Csütörtöki kiállításdömping
képzőművészet , ideológia és klíma
Mi az oka a kolozsvári csodaként emlegetett jelenségnek? Miként jelenítik meg a középületek, szobrok az ideológiát?Mennyire vagyunk tudatában a klímaváltozás okozta veszélyeknek? Néhány kiállításból választ kaphatunk ezekre a kérdésekre.
MTI - MMO |
2012-04-20 16:50 |
Egy páratlan sikertörténet nyomában
Európai utasok címmel megnyílt a Műcsarnok új, az ezredforduló utáni kolozsvári képzőművészetet (32 művészt és 17 művészeti intézményt) bemutató kiállítása. Kolozsvár kortárs művészetét évről-évre növekvő nemzetközi érdeklődés kíséri. Az új figuratív festészet kibontakozása a 2000-es évek elejétől, majd pár éve a műtermeknek és független kulturális intézményeknek otthont adó Ecsetgyár működése Európa-szerte komoly visszhangot keltett. foto:Kare András
Művészei közül jó néhányan olyan rangos nemzetközi helyszíneken állítottak ki, mint az amszterdami Stedelijk Múzeum, a New York-i MOMA, a zürichi Kunsthaus vagy a Neuer Berliner Kunstverein, s például Berszán Zsolt, Veres Szabolcs vagy a „Földön élő és alkotó” Mircea Cantor, Adrian Ghenie és Victor Man munkásságát egyre szélesebb körben ismerik. 2012-re a kolozsvári szcéna több alkotóját olyan orgánumok emlegették a művészeti élet fiatal csillagaiként, mint az Artforum, az Art Review, a Flash Art és a New York Times.
A kiállításon külön termet kaptak a kolozsvári képzőművészeti intézmények is, egy „pihenőszigeten” pedig az alkotók teljes portfólióját megtekinthetik a látogatók.
Egy bohém festő Budapesten, Berlinben és Párizsban
Ezzel a címmel Tihanyi Lajosnak (1885-1938), a Nyolcak csoport tagjának szentel életmű-kiállítást a Kogart Ház Budapesten. A kiállításon a művész 90 festményét és 22 grafikáját, tanulmányszobrát állították ki egy róla készült bronzportré társaságában. A tárlaton folyamatosan vetítenek egy párperces némafilmet is, amelyet Brassai, a fotós talált meg Párizsban a festő hagyatékában, és amelyet digitalizáltak. A vitrinekben Tihanyi-relikviákat - például karóráját, pipáját, noteszét - fotókat, újságcikkeket, kiadványokat láthat a közönség.
A magyar festészet egyik legjelentősebb alakja, Tihanyi gyakorlatilag a Balaton Kávéházban nőtt fel, pályája 1907-ben kezdődött, autodidakta volt, Nagybányán tanult meg festeni barátjától, Ziffer Sándortól. Életműve meghatározó részét képezik grafikai és festett portréi. Szerepel a kiállításon többek között a Fülep Lajos művészettörténészről készült ismert alkotása, a Tristan Tzaráról, a dadaista avantgárd művészet mozgalom atyjáról festett képe is, Virgil Ciaclan román ügyvédről festett nagyszerű kép, műgyűjtő valamint több önarckép. De szívesen festette a nagybányai utcákat, házakat, a várost és a környező tájat is. Tihanyi több csendéletével is megismerkedhet a látogató, eleinte Cézanne és a fauvok hatásai voltak tetten érhetők képein, de később El Greco drapériaművészetét felhasználva dobott az asztalra fényes textilt, majd kép a képben alkotta meg csendéleteit. Festészete Berlinben bontakozott ki igazán, ahol expresszív, monumentális képeket készített. Fakszimile kiadásban kézbe vehető Tihanyi Lajos 1927-es betűrendes notesze, amelyben André Breton vagy Jean Cocteau francia költő neve is olvasható. A notesz abban a hagyatékban volt, amelyet Passuth Krisztina hozott haza Párizsból. A kiállítás augusztus 20-ig tart nyitva.
Generációk találkozása - továbbélő realizmus Vásárhelyen
A képzőművészeti szimpózium alkotásaiból nyílt kiállítás az Alföldi Galériában. A tavalyi év hódmezővásárhelyi képzőművészeti szimpóziumán ihletet nyerő 11 művész 34 alkotásából nyílt kiállítás az Alföldi Galériában. Több mint egy évtizeddel ezelőtt hívták életre vásárhelyi művészek - Hódmezővásárhely városának támogatásával - a festő szimpóziumot, mely mára szobrászművészekkel kiegészülve képzőművészeti szimpóziummá nőtte ki magát. A két hetes közös együttlét és együtt gondolkodás célja, hogy a nagy múltra visszatekintő vásárhelyi festőiskola hagyományaira támaszkodva és ezeket újraértelmezve szülessenek sokszínű alkotások. A fiatal alkotóknak lehetőségük nyílik közösen alkotni és beszélgetni a szakma "nagy öregjeivel". Ez biztosítja a vásárhelyi képzőművészet folyamatosságát és segíti az alföldi realizmus szemléletének átörökítését.
A rendszeresen résztvevő művészek (Balogh Gyula, Bodor Zoltán és László Dániel, valamint a vásárhelyiek, Kéri László, Nagy Attila, Nagy Nándor, Sonkoly Tibor) hozzák a tőlük megszokott magas színvonalat, az új "belépők" (Horváth Roland, Forian Lang, Pinczés József és Szabó Klára Petra) viszont friss szemléletet hoznak a kiállításba, így a művészetkedvelő közönség a legújabb festői irányzatokat, művészeti törekvéseket is megismerhetik. A kiállítás megtekinthető május 20-ig.
Empire, State, Building - A Société Réaliste a budapesti Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeumban.
A Société Réaliste művészkollektívát 2004-ben alapította Gróf Ferenc és Jean-Baptiste Naudy. Tevékenységükben központi helyet kap az olyan vizuális kommunikációs eszközök gyűjtése, majd vizsgálata, kiforgatása és dekonstruálása, amelyeket intézmények, kormányok, uralkodók fejlesztettek ki és használtak saját maguk pozícionálására.
A párizsi Jeu de Paume és a Ludwig Múzeum koprodukciójában megvalósult kiállítás központi terében látható State of Shades (Árnyékállam, 2012) című munka köré épül. A budapesti helyszínre kidolgozott, helyspecifikus szín-installáció a Magyar Nemzeti Galéria honlapjáról válogatott mesterművek számítógépes program segítségével meghatározott, majd egymás mellé helyezett színátlagát jeleníti meg.
A State of Shades köré csoportosuló műtárgyak tematizálása különböző színkódok szerint jelenik meg. Az egyes termek falszíne egy-egy, már létező műben használt, történelmi, politikai és földrajzi vonatkozásban kidolgozott kromatikus szimbólum vagy ambient, amely az állandóan bővülő Société Réaliste színskála része.
A Life to See (Egy életen át látni, 2012) című vetítés a nemzetiszocialista propagandát kiszolgáló német filmrendező, Leni Riefenstahl teljes filmográfiájának feldolgozását mutatja. A 101 év és 17 nap időtartamúra tervezett, Riefenstahl élethosszával megegyező hosszúságú vetítés véletlen sorrendben, egyenként 59 percig vetített filmkockákra bontva mutatja be a rendező összes filmjét a náci propagandafilmektől a természetfilmekig. Az elemeire szedett életmű így párhuzamba hozható Société Réaliste első játékfilm hosszúságú, The Fountainhead (A forrás, 2010) című munkájával.
Az Empire, State, Building cím elsősorban a híres New York-i felhőkarcolót idézi, mely 1931-es megépülése óta mítosszá és az Egyesült Államok egyik szimbólumává, valamint művészi inspirációs forrássá vált. A vesszők használatával létrejövő, új jelentésperspektívát nyitó tagolás viszont a hatalmi szimbólum működésének folyamatára, eredetére világít rá a birodalomtól (Empire) az államon (State) keresztül az épületig (Building). A Société Réaliste azokat a kérdéseket feszegeti egyebek mellett, hogy miként fejezik ki és örökítik meg az ideológiát az épületek, a köztéri szobrok, illetve az emlékművek, és hogyan jelenítik meg a közterek a modern állam és a kultúra kapcsolatát. A tárlat augusztus 5-ig látogatható.
Jégszakadás. Klímaváltozások hatásai Grönlandon
címmel a Dán Kulturális Intézet szervezésében nyílt kiállítás a Néprajzi Múzeumban. Az emberek többségének a klímaváltozás távoli, nehezen megfogható dolgot jelent. Grönland északi vidékén a klímaváltozás napi realitás. Az Északi-sarkon az átlaghőmérséklet az elmúlt évtizedekben kétszer olyan gyorsan emelkedett, mint a világ többi részén, s a klímaváltozás
várhatóan felgyorsul a következő évtizedekben. Mindez várhatóan alapvető környezeti, társadalmi és gazdasági változásokkal jár majd együtt Grönlandon.
A kiállítás a klímaváltozást úgy mutatja be, ahogy azt az Ilulissatban lakók megélik, az UNESCO-világörökség listáján szereplő híres fjord közelében. Egy 2010-es interjúkon alapuló kutatás meggyőzően kimutatta, hogy a jövő legnagyobb veszélyét a klímaváltozás és a
természeti források kizsigerelése hordozza. Az író és fotográfus Jørgen Chemnitz készítette portréfotókból, videó-interjúkból, valamint poszterekből fölépülő kiállítás arra törekszik, hogy tudatosítsa a klímaváltozás veszélyeit: erre a hatalmas kihívásra megnyugtató megoldást kell találni. A 23 videó-interjúban helybeliek mondják el tapasztalataikat: halászati és vadászati koordinátor, rendőr, ápolónő, állatorvos, turisztikai szakember, szállodamenedzser, tengeri létesítmények menedzsere, polgármester, pilóta, kikötő-felügyelő, vállalkozó, középiskolai tanuló, pap, múzeumigazgató, üzletkötő, tanár, halász, vadőr és mások. A kiállított fotókat a GEUS – Geological Survey of Denmark and Greenland – dán kutatóintézet által készített poszterek kísérik, amelyeken bemutatják a jéggleccser olvadását és a tengerszint emelkedésével bekövetkező problémákat.
A kiállítás 2012. június 24-ig látogatható, a programokról bővebben a múzeum honlapján.
Empire, State, Building - A Société Réaliste a budapesti Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeumban.
A Société Réaliste művészkollektívát 2004-ben alapította Gróf Ferenc és Jean-Baptiste Naudy. Tevékenységükben központi helyet kap az olyan vizuális kommunikációs eszközök gyűjtése, majd vizsgálata, kiforgatása és dekonstruálása, amelyeket intézmények, kormányok, uralkodók fejlesztettek ki és használtak saját maguk pozícionálására. A párizsi Jeu de Paume és a Ludwig Múzeum koprodukciójában megvalósult kiállítás központi terében látható State of Shades (Árnyékállam, 2012) című munka köré épül. A budapesti helyszínre kidolgozott, helyspecifikus szín-installáció a Magyar Nemzeti Galéria honlapjáról válogatott mesterművek számítógépes program segítségével meghatározott, majd egymás mellé helyezett színátlagát jeleníti meg.
A State of Shades köré csoportosuló műtárgyak tematizálása különböző színkódok szerint jelenik meg. Az egyes termek falszíne egy-egy, már létező műben használt, történelmi, politikai és földrajzi vonatkozásban kidolgozott kromatikus szimbólum vagy ambient, amely az állandóan bővülő Société Réaliste színskála része. A Life to See (Egy életen át látni, 2012) című vetítés a nemzetiszocialista propagandát kiszolgáló német filmrendező, Leni Riefenstahl teljes filmográfiájának feldolgozását mutatja. A 101 év és 17 nap időtartamúra tervezett, Riefenstahl élethosszával megegyező hosszúságú vetítés véletlen sorrendben, egyenként 59 percig vetített filmkockákra bontva mutatja be a rendező összes filmjét a náci propagandafilmektől a természetfilmekig. Az elemeire szedett életmű így párhuzamba hozható Société Réaliste első játékfilm hosszúságú, The Fountainhead (A forrás, 2010) című munkájával. Az Empire, State, Building cím elsősorban a híres New York-i felhőkarcolót idézi, mely 1931-es megépülése óta mítosszá és az Egyesült Államok egyik szimbólumává, valamint művészi inspirációs forrássá vált. A vesszők használatával létrejövő, új jelentésperspektívát nyitó tagolás viszont a hatalmi szimbólum működésének folyamatára, eredetére világít rá a birodalomtól (Empire) az államon (State) keresztül az épületig (Building). A Société Réaliste azokat a kérdéseket feszegeti egyebek mellett, hogy miként fejezik ki és örökítik meg az ideológiát az épületek, a köztéri szobrok, illetve az emlékművek, és hogyan jelenítik meg a közterek a modern állam és a kultúra kapcsolatát. A tárlat augusztus 5-ig látogatható.
|