándéka szerint a művészet autonómiájának felfüggesztésével éppen a művészet kapcsolatteremtő szerepét mutatja be, amikor aktuális szociális problémát, társadalmi témát dolgoz fel.
A kiállításon felvonuló, különböző műfajú alkotások között könnyű elveszni a túl sok projektor, monitor és lejátszó látványa miatt. Szemet szúr azonban egy videó, Krzysztof Wodiczko Tijuana projekciója. A felvételen mexikói nők mesélnek egyrészt a határsértések kapcsán az amerikai hatóságok megalázó bánásmódjáról, saját és társaik kínszenvedéseiről, másrészt a családon belül elszenvedett erőszakos cselekményekről, szexuális bántalmazásaikról, miközben egy, az állukra erősített kamera veszi egészen közelről arcuk minden egyes rezdülését. A tijuanai Onmimax színház homlokzatának óriás kivetítőjére projektált felvételeket ezáltal tömegek nézhették végig gyakorlatilag köztéren, egyfajta demonstrációként.
Egy ismerős munka, Sugár János megunhatatlan Wash Your Dirty Money with My Art falra fújt felirata és sablonja egyaránt látható a kiállítótérben, mely így egyfajta címkeként is értelmezhető, ami szükség esetén taggelhető bárhova.
Talán a véletlen műve – vagy lényegre törő egybeesés – hogy a Szudétavidék (Sudety) című fotósorozat angol és cseh felirati cédulájára két, egymástól különböző szöveg került. A fotók egy erősen hátrányos helyzetű vidék szomorú hangulatképei. Szudétavidék, mondja a cím csehül és angolul is, ám csak a cseh nyelvű leírásban szerepel, hogy a vidék elnevezését diktatórikus nyomásra kellett megváltoztatni, hogy használatával ne tapadjon hozzá a múlt szégyene. Angolul a felirat megelégszik egy helymeghatározással, hogy Csehország mely része a képen látott táj.
A kiállított munkák között megtalálhatóak Hans Haacke, Jenny Holzer, Harun Farocki, Antoni Muntadas alkotásai, vagy a világméretű gazdasági-politikai kapcsolatokat mérnöki pontossággal ábrázoló Bureau d’études táblái, sőt, Václav Klaus elnök elhíresült videója is, ahogy éppen toll lopáson érik. Bár néhány fontos munka észrevétlen marad, az üzenet mégis átjön: a rendszer, a törvényes gazdasági, politikai, kulturális háttér hozza létre azt a szituációt, melyben a hatalom működésbe lép és rombolni kezd. Ezzel együtt pedig az is – erre Zimbardo Lucifer-elmélete figyelmeztet –, hogy a gonosz természetének megismerésével könnyebb felvenni a harcot vele.
A Lucifer-hatás, avagy Találkozás a gonosszal kiállítás rendezése által felkínált út, a gonosz megjelenésétől a hősök felbukkanásáig egy olyan ívet rajzol, amibe nagyon sokféle interpretáció belefér. A műfaji határokat még inkább szélesíti, hogy a szervezők a kiállítás rendezésével együtt nyílt pályázati felhívást is közzétettek, melynek keretében kortárs alkotók reflexióit gyűjtik egybe és díjazzák a kiállítás végeztével. Nem mellékesen a témában beszélgetéssorozatot indítottak (hatalomról, korrupcióról, napi politikai kérdésekről) olyan résztvevőkkel, mint maga Phil Zimbardo vagy a szlovén filozófus, Slavoj Žižek.
A Chalupecky-díj
A DOX-ban a napokban több kiállítás is fut, mégis az előző témához talán a Jindřich Chapulecky-díj jelöltjeinek a kiállítása kapcsolódik legjobban, már csak azért is, mert a díj alapításában Václav Havelnek is jelentős szerepe volt. A húsz éve minden évben a 35 év alatti fiatal művészek kategóriájában kiosztott kortárs képzőművészeti díjat – melyet 1990-ben Havel mellett az ismert cseh képzőművész, Jiři Kolář és a festőművész Theodor Pištěk alapították – idén egy olyan videó munka kapta, amely komolyan megosztotta a közvéleményt és a szakmát is. Az alkotót még gyermekpornográfiával is megvádolták, ami idén a szokottnál is nagyobb médiafigyelmet hozott a díjnak. Mark Ther Vándorcsillag című alkotása akár egy áldokumentum film is lehetne. A húszperces videó egy kitalált történetet dolgoz fel egy a II. világháború után az erdőben rejtélyes módon eltűnt kisfiúról. A forgatás utómunkálatai során azonban a történetre ráismert a Szudétavidékről származó idős asszony, akit autentikus akcentusa miatt felkértek a film hangalámondására. Szerinte a kitelepítések idején sorozatban történtek ehhez hasonló titokzatos esetek, melyekre később sem derült fény. Elfride asszony így tulajdonképpen az egyéni hangvételű történelem-feldolgozás mellett az egyéni sors, tragédia személyes hangjával is megtöltötte Mark Ther történetét.
Mark Ther videója tényleg sokkoló, de nem feltétlenül pornográf értelemben. (Ha valaki rákeres Ther eddigi videóira, a Vándorcsillag képkockáinál sokkolóbbakat is találhat.) A földön fekvő gyermek porcelánfényű arca, az erdő meseszerű hangjai, a színek, ahogy szenvedéseitől megszabadulva a gyermek teste valami földöntúli fénybe tűnik tova, különös érzéseket vegyítenek a filmbe. Az idei évben a zsűri szándékosan nem választott klasszikus műfajú alkotásokat a versenybe, új médiumokra voltak kíváncsiak. Filip Cenek, Pavel Sterec, Jiří Thýn mellett az első ötben volt az a Dominik Lang is, aki az idei, 54. Velencei Biennále cseh pavilonjának installációját, a Private Museumot készítette.
A kiállítások megtekinthetőek 2012. január 15-ig
További információ:
DOX, Center for Contemporary Art, Poupětova 1, Praha 7, Csehország, www.dox.cz
LUCIFERŮV EFEKT: Střetnutí se zlem (c/o: Jaroslav Anděl)
Cena Jindřicha Chalupeckého (c/o: Christian Rattemeyer, Rainer Fuchs, Georg Schöllhammer, Mira Keratová, Tomáš Lahoda, Ondřej Chrobák, Edith Jeřábková)
Kapcsolódó cikkek:
Cimkék:
képzőművészet, alkotás, látogató, tárltvezetés
