©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Századok, lakók, történetek

Mivel tarthatja fenn egy múzeum a látogatók érdeklődését? Folyamatos megújulással. És egy kastélynak is tartania kell a lépést. Akárcsak a Gödöllői Királyi Kastély, amelynek új állandó kiállítása felpezsdítette a helyiek életét. Kiállításkritika.

A kastély Gizella-szárnyát az 1996-ban megnyitott királyi kastély felújítási tervének utolsó részeként adták át 2011. szeptember 26-án. A helyi lakosság és a szakma egyaránt várakozással fogadta a kastély történetét bemutató szárnyat, amely az állandó kiállítás hat termét foglalja magában.

A Gizella-szárny az eddig is látogatható Erzsébet-szárnyból nyílik. Erzsébet királyné lakosztálya mellé helyezték a királyi gyermekek szobáit, innen az elnevezése. A trónörökös, Rudolf főherceg számára alakították ki a barokk színház feletti lakosztályt, mely így a legkisebb hercegnő szobáinak folytatásában helyezkedik el. Mindkét épületrészt 2011-ben nyitották meg a látogatók előtt, de míg a Gizella nevét viselő az állandó kiállítás részeként mutatkozott be, addig az utóbbi az aktuális időszaki kiállításnak ad helyet.

A kiállítás

A felújított szárny elkülönül a korábban átadott részektől. Módosult a korábban megszokott koncepció: hely hiányában termenként más-más személyt, illetve korszakot mutatnak be. Első látásra aránytalannak tűnhet a felosztás: Erzsébet királyné és Ferenc József gödöllői éveit egy-egy szárny mutatja be, míg Horthy Miklós itt töltött időszakát csak egy szoba reprezentálja. Ám a feliratokból kiderül, hogy az a család, amelyik éppen benne lakott, az egész kastélyt birtokába vette. Gödöllő a császári pár rezidenciájaként vált híressé, így az állandó kiállításnak is ezt kell hangsúlyoznia. Az újonnan átadott termek azonban kiegészítő tudást is nyújtanak: az új kiállítás az épület szerepére és használatára is koncentrál.

A fiókos komódok mellett korhű ülőalkalmatosságok állnak (ahogy a barokk teremben a számítógépek előtt is). Tapasztalataim szerint a látogatók nagy többsége nem veszi észre ezt az installációt, így nemcsak a pluszinformációkról marad le, hanem a nyitogatás élményéről is.

A szoba másik fele .A Tanácsköztársaság időszaka a Gödöllői Kastélyban címet viseli: itt a látogató a kastély eddig ismeretlen, ám korántsem dicsőséges időszakáról kap ismereteket. 1919 májusában itt rendezték be Stromfeld Aurél (a Tanácsköztársaság Vörös Hadserege vezérkari főnökének) főhadiszállását. Így aztán ő is külön vitrint kapott.

A terem falain 15 nagyított fénykép és egy Horthy Miklóst ábrázoló olajfestmény látható. A komód fiókjaiban további 9 fénykép és két képeslap a korszak egyik legkiemelkedőbb eseményéről, a gödöllői Jamboree rendezvényről. Ez utóbbi csak említés szintjén szerepel a kiállításban, ami nem is probléma, hiszen a Gödöllői Városi Múzeum állandó kiállításának is ez a témája.

Az ötödik teremben a második világháború alatt működő katonai bázis, valamint az azt követő évtizedekben berendezett szociális otthon mindennapjait láthatjuk. Enteriőrszerű megoldásokkal teszik átérezhetőbbé a korszakot: az egyik sarokban egy fém öltözőszekrény, vele szemközt az otthon lakóinak éjjeliszekrénye. Fényképes molinóháttérrel teremtenek térhatást az installációban.

A szemközti falon a szociális otthont bemutató fényképek függnek, illetve a Kastélyok lakói című film (rendezte Elek Judit, 1966) részletei láthatók. Meg kell említeni Ozory Aladár munkásságát, aki a szociális otthon kiemelkedő fontosságú igazgatója volt az 1960-as években. Örököseinek hála, a kastély tulajdonába kerültek használati és dísztárgyai, valamint az intézménnyel kapcsolatos dokumentumai. Lelkes amatőrként a kastély történetével is foglalkozott, és a kutatásainak sokat köszönhet a kiállítás is.

A terem másik felében a 2011-ben Gödöllőn megrendezett európai uniós elnökségi üléssorozat képeit, tárgyait (például az alkalomra tervezett egy méter magas herendi vázát, az elnökség idején készült csoportképeket, a vitrines fiókokban a menükártyákat és a „magyaros” ajándéktárgyakat) tekinthetjük meg.

Kiállításkritika

A Gizella-szárny az állandó kiállítás része, fő szerepe pedig az ismeretátadás. A célja a Gödöllői Királyi Kastély történetének részletes bemutatása, vezérfonalként az építészettörténet és a politikatörténet szolgál. Minden korosztályt igyekeztek megszólítani, magyar és külföldi látogatókhoz egyaránt szólnak.

A bemutatás helyszíne hat terem: a saroktól sarokig tartó szárny. A termek alapterülete elegendő lenne a téma felvázolására, ám a tagolást a teremszám nehezíti. Három helyiség is két-két korszakot mutat be. A haladási irányt jelölték a rendezők: a kváderes szobából a kiállítótermekbe vagy a Habsburg-galéria felé is menni lehet, ám ez utóbbit egy bársonykordonnal elrekesztették. A kiállítás megtekintése a galéria portréival zárul(na). Mivel ez a hosszú folyosó csupán festményekkel van tele, melyek összefoglaló felirata a kordonnal lezárt végen van, a látogatók nagy többsége csak rápillant mint hosszú térre, és továbbsétál a kijárat felé. A kastélymúzeum téli karbantartási szünete előtt a galéria még nem volt elrekesztve, így a látogatók számára a kiállítás haladási iránya nem volt egyértelmű. Ugyanakkor biztos volt, hogy mindent megnéznek (legalábbis elsétálnak előtte), hiszen visszaterelték a látogatót a bejárat felé. Most tavasszal nyílt meg az új múzeumbolt, melyet a Gizella-szárny földszintjére telepítettek át. Így most a kiállítás megtekintése után a museumshop felé terelik a látogatót, a Habsburg-galéria rovására.

A tudományos elvek érvényesülnek a prezentációban: a rendezők igyekszenek objektívek maradni. Egyértelműen pozitív korszaknak mutatják a barokk, majd királyi korszakot, ami az építkezések, fejlesztések miatt a kastély fénykorának is nevezhető. A megvalósításban tartalmi komplexitásra törekedtek, bár leginkább az életmód- és politikatörténet kap szerepet a prezentációban. A magyar történelem hangsúlyos, hiszen egy helyi intézmény történetét dolgozza fel a kiállítás. Az ismert személyek szerepe mindig hangsúlyos, de a tömegek nem jelennek meg.

A muzeológiai eszközök komplexitásának jeles példája a Gizella-szárny. A kastély múltjából csak egyedi tárgyak szerepelnek, de az írásos dokumentumok (meghívó, program, menükártya, levél) mellett rengeteg fénykép és használati tárgy látható. Audiovizuális eszközök napjaink szemléletét tükrözik (számítógép, érintőképernyő, plazmatévé).

A hat terem egyetlen enteriőrje Mária Valéria szalonját mutatja be. Ez tartalmilag a korábbi szárnyak mintáját követi. Tíz vitrin, három fej nélküli bábu a prezentáció eszköztára, valamint tablófunkcióban lévő bekeretezett fényképek. A vitrinek biztonságosak, esztétikusak és korhűek. A megvilágítás felülről érkezik, a nagyobb tárolók kisebb emelvényen állnak.

A kiállításban szereplő képi ábrázolások vegyes összetételűek. A fényképek nagy része nagyított másolat (ez nincs feltüntetve), az eredeti tárgyak fóliában a fiókokban vannak elhelyezve. Ide sorolhatjuk az olajfestményeket is, amelyek egyedi műalkotásként jelennek meg. Térkép vagy diagram nincs, de a téma nem is teszi szükségessé.

A kiállításban szereplő magyarázó elemeknek tekinthetők a feliratok, képek. A kiállítás címe (A Gödöllői Királyi Kastély története a királyi nyaralóhelytől napjainkig) csupán az érintőképernyős számítógépen olvasható, a kastély állandó kiállításai menüpontban. Sem a feliratokon, sem a papíralapú kiállítási térképen nem szerepel. Címfeliratok nincsenek. Az összefoglaló feliratokat termenként függesztették ki. A halványkék alapon fekete betűk jól olvashatók, a feliratok ugyanakkor belesimulnak a halványkék textiltapétába. A négynyelvű – magyar, angol, német és francia – tárgyfeliratok helyigényesek, hiába apró betűsek. Egy jó minőségű katalógus vagy kiállításvezető lehetne gyógyír a problémára. A szövegek mennyisége elegendő, stílusa és nyelvezete közérthető. A rendezők az aktív síkra is figyeltek, bár a nagyobb vitrineknél talán megoldhatatlan a probléma. Az alsó feliratok túlságosan alacsonyra kerültek, de a vitrint magát sem lehet jobban megemelni, mert ez az esztétikai hatást megbontaná.

A rendezők nagy hangsúlyt fektettek a műtárgyvédelemre. Az újonnan átadott Rudolf- és Gizella-szárny légkondicionált, ami állandó hőmérsékletet és páratartalmat biztosít a tárgyak számára. A vitrinekben viszont nincs kihelyezve hő- és/vagy páratartalom-mérő. A termekben elhelyezett csillárok szórt fényt adnak, de spotlámpákkal a tárgyakat felülről világítják meg. Sokkal élvezhetőbbek lettek ezek a termek, mint a korábbiak. Az ablakok fényvédő fóliázására is ügyeltek, a kiállítóterekben fából készült spalettával takarták el a nyílászárókat, így természetes fény nem éri a műtárgyakat. A komódos vitrinek műtárgyvédelmi szempontból is fontosak: a fiókban elhelyezett tárgyak nincsenek kitéve állandó fénynek. Az eredeti fényképeket fóliázva helyezték el a fiókokban. A hagyományos, nagyobb méretű vitrinek felülről megvilágítottak szórt fénnyel, diszkréten beépítve.

A kiállítás megtekintése során megfogalmazódott észrevételeimből most csak egyet emelek ki: a Habsburg-galériát. Az ősgaléria megvalósítása remek ötlet volt, a nádori ág bemutatása Magyarországon eddig páratlan kezdeményezés, és jól használja a kiállítóteret is. A festmények feliratait kellene kissé kiegészíteni dátumokkal, valamint a folyosón elhelyezett, könnyen értelmezhető családfával. Magam is tapasztaltam, hogy a látogatók nagy része még József nádort sem tudja elhelyezni történelmünkben, nemhogy a tankönyvekben alig emlegetett távolabbi rokonait.

A tárlat szemléletében modern, eszközeiben hagyománykövető. E kettősség nem vált a kiállítás kárára: izgalmassá teszi a bemutatott anyagot.