Települések tündöklése

Avagy: mit kaptunk a mezővárosoktól

Város és falu határán címmel nyílt időszaki kiállítás a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban a "Felemelő Század - Nemzeti romantika és polgári felemelkedés a 19. századi Magyarországon" tematikus évad keretében.

Cikk küldése

e-mail:

A Skanzen sajátos, egyedülálló lehetőségeit felhasználva, a legkorszerűbb nemzetközi tapasztalatokra építve kombinálja a termes és a szabadtéri múzeumi kiállítások lehetőségeit. A kiállításnak helyet adó Észak-magyarországi falu és a Felföldi mezőváros tájegységek az elektromos falfűtésnek köszönhetően a téli időszakban is látogathatók lesznek, a tárlat 2011. április végéig várja az érdeklődőket.

A falvak és a városok, az egykori mezővárosok kapcsolatai, a városiasodás alapvető közösségformáló hatása a reformkori Magyarország egyik jellegzetes folyamataként értékelhető. A mezővárosok története a Kárpát-medence múltjának egyik legizgalmasabb, sok problémát felvető területe. A mezővárosi kultúra közvetítő szerepet töltött be a falusi-paraszti és a szabad királyi városok nemesi vagy polgári életmódja, műveltsége között. A mezővárosok voltak az árucsere központjai, de egyes jellemzőik szerint inkább falusias paraszti közösségek, mint valódi városok. Kifejlődésük és virágkoruk a 18. században és a 19. század első felében megfigyelhető. A magyar mezővárosok többsége az 1876-os városrendezési törvény után falunak minősült.

A kiállítás a sokféle mezővárosi típus közül a bortermelésre épülő felföldi mezővárosok egykori kultúrájának bemutatására épül, ezek példáján keresztül elemzi a településtípus jellemzőit. A 2006-ban elkészült Felföldi mezőváros tájegység épületeinek enteriőrjei az időszaki tárlat egyes elemeinek háttérül, másoknak ellenpontul szolgálnak.

Város és falu - egykor és ma

A múzeum irodaépületében működő Skanzen Galériában valósult meg az időszaki kiállítás nyitó egysége. A fotókiállítás anyaga elsősorban a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Adattárának gyűjteményeiből származik, amit kiegészítenek a szerencsi Zempléni Múzeum kiváló képes levelezőlap gyűjteményének darabjai. A dokumentatív archív fekete-fehér felvételek, képeslapok mellett a jelenben készült színes fényképek láthatók a kiállításon. A kiállítás erőteljesen reagál a magyarországi településfejlődésre, s különösen a régióra jellemző urbanizációs folyamatokra. A tárlaton számos olyan fénykép látható, amely ugyanazt a településrészt, épületet ábrázolja esetenként több évtizedes időkülönbséggel. Vajda Sándor muzeológus és Deim Péter fotós munkatársak a kiválasztott fényképek alapján, kitartó terepmunkával készítették el a 2010-es állapotokat rögzítő felvételeket. A tokaji és tállyai fotók között egy-egy a falra erősített korszerű monitor segítségével 150-150 archív és jelenben készült fényképet vetítünk folyamatosan. Ezenkívül két számítógépes munkaállomást alakítottunk ki, ahol egy-egy számítógép segítségével a teljes vonatkozó fotóanyagot kereshetővé tettük a látogatók számára.

Vásár a Magtárban

A következő kiállítási egységeket az Észak-magyarországi falu tájegységben álló uradalmi Magtárban találjuk. Az épület szimbolikus elhelyezkedésével is segíti a kiállítási üzenet közvetítését, hiszen a múzeum az Észak-magyarországi falu tájegységének szélén, a Felföldi mezőváros tájegységi állandó kiállítás határán áll. Az épület földszintjén a 19. századi mezővárosok egyik legfontosabb jellemzőjét, az anyagi és kulturális javak közvetítésében betöltött szerepét mutatjuk be. A vásárok ún. hagyományos etnokulturális szerepköre modern megfelelőinek bemutatása közvetlenül kapcsolódik a kiállítás további egységeihez. Így a "lengyel piac", a "kínai piac" is, hiszen ezek aktív részesei sokban átmenetinek tekinthető mai gazdasági-kulturális és társadalmi életünknek is. A kiállítás szintén reflektál ezekre a folyamatokra: a hagyományos árukészletet bemutató kádár-, kalapos- és fazekasmesterség mellett a modernizálódó vásári mézeskalács-kínálatot is megismerhetik a látogatók. A kiállításban a mai vásárokat idéző árusítóhelyek is megjelennek. Egy modern konyhai eszközöket kínáló kínai kereskedő "standja" mellett a régiség - ócskaság - múzeumi tárgy viszonyrendszert illusztráljuk a földre terített kartonpapírokon felsorakoztatott, 20. századi hétköznapi tárgyak válogatott gyűjteménye.

Pamut hálóing és szűrhímzés

Az utolsó vásári egység egy fém csőszerkezetű sátor, melyben szintén egy mai, vidéki kereskedő készruhakészletét helyeztük el. Miként a mai konyhai edények a hagyományos kerámia ellenpontjaként működnek a tárlaton, hasonlóan reagál a jelenkori hétköznapi viseleti elemeket bemutató árusító sátor a Magtár emeletén, a galérián kialakított "A mezőváros viselete" című kiállítási egységre. A modern otthonkák mellett induló lépcsőn jut fel a látogató a Lackner Mónika rendezte kiállításrészbe.

A Néprajzi Múzeum muzeológusa a rendkívül gazdag viseletgyűjteményre alapozva készítette el az időszaki tárlatot. A kiállítás a gyöngyösi, egri, mecenzéfi, hegyaljai viseletekkel igazolja, hogy a hegyaljai mezővárosok nem tartoztak a népviseletükről számon tartott csoportok közé, nem alakult ki regionális jegyeket mutató viselet. A hegyaljai mezővárosok öltözködésének egy nagyon speciális rétege a szüreti felvonulásokhoz kapcsolódik. Az idegenforgalom érdeklődésére eleinte még évente változóan, hol ősszel, hol télen rendezett ünnep 1945 után teljesen őszre került, és az időről időre felújított hagyományok közé tartozik. Az egyes városokra jellemző farsangi felvonulások jellegzetes szereplői a szokást ért politikai és idegenforgalmi befolyás ellenére a helyi közösségek saját, szőlőműveléshez fűződő múltjának fontos kifejezői ma is. A kiállítás ezt a folyamatot is bemutatja archív fotók és filmek, illetve a 2010-es tokaji borfesztiválon készült film felhasználásával.

Céhek, iparosok

Az időszaki tárlat következő egysége - a Felföldi mezőváros tájegység gyöngyösi iparosházának műhelyében - a mezővárosi kézművesek egykori szervezeteinek, a céheknek állít emléket. A miskolci Herman Ottó Múzeum és az egri Dobó István Vármúzeum értékes gyűjteményének legszebb darabjait bemutató kamarakiállítást a kiemelkedő kvalitású miskolci, egri céhemlékek köréből válogatva Veres László rendezte. A kiállítási egységgel a napjainkban egyre erősödő kézműves termékek iránti igény, a lokális termelési rendszerekben fontos szerepet játszó, helyi adottságokat felhasználó, magas szinten művelt termelőtevékenység jelentőségére kívánjuk felhívni a figyelmet. Az egykori céhszervezetek legreprezentatívabb tárgyainak bemutatása alkalmat teremt a reformkori Magyarországon kiteljesedésüket élő céhszervezetek jellemzőinek megismerésére, s ezen túl a hagyományos kézműves termékek piackörzeteinek, a gazdasági munkamegosztásban betöltött szerepének felismerésére is. Az ún. kézműves-életmodell olyan aktuális értékeket hordoz, mint az Európai Unió által is támogatott élethosszig való tanulás, a fenntartható fejlődés és az alkalmazkodóképesség, versenyképesség. A céhek által fémjelzett régi-új munkakultúra értékei a hétköznapjainkban is valós igénnyel jelentkeznek, akárcsak a minőségbiztosítási rendszerek történeti előzményei.

Helyi közösségek: egyedi jellemzők, közös értékek

Az időszaki kiállításban a helyi közösségek működését szabályozó feltételrendszert egy gyöngyösi példán keresztül mutatjuk be. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum jellegzetes adottságait felhasználva a Felföldi mezőváros tájegység enteriőrjeinek kiegészítésével sikerült korábban a látogatók számára megismerhetetlen tartalmakat is kibontani. A gyöngyösi polgárházban látható kiállítás egy 20. század eleji gyöngyösi módos, szőlő- és bortermeléssel foglalkozó polgárcsalád lakáskultúráját és korabeli életvilágát rekonstruálja. Az ábrázolt szituáció szerint a Szent Kereszt Társulat vezetőségi tagjait várják reggelire. A gyöngyösi enteriőrben megjelenített szokások, cselekvések bemutatása a helyszínen látható film és feliratok segítségével valósul meg.

Az önszerveződő közösségek működésének érzékletes példája a 19. századi gyöngyösi színházi élet. A kiállítás helyszínei között szerepel a gyöngyösi polgárház hátsó lakrészét bérlő, vándor színi társulathoz tartozó színésznő sajátos tárgyi világát bemutató szoba. A színésznő szállásának helyet adó enteriőrben szintén egy film és feliratok idézik fel az egykori gyöngyösi művelődési viszonyokat. A mélyebb megértést lehetővé tevő anyagokat a Szabadtéri Néprajzi Múzeum munkatársai Bíró Friderika vezetésével, célzott terepmunka keretében gyűjtötték.

Megismerni és elfogadni

Az időszaki kiállítás következő egysége a mádi kereskedőház példájára építve az életmód enteriőrszerű, közvetlen bemutatásával tárgyalja a reformkortól kibontakozó magyarországi asszimilációs folyamatok egyik jellemző témáját, a zsidó-keresztény együttélést. A történeti adatoknak megfelelően a kiállításnak helyet adó ház első részét egy zsidó kereskedőcsalád bérli, akik a boltot is működtetik. A zsidó család lakrészében található konyha berendezésében a kóser étkezés és főzési szabályok alakították a rendet. Az időszaki kiállítás csatlakozó elemeként elkészült egy, a zsidó táplálkozáskultúrát bemutató kiadvány Szőke Judit és Kiss Kitti muzeológusok jóvoltából, melyből a látogatók megismerhetik a jellemző ételeket, előírásokat, és még recepteket is találnak. Az időszaki tárlat a régió etnikai sokszínűségét bemutató információs panelek segítségével tájékoztatja a látogatót az asszimilációs folyamatok jellegéről. A konyhában elhelyezett speciális multimédiás eszközön futó film segíti a kiállítás üzenetének értelmezését, míg a boltban található hangpanel használatával több tárgy "személyes" történetét is megismerhetik a látogatók.

A közösségi hely

A mádi kereskedőház pincéjében látható az időszaki kiállítás utolsó egysége. A mezővárosi életmód egyik változó intenzitással, de napjainkig működő intézményének, a kocsmának a történetét mutatjuk be egy kamaratárlat segítségével. A Sári Zsolt rendezte tárlaton a jellemző tárgyi emlékek, poharak, üvegek, mércék mellett a hungaricumnak ítélhető fröccs történetével is találkozhatnak az érdeklődő látogatók. A kiállítás feliratai röviden összefoglalják a hazai italmérő helyek történetét a középkortól egészen napjainkig, a hangulati aláfestést pedig egy archív felvételekre épülő film szolgálja.

A Kemecsi Lajos által rendezett Város és falu határán című, gazdag példatárat felvonultató, komplex időszaki kiállítás a 19. századi kultúra és a mai élet kapcsolódási pontjaira, összefüggéseire kívánja felhívni a közönség figyelmét. A klasszikus "skanzenre jellemző" kiállításoktól eltérő megoldás a legmodernebb technikai eszközök, a digitális technológia széles körű alkalmazása, mely kiegészíti, felerősíti a hétköznapi életet hitelesen bemutató tárgyak, tárgyegyüttesek, enteriőrök üzenetét, és lehetővé teszi korszerű, napjainkra vonatkoztatható értelmezésüket. Bővebb információ a Szabadtéri Néprajzi Múzeum honlapján.