A művészettől az életig

Magyarok a Bauhausban

A nemzetközi hatósugarú németországi művészeti főiskola, a Bauhaus kutatása csak a hatvanas években indult el, hiszen a második világháború előtt a nácik kommunistának, utána az Elbától keletre túlságosan polgárinak bélyegezték.

Cikk küldése

e-mail:

A közel fél évszázada megindult kutatások nyomán természetesen köztudott volt a művészeti irányhoz tartozó magyar alkotók neve és munkássága, de csak most először, Pécsett, a Kulturális Főváros rendezvényeként láthatjuk együtt a magyar származású bauhausosok munkásságát.

A művészettől az életig - Moholy-Nagy László meg nem született könyvének címét vette kölcsön az a pécsi Janus Pannonius Múzeum és a berlini Bauhaus-Archiv együttműködésével létrejött kiállítás, amely a magyarok Bauhaushoz kapcsolódó működését tárja fel. A Kulturális Főváros végre olyan értéket tűzött zászlajára, amely nemcsak nemzetközi érdeklődésre tarthat számot, hanem Pécs kulturális hagyományainak is méltó bizonyítéka, hiszen nemcsak a művészek közül éltek többen a városban, hanem a kiállított anyag egy része is a pécsi Modern Képtár egyedülálló gyűjteményéből került ki.

Pécs és az avantgárd

Pécs, ez a zaklatott történelmű dél-magyarországi város, különös jelentőségre tett szert a modern magyar művészet történetében. A 20. század elején, szinte egy időben, számos kiemelkedő avantgárd festő és építész tűnt fel a város művészeti életében. A művészi tehetségek kiemelkedő gazdagsága a színes társadalmi környezetben és a hányatott történelmi sorsban gyökeredzett. 1918 és 1921 között Baranya megye nem tartozott Magyarországhoz; a párizsi béketárgyalások befejezéséig ideiglenesen a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság csapatai állomásoztak itt. Ebben a közegben bontakozott ki a Pécsi Művészkör tevékenysége, amely a magyar avantgárd aktivista-expresszionista irányához tartozott, és amelynek munkásságát a kiállítás kurátorai a magyar Bauhaus pécsi előzményeinek tekintik.

Innen, a képzőművészeti előzmények feltárásával, valamint Kassák és az aktivizmus Bauhausra gyakorolt hatásának bemutatásával kezdődik a kiállítás, és vezet el az élet legkülönbözőbb területein megnyilvánuló modern kezdeményezések felmutatásához, benne a magyar bauhausosok és kültagok tevékenységéhez (Bortnyik Sándor, Moholy-Nagy László, Molnár Farkas, Pap Gyula, Stefán Henrik, Weininger Andor).
A művek bemutatása a Bauhaus "katedrálistól a lakógépig", azaz az expresszionizmustól a funkcionalizmusig ívelő történetét követi, másrészt pedig az egyes Bauhaus-műhelyek tevékenységére koncentrál.

A kiállítás kurátorai, Baykai Éva, Annamarie Jaeggit és Várkonyi György, a rendezés során kiválóan használták - az el nem készült Nagy Kiállítótér hiányában - a rendelkezésre álló Modern Képtár korántsem kedvező adottságait. Külön épületben, négy teremben kapott helyet az előzményeket felvonultató fejezet, míg az iskola különféle műfajok és műhelyek szerinti bemutatása a képtár főépületében két szinten látható.

Főszerepben az építészet

A tematikus rendezésben kitüntetett szerepe van az építészetnek - tekintettel a pécsiek (Breuer, Forbát és Molnár) meghatározó közreműködésére Walter Gropius építészirodájának terveire -, továbbá a színháznak, díszlet- és jelmezterveknek, a Bauhaus egész arculatát meghatározó bútortervezésnek (Breuer Marcell), tipográfiának, könyvtervezésnek és nem utolsósorban a Bauhaus színpadi produkcióinak. (Különös tekintettel a Bauhaus jazz-band vezetőjének, Weininger Andornak működésére).

A magyarok sokoldalú munkásságából is kiemelkednek újszerű fotó és filmkísérleteik, amelyek közül a legszembetűnőbbek Moholy-Nagy László fotogrammjai és fotóplasztikái, továbbá Forbát Alfréd, Pap Gyula és a mozgalom emancipáló törekvéseinek megfelelően a korban fontos szerepet játszó, mára azonban sajnos szinte elfeledett fotográfusnők munkái (Fodor Etel, Blüh Irén, Kárász Judit). Ezeknek "méltó párja" Kismányoki Károly a kiállításon vetített Pécsi Bauhaus filmje.

Makettvilág

A tervek mellett makettek szemléltetik a Bauhaus építészeti elveit, így többek között látható a kezdeti, aktivista lendületből táplálkozó, radikális építészeti megoldásokra törekvő Molnár Farkas tervezte Vörös Ház vagy Weininger Andor más színháztervei mellett a Gömbszínház makettje is. A jól szerkesztett maketteket Pelényi Margit és Szabó Miklós építette.

Feltételezem, a tér szűke, mely a Modern Képtár műemlék jellegű épületének belső tereit jellemzi, ezek méretét is befolyásolhatta. Mennyire testközeli lett volna egyik-másik alkotás ha "bejárható" léptékben is kivitelezhető, ha például a Molnár Farkas által kedvelt, eltolható falak valóban eltolhatók! Egy ilyen modell interieurjében kiállított bútorok pedig egyfajta "életvilágként" mutathatták volna be a Bauhaus által megvalósítani kívánt filozófiát.

Az élet átstrukturálása

Ez a filozófia a kiállításon sokkal kisebb szerepet kapott, noha azt hiszem, e nélkül nem kaphatunk valóban egységes képet arról, ahogy az iskola magát az életet kívánta átstrukturálni. Ahogy ezek az elvi alapvetések kikerülhetetlenek például Le Corbusier és a vele munkálkodó belsőépítészek és designerek munkáinak megértésében. Mondjuk, megtekinthetjük Moholy-Nagy László, Molnár Farkas és a később háttérbe szorított Kállai Ernő elméleti munkásságának írásos dokumentumait, amelyek a Bauhaus új művészet- és életfelfogásának formálására és megismertetésére törekedtek, ezek azonban inkább tárgyi bizonyítékul, mint elméleti támpontul szolgálnak. Igaz, a múzeum ez alkalomra megjelentetett egy több mint négyszáz oldalas tanulmánykötet a kiállítás katalógusaként, amely impozáns kivitelben (Czakó Zsolt munkája), a kiállítás vizuális szerkezeti elemeivel egységben húsz tanulmányon keresztül szemlélteti a Bauhaus-iskola munkásságát és utóéletét. Hiányzik azonban egy, a nemzetközi múzeumokban megszokott, kisebb, könnyebben kezelhető, a kiállítást végigkísérő, többnyelvű kiadvány, ami a kiállítás-látogatónak kalauzul szolgálhatna.

Összességében a pécsi Káptalan utcában egy jól felépített, a Bauhaus-mozgalom magyar vonatkozásait kiválóan szemléltető, a tárgyi emlékeket felvonultatva elsősorban a szakmai közönséget megszólító kiállítás született, amely talán már intenciójában, talán az adott lehetőségek miatt, nem követi azt a nemzetközi gyakorlatot, hogy a bemutatást interaktív elemekkel gazdagítva, az adott tematikát, ez esetben "a Bauhaust mint életérzést" a nagyözönséghez közelebb vigye. A művészet bemutatása (beleértve az építőművészeti és iparművészeti vonatkozásokat) megvalósult, "az élettel" azonban a kiállítás némileg adósunk marad.

(Fotó: Balogh Robert www.balogh-robert.hu)

A művészettől az életig. Magyarok a Bauhausban című kiállítás a pécsi Modern Képtárban 2010. augusztus 15. és október 24. között tekinthető meg.
Bővebb információ: itt