Már majdnem félúton!

A lehetőségek országa - Polgárosodás a 19. századi Magyarországon

A Nemzeti Kulturális Alap 2010-ben kétéves átfogó programot indított "A felemelő század" címmel, amely most Békéscsabára, a Munkácsy Mihály Múzeumba csábítja a látogatót.

Cikk küldése

e-mail:

A 19. század művészeti, kulturális, művelődési, intézményi és társadalmi értékeit középpontba állító, egyedülálló kezdeményezés ezernyi programmal tiszteleg a 19. század sikerei, vívmányai előtt, egyúttal üzen a 21. századnak. A program részeként 2010. június 19-én egy több mint egyéves vándorkiállítás indult útjára.

Táborozási jelenet Rózsavölgyi Márk jeleneteihez

A lehetőségek országa - Polgárosodás a 19. századi Magyarországon kiállítássorozat a "polgár" fogalmat helyezi a középpontba. Polgár, polgárság - e fogalmakat különösen sokat halljuk és használjuk a rendszerváltozás óta. De vajon tudjuk-e, miről is van szó, mit jelentenek? Hogyan alakult ki az a fontos szerep, amelyet a polgárság betöltött az ipar, kereskedelem, a tudományok, a kultúra, a közélet terén? Ezt a folyamatot hat dinasztikus történeten keresztül mutatja be a kiállítássorozat. Ezeket megismerve érthetjük meg, miként lehetett bárki - származásra, nemre való tekintet nélkül - "hazájának hasznos polgára", ahogy ezt Kner Imre édesapjának írt levelében célként megfogalmazta. A szabadság adta lehetőségek országában, a 19. századi Magyarországon. Szándékaink szerint a kiállítás megteremti a kapcsolódási pontokat - épp e történeteken keresztül - a mához, a 21. századhoz is.

A siker kulcsa a jövő záloga?

A kulturális eredmények, a piacgazdaság, a modern parlamentáris államszervezet és civil társadalom létrejötte, mai életünk alapvető értékeinek megteremtése a 19. századot a magyar történelem egyik legsikeresebb időszakává teszi. Ennek bemutatása fontos a társadalom minden rétege, de különösen fontos a felnövekvő nemzedékek, az iskolások és fiatal felnőttek számára. A vándorkiállítás közönségének szerte az országban világosan kell látnia, hogy mai életünk milyen sok eleme kötődik közvetlenül a 19. századi kultúrához, s a 21. század mit köszönhet a "felemelő századnak".

Kiállításaink programja alkalmat ad arra, hogy a közönség teljes képet kapjon a "felemelő század" minden fontos törekvéséről a reformkortól a dualizmus időszakáig, a modern, polgári Magyarország kialakulásáig, példát mutatva és kapcsolódási pontokat kínálva a mai Magyarország számára. Különösen fontos a 21. századig tartó fejlődési ív interaktív bemutatása, valamint az évfordulók (Széchenyi, Erkel) megjelenése a programban.

Liszt zongorázik. Fotó: Borsos József

Hat történet

A "felemelő század" eredményeivel mindenhol ugyanazon hat történet révén találkozhatnak a látogatók. Ezekhez az egyes helyszínek további történetekkel csatlakoznak, amelyeket csak azon az egy helyszínen ismerhet meg a közönség. Bemutatásuk nemcsak a műtárgyak és dokumentumok segítségével történik: interaktív eszközök, hang- és képanyag, a 21. századi leszármazottakkal készített interjúk teszik teljesebbé a tárlatokat. A múzeumpedagógiai program mellett a szintén a NKA által támogatott levéltári kutatások anyagára épülő konferenciák, zenei és színházi programok bővítik a projekt gazdag kínálatát.

Mindig egy picit más

A 2010-11. évi vándorkiállítás a megyei múzeumok szervezésében valósul meg, folytatva az eddigi sikeres vándorkiállítások (A szecesszió vidéke - a vidék szecessziója, Gyermekemet az országért - a tatárjárás, Mátyás országa, Ilyen tavasz csak egy volt életemben) hagyományát. A vándorkiállítás honlapján - www.alehetosegekorszaga.hu - megtekinthetők az eddigi kiállítások, az érdeklők akár saját 19. századi családtörténetük dokumentumait, képeit is feltölthetik. A tervek szerint az eseménysorozatot 2011 végén egy nagyszabású, minden addig bemutatott anyagot felvonultató tárlat zárja a Magyar Nemzeti Múzeumban.

Most a Békés Megyei Munkácsy Mihály Múzeumban a dél-alföldi paraszti környezetben kultúrateremtő, a városi fejlődést elősegítő nyomdai-kiadói, mecénási-művészeti tevékenységet folytató, megyei kötődésű Tevan, Kner és Ladics polgári családok története jelenik meg a kiállításon. Bemutatásukhoz a gyulai Erkel Ferenc Múzeum és  a Corvin János Múzeum mellett a Békés Megyei Levéltár, valamint a gyomaendrődi Kner Nyomdaipari Múzeum is kölcsönzött műtárgyakat, dokumentumokat.


A Békéscsabán megjelenő helyi történetek:

Kner Izidor (1860-1935)

Kner Izidor sokgyerekes gyomai könyvkötő legidősebb fiaként látta meg a napvilágot. 13 éves korában maga is könyvkötőinasnak állt, felszabadulása után segédként bebarangolta a fél országot. A gyomai főszolgabíró biztatására 1882-ben kis nyomdaműhelyt alapított szülőhelyén.

Kner Izidor időben észrevette, hogy a látszólag alig mozduló környező világ alaptörvényei rohamosan változnak. Ösztönösen megérezte, hogy hamarosan az idő lesz a legnagyobb kincsek egyike. A gyorsaság mellé a minőséget párosította. Első megrendelői a községek és más közigazgatási szervek voltak. Kner időben meglátta, hogy a patriarchális helyi igazgatás lassan modern szakhivatallá alakul, s nyomtatványigénye megsokszorozódik. Míg versenytársai várták a megrendelőt, ő igazi közigazgatási szakemberré képezte magát, s kínálatával elébe ment a községi jegyzőknek. A gyomai nyomda a századfordulóra piacvezető cég lett a közigazgatási nyomtatványok terén.

Kner Izidor igen hamar és nagyon jó érzékkel használni kezdte a reklám adta lehetőségeket is. Azaz az egykori könyvkötő modern vállalkozóvá vált. A biztos üzleti háttér tette lehetővé a könyvkiadást, amely nagy hasznot nem, de nagy hírt hozott a nyomdának.

Kner Imre (1890-1945)

Kner Izidor legidősebb gyermeke az apai szándék szerint hosszú tanulás után lépett volna be a nyomdába, de a sors nem így akarta. 1903-ban, a nyomda legjobb korszakának kezdetén az orvosok Kner Izidornak azt jósolták, hogy hamarosan megvakul. Hogy az utódlásról gondoskodjék, a második gimnázium után kivette fiát az iskolából, inasként egy év után felszabadította, majd Lipcsébe szakiskolába küldte. Kner Imre jó adottságainak köszönhetően ez a gyorsított képzés is eredményt hozott, sőt javára vált. Azok közé a második generációs vállalkozók közé tartozott, akik gyakorlatból ismerték a műhelyt, és megszerezték az igazi elméleti képzettséget is. Tipográfusi ambíciói az 1910-es években bontakoztak ki. 1918 után találkozott az építész, illusztrátor Kozma Lajossal, fametszetes könyveik európai elismerést hoztak. Az 1920-as évek második felében felhagyott az üzleti célú könyvkiadással, de folyamatosan jelentetett meg könyveket. A klasszicista tipográfia felé fordult: könyvei harmóniát teremtettek a gépi tömegtermelés és a művészet között. 1944 áprilisában deportálták, máig nem tudjuk, a menetben vagy a haláltáborban halt meg.

Tevan Adolf (1854-1921)

A Knerekhez hasonló karriert futott be a békéscsabai Tevan család is. Tevan Adolf az 1880-as évektől a legkülönfélébb vállalkozásokkal próbálkozott: volt szatócsboltja, értékesített szenet, foglalkozott könyvkereskedelemmel. A későbbiekben sikerrel vett részt alföldi városok közvilágításának kiépítésében. A maradandó sikert az 1903-ban alapított nyomda hozta meg. A kis nyomdában mindenféle aprónyomtatványt készítettek, később a főprofil az újság lett.

Tevan Adolf a dualizmus kori alföldi városok jellegzetes vállalkozója volt, noha sok területen hozzájárult Békéscsaba gazdasági fejlődéséhez, emlékét a nyomda s különleges tehetségű gyermekei, elsősorban a nyomda irányítását átvevő Andor miatt ismerhetjük.

Tevan Andor (1889-1955)

Tevan Adolf tíz gyermeke közül Andor vonzódott legjobban a nyomdához. Apja 1907 és 1909 között Bécsbe, a kor egyik legjobb európai szakiskolájába küldte. A fiatal Tevant megragadta a századelő színes szellemi-művészeti világa, különösen a Nyugat szerzőinek egy részével került szoros kapcsolatba. A Tevan Könyvtár, a Tevan Amatőr sorozatban Kosztolányi, Karinthy és a Nyugat más szerzőinek művei is megjelentek. A Tevan évtizedeken keresztül formálója volt a magyar szellemi életnek, nemzetközi kiállításokon is sok sikert ért el. A Tevan Kiadónál a könyvek üzleti szempontból is fontosak voltak, de ennek a cégnek is megvolt a maga jövedelmező üzleti terméke, a csomagolás, elsősorban a gyógyszeresdobozok.

1944-ben Tevan Andort internálták, 1945-ben hazatért Békéscsabára, s néhány tipográfiatörténeti jelentőségű művet még kiadott. 1949-ben felajánlotta nyomdáját az államnak, helyéről mégis elmozdították. Életének utolsó szakaszában az Ifjúsági Kiadónál dolgozott képszerkesztőként. 1955-ben jelent meg A könyv évezredes útja című írás- és könyvtörténeti monográfiája, amelyből nemzedékek könyves szakemberei tanultak.

A Ladicsok

A Ladics család a polgárosodás egy tipikus, ha nem is országosan jegyzett történetét tárja elénk a 19. század Magyarországáról. A szarvasi, szlovák gyökerű evangélikus kézművesfamília néhány generáció alatt, kihasználva a korszak adottságait, s "megcsinálva a nagy karriert", Békés vármegye vezető értelmiségi polgárcsaládjai közé emelkedett. Míg a nagyapa egyszerű fésűsmesterként dolgozott, fia, Ladics György már ügyvédi diplomával a kezében szerzett magának rangot és vagyont a megyeszékhely Gyulán, az unoka, Ladics László pedig, mint takarékpénztári igazgató, az úri kaszinó elnöke, számos vállalat elnöke vagy igazgatósági tagja képviselte a családot a vármegye közéletében. A família gyors emelkedésében a tehetség, szorgalom és tanulás mellett a szerencsés házasságkötések játszottak fontos szerepet, amelyek révén olyan neves békési családokkal kerültek rokonságba, mint a vagyonos kereskedő Stojanovitsok, a Dreschel bárók, vagy a nemes Kliment, Ambrus és Csausz famíliák.

Aki nem hiányozhat!

A lehetőségek országa - Polgárosodás a 19. századi Magyarországon kiállításhoz kapcsolódóan "Egy nagy érzés éltetett..." címmel Erkel Ferenc életébe enged bepillantást a múzeum tárlata a Zöld Szalonban. Ezzel sikerült "visszacsempészni" az eredetileg is itt bemutatni tervezett évfordulós témát, az Erkel család történetét.

Az Erkelek ősei Németalföldről telepedtek át Pozsonyba, ahonnan Wenckheim Ferenc gróf 1806-ban Gyulára hívta őket. Erkel Ferenc kottaforgatóként 7 éves kora óta részt vett édesapja zenélésein. 10 esztendős korától orgonált, 11 évesen pedig zongorakoncerttel lépett fel. Felsőbb tanulmányait 1821 és 1825 között Nagyváradon és Pozsonyban végezte, 1827 táján zenetanítónak került Kolozsvárra. Kezdetben zongoraművészként vált ismertté, Pesten, a Nemzeti Casinóban 1834 tavaszán mutatkozott be. Ekkor már zenét is komponált. Első zenekari hangversenyét 1837 tavaszán adta a pesti Vigadó nagytermében. A Várszínházban működő Budai Magyar Játékszíni Társaság 1835 tavaszán hívta meg karnagynak. A társulat csődje után, 1836-tól a Pesti (Német) Városi Színház alkalmazta. 1837-es megnyitása óta a Pesti Magyar Színházban dolgozott. Az itteni előadások ébresztették rá arra, hogy meg kell teremteni az európai színvonalú magyar operát, s ez a Hunyadi László 1844-es bemutatásához köthető. Ez volt Erkel legsikeresebb éve, ekkor nyerte el a Himnusz megzenésítéséért kiírt pályadíjat. Az elnyomatás éveiben fontosnak tartotta a színházon kívüli zenei élet megszervezését: 1853 őszén rendezte az első filharmóniai hangversenyt, s alapvető szerepet játszott a Filharmóniai Társaság megalapításában. Az ötvenes évek közepétől a magyar sakkozás rangelsője. Mester szintű játékos, a budai és pesti sakkélet megszervezője. A színháztól visszavonulva életét 1875-től a Zeneakadémia igazgatásának szentelte. Nagy szerepet játszott az Operaház létrejöttében. 1887-ben leköszönt a Zeneakadémia igazgatóságáról, s egy évvel később a tanítást is abbahagyta.

Fiai az 1860-as évek közepe óta aktívan kivették részüket édesapjuk zeneműveinek hangszerelésében, Erkel Ferenc körül családi alkotóműhely szerveződött. Gyula (1841-1919) a Nemzeti Színház karmestere, majd az Operaház karnagya lett, miközben 1878-1908 között a Zeneakadémián is tanított. Elek (1842-1893) 1875-től a Népszínház első karmestere. Számos dalmű szerzőjeként a magyar operett megteremtői között tartjuk számon. Sándor (1846-1900) 1875-től a Nemzeti Színház operaigazgatója, majd az új Operaház főzeneigazgatója. Az Operaház legkiválóbb karmesterének tartották. László (1844-1896) zenetanítással foglalkozott. 1894 és 1896 között Bartók Bélát is tanította, így élete összekötő kapcsot jelent a magyar zene erkeli hagyományai és újabb neves művelői között.