Csütörtöki kiállításdömping
	képzőművészet , ideológia és klíma
	Mi az oka a kolozsvári csodaként emlegetett jelenségnek? Miként jelenítik meg a középületek, szobrok az ideológiát?Mennyire vagyunk tudatában a klímaváltozás okozta veszélyeknek? Néhány kiállításból választ kaphatunk ezekre a kérdésekre. 
	
	
		
			
				| MTI - MMO | 2012-04-20 16:50 | 
		
	 
	
	
		
		 Egy páratlan sikertörténet nyomában
Egy páratlan sikertörténet nyomában
Európai utasok címmel megnyílt a Műcsarnok új, az ezredforduló utáni kolozsvári képzőművészetet (32 művészt és 17 művészeti intézményt) bemutató kiállítása. Kolozsvár kortárs művészetét évről-évre növekvő nemzetközi érdeklődés kíséri. Az új figuratív festészet kibontakozása a 2000-es évek elejétől, majd pár éve a műtermeknek és független kulturális intézményeknek otthont adó Ecsetgyár működése Európa-szerte komoly visszhangot keltett.         foto:Kare András
Művészei közül jó néhányan olyan rangos nemzetközi helyszíneken állítottak ki, mint az amszterdami Stedelijk Múzeum, a New York-i MOMA, a zürichi Kunsthaus vagy a Neuer Berliner Kunstverein, s például Berszán Zsolt, Veres Szabolcs vagy a „Földön élő és alkotó” Mircea Cantor, Adrian Ghenie és Victor Man munkásságát egyre szélesebb körben ismerik. 2012-re a kolozsvári szcéna több alkotóját olyan orgánumok emlegették a művészeti élet fiatal csillagaiként, mint az Artforum, az Art Review, a Flash Art és a New York Times.
A kiállításon külön termet kaptak a kolozsvári képzőművészeti intézmények is, egy „pihenőszigeten” pedig az alkotók teljes portfólióját megtekinthetik a látogatók.
 
 Egy bohém festő Budapesten, Berlinben és Párizsban
Egy bohém festő Budapesten, Berlinben és Párizsban
Ezzel a címmel Tihanyi Lajosnak (1885-1938), a Nyolcak csoport tagjának szentel életmű-kiállítást a Kogart Ház Budapesten. A kiállításon a művész 90 festményét és 22 grafikáját, tanulmányszobrát állították ki egy róla készült bronzportré társaságában. A tárlaton folyamatosan vetítenek egy párperces némafilmet is, amelyet Brassai, a fotós talált meg Párizsban a festő hagyatékában, és amelyet digitalizáltak. A vitrinekben Tihanyi-relikviákat - például karóráját, pipáját, noteszét - fotókat, újságcikkeket, kiadványokat láthat a közönség.
 A magyar festészet egyik legjelentősebb alakja, Tihanyi gyakorlatilag a Balaton Kávéházban nőtt fel, pályája 1907-ben kezdődött, autodidakta volt, Nagybányán tanult meg festeni barátjától, Ziffer Sándortól. Életműve meghatározó részét képezik grafikai és festett portréi. Szerepel a kiállításon többek között a Fülep Lajos művészettörténészről készült ismert alkotása, a Tristan Tzaráról, a dadaista avantgárd művészet mozgalom atyjáról festett képe is, Virgil Ciaclan román ügyvédről festett nagyszerű kép, műgyűjtő valamint több önarckép. De szívesen festette a nagybányai utcákat, házakat, a várost és a környező tájat is. Tihanyi több csendéletével is megismerkedhet a látogató, eleinte Cézanne és a fauvok hatásai voltak tetten érhetők képein, de később El Greco drapériaművészetét felhasználva dobott az asztalra fényes textilt, majd kép a képben alkotta meg csendéleteit. Festészete Berlinben bontakozott ki igazán, ahol expresszív, monumentális képeket készített. Fakszimile kiadásban kézbe vehető Tihanyi Lajos 1927-es betűrendes notesze, amelyben André Breton vagy Jean Cocteau francia költő neve is olvasható. A notesz abban a hagyatékban volt, amelyet Passuth Krisztina hozott haza Párizsból. A kiállítás augusztus 20-ig tart nyitva.
 
 Generációk találkozása - továbbélő realizmus Vásárhelyen
Generációk találkozása - továbbélő realizmus Vásárhelyen
A  képzőművészeti szimpózium alkotásaiból nyílt kiállítás az Alföldi  Galériában. A tavalyi év hódmezővásárhelyi képzőművészeti szimpóziumán  ihletet nyerő 11 művész 34 alkotásából nyílt kiállítás az Alföldi  Galériában. Több mint egy évtizeddel ezelőtt hívták életre vásárhelyi  művészek - Hódmezővásárhely városának támogatásával - a festő  szimpóziumot, mely mára szobrászművészekkel kiegészülve képzőművészeti  szimpóziummá nőtte ki magát. A két hetes közös együttlét és együtt  gondolkodás célja, hogy a nagy múltra visszatekintő vásárhelyi  festőiskola hagyományaira támaszkodva és ezeket újraértelmezve  szülessenek sokszínű alkotások. A fiatal alkotóknak lehetőségük nyílik  közösen alkotni és beszélgetni a szakma "nagy öregjeivel". Ez biztosítja  a vásárhelyi képzőművészet folyamatosságát és segíti az alföldi  realizmus szemléletének átörökítését.
A rendszeresen résztvevő  művészek (Balogh Gyula, Bodor Zoltán és László Dániel, valamint a  vásárhelyiek, Kéri László, Nagy Attila, Nagy Nándor, Sonkoly Tibor)  hozzák a tőlük megszokott magas színvonalat, az új "belépők" (Horváth  Roland, Forian Lang, Pinczés József és Szabó Klára Petra) viszont friss  szemléletet hoznak a kiállításba, így a művészetkedvelő közönség a  legújabb festői irányzatokat, művészeti törekvéseket is megismerhetik. A kiállítás megtekinthető május 20-ig.
 
Empire, State, Building - A Société Réaliste a budapesti Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeumban. 
 
A Société Réaliste művészkollektívát 2004-ben  alapította Gróf Ferenc és Jean-Baptiste Naudy. Tevékenységükben központi  helyet kap az olyan vizuális kommunikációs eszközök gyűjtése, majd  vizsgálata, kiforgatása és dekonstruálása, amelyeket intézmények,  kormányok, uralkodók fejlesztettek ki és használtak saját maguk  pozícionálására.
 A párizsi Jeu de Paume és a Ludwig Múzeum koprodukciójában megvalósult kiállítás központi terében látható State of Shades (Árnyékállam, 2012) című munka köré épül. A budapesti helyszínre  kidolgozott, helyspecifikus szín-installáció a Magyar Nemzeti Galéria  honlapjáról válogatott mesterművek számítógépes program segítségével  meghatározott, majd egymás mellé helyezett színátlagát jeleníti meg.
A State of Shades köré csoportosuló műtárgyak tematizálása különböző színkódok szerint  jelenik meg. Az egyes termek falszíne egy-egy, már létező műben  használt, történelmi, politikai és földrajzi vonatkozásban kidolgozott  kromatikus szimbólum vagy ambient, amely az állandóan bővülő Société  Réaliste színskála része. 
 A Life to See (Egy életen át  látni, 2012) című vetítés a nemzetiszocialista propagandát kiszolgáló  német filmrendező, Leni Riefenstahl teljes filmográfiájának  feldolgozását mutatja. A 101 év és 17 nap időtartamúra tervezett,  Riefenstahl élethosszával megegyező hosszúságú vetítés véletlen  sorrendben, egyenként 59 percig vetített filmkockákra bontva mutatja be a  rendező összes filmjét a náci propagandafilmektől a természetfilmekig.  Az elemeire szedett életmű így párhuzamba hozható Société Réaliste első  játékfilm hosszúságú, The Fountainhead (A forrás, 2010) című munkájával.
 Az Empire, State, Building cím elsősorban a híres New York-i felhőkarcolót idézi, mely 1931-es  megépülése óta mítosszá és az Egyesült Államok egyik szimbólumává,  valamint művészi inspirációs forrássá vált. A vesszők használatával  létrejövő, új jelentésperspektívát nyitó tagolás viszont a hatalmi  szimbólum működésének folyamatára, eredetére világít rá a birodalomtól  (Empire) az államon (State) keresztül az épületig (Building). A Société  Réaliste azokat a kérdéseket feszegeti egyebek mellett, hogy miként  fejezik ki és örökítik meg az ideológiát az épületek, a köztéri szobrok,  illetve az emlékművek, és hogyan jelenítik meg a közterek a modern  állam és a kultúra kapcsolatát.  A tárlat augusztus 5-ig látogatható.
Jégszakadás. Klímaváltozások hatásai Grönlandon
címmel a Dán Kulturális Intézet szervezésében nyílt kiállítás a Néprajzi Múzeumban. Az emberek többségének a klímaváltozás távoli, nehezen megfogható  dolgot jelent. Grönland északi vidékén a klímaváltozás napi realitás. Az  Északi-sarkon az átlaghőmérséklet az elmúlt évtizedekben kétszer olyan  gyorsan emelkedett, mint a világ többi részén, s a klímaváltozás
 várhatóan felgyorsul a következő évtizedekben. Mindez várhatóan alapvető  környezeti, társadalmi és gazdasági változásokkal jár majd együtt  Grönlandon.
 A kiállítás a klímaváltozást úgy mutatja be, ahogy azt  az Ilulissatban lakók megélik, az UNESCO-világörökség listáján szereplő  híres fjord közelében. Egy 2010-es interjúkon alapuló kutatás meggyőzően  kimutatta, hogy a jövő legnagyobb veszélyét a klímaváltozás és a
 természeti források kizsigerelése hordozza. Az író és fotográfus Jørgen  Chemnitz készítette portréfotókból, videó-interjúkból, valamint  poszterekből fölépülő kiállítás arra törekszik, hogy tudatosítsa a  klímaváltozás veszélyeit: erre a hatalmas kihívásra megnyugtató  megoldást kell találni. A 23 videó-interjúban helybeliek mondják el  tapasztalataikat: halászati és vadászati koordinátor, rendőr, ápolónő,  állatorvos, turisztikai szakember, szállodamenedzser, tengeri  létesítmények menedzsere, polgármester, pilóta, kikötő-felügyelő,  vállalkozó, középiskolai tanuló, pap, múzeumigazgató, üzletkötő, tanár,  halász, vadőr és mások. A kiállított fotókat a GEUS – Geological Survey  of Denmark and Greenland – dán kutatóintézet által készített poszterek  kísérik, amelyeken bemutatják a jéggleccser olvadását és a tengerszint  emelkedésével bekövetkező problémákat.
 A kiállítás 2012. június 24-ig látogatható, a programokról bővebben a múzeum honlapján.
 
  
|   Empire, State, Building - A Société Réaliste a   budapesti Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeumban. 
 
 A Société Réaliste művészkollektívát 2004-ben alapította   Gróf Ferenc és Jean-Baptiste Naudy. Tevékenységükben központi helyet kap az   olyan vizuális kommunikációs eszközök gyűjtése, majd vizsgálata, kiforgatása   és dekonstruálása, amelyeket intézmények, kormányok, uralkodók fejlesztettek   ki és használtak saját maguk pozícionálására.A párizsi Jeu de Paume és a Ludwig   Múzeum koprodukciójában megvalósult kiállítás központi terében   látható State of Shades (Árnyékállam,   2012) című munka köré épül. A budapesti helyszínre kidolgozott,   helyspecifikus szín-installáció a Magyar Nemzeti Galéria honlapjáról   válogatott mesterművek számítógépes program segítségével meghatározott, majd   egymás mellé helyezett színátlagát jeleníti meg.
 A State of Shades köré csoportosuló műtárgyak tematizálása különböző színkódok szerint jelenik   meg. Az egyes termek falszíne egy-egy, már létező műben használt, történelmi,   politikai és földrajzi vonatkozásban kidolgozott kromatikus szimbólum vagy   ambient, amely az állandóan bővülő Société Réaliste színskála része. A Life to See (Egy életen át látni,   2012) című vetítés a nemzetiszocialista propagandát kiszolgáló német   filmrendező, Leni Riefenstahl teljes filmográfiájának feldolgozását mutatja.   A 101 év és 17 nap időtartamúra tervezett, Riefenstahl élethosszával   megegyező hosszúságú vetítés véletlen sorrendben, egyenként 59 percig   vetített filmkockákra bontva mutatja be a rendező összes filmjét a náci   propagandafilmektől a természetfilmekig. Az elemeire szedett életmű így   párhuzamba hozható Société Réaliste első játékfilm hosszúságú, The Fountainhead (A forrás, 2010) című   munkájával.
 Az Empire, State, Building cím   elsősorban a híres New York-i felhőkarcolót idézi, mely 1931-es megépülése   óta mítosszá és az Egyesült Államok egyik szimbólumává, valamint művészi   inspirációs forrássá vált. A vesszők használatával létrejövő, új   jelentésperspektívát nyitó tagolás viszont a hatalmi szimbólum működésének   folyamatára, eredetére világít rá a birodalomtól (Empire) az államon (State)   keresztül az épületig (Building). A Société Réaliste azokat a kérdéseket   feszegeti egyebek mellett, hogy miként fejezik ki és örökítik meg az   ideológiát az épületek, a köztéri szobrok, illetve az emlékművek, és hogyan   jelenítik meg a közterek a modern állam és a kultúra kapcsolatát.
 A tárlat augusztus 5-ig látogatható.
 |