©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Nápoly – a művészet szemszögéből

Nápolyba látogatni élmény. Sokakat riaszt ugyan a nápolyiak hangos életvitele, a nem mindig „nyugat-európai” színvonalú köztisztaság, de mindezek ellenére érdemes megnézni ezt a pezsgő és minden ízében (dél-)olasz várost

Nápoly Campania régió fővárosa, az ország harmadik legnépesebb települése és jelentős kulturális központja. A városban az utóbbi években több nagyszabású kulturális beruházás is lezajlott. Két modern és kortárs művészetet bemutató intézmény is megnyitotta kapuit a kétezres évek eleje óta.

A történelmi városrész egyik kis utcájában 2005 óta működik a Museo d’Arte contemporanea DonnaREgina (M.A.D.R.E) – Nápoly kortárs művészetnek szentelt múzeuma. Az intézmény az otthonát adó épületről, a Palazzo Donnaregináról és a szomszédos Santa Maria Donnaregina kolostorról kapta a nevét, amelyet egyébként II. Anjou Károly nápolyi király és magyar felesége, Mária királyné építtetett újjá 1325-ben. Álvaro Siza Vieira neves portugál építész készítette a múzeum épületének modernizációs terveit, tiszteletben tartva az eredeti belső tereket és a 19. századi palazzo sajátosságait, funkcionális, a kortárs művészet bemutatására alkalmas teret hozott létre.

Eddig is számos, európai szinten is jelentős kiállítással bizonyított a M.A.D.R.E.: 2006-ban Jannis Kounellis retrospektív tárlatot rendezett, majd egy évre rá a Tate Liverpoollal együttműködésben Bruce Nauman munkáit láthatta a nápolyi közönség, d

Más érdekességeket is tartogat a város a művészetkedvelő közönség számára: még újdonságnak számít a két éve, az egykori börtön épületében, a Castel Sant'Elmo város fölé magasodó erődjében megnyílt „Napoli Novecento 1910-1980” múzeum. A gyűjtemény a 20. század első évtizedétől 1980-ig született művekből áll, a 90, szinte kizárólag nápolyi alkotótól származó, több mint 150 alkotás Nápolyi művészettörténeti áttekintését nyújtja. Széles körű összefogás eredményeképpen, magángyűjtők és az ország más városaiban működő hasonló intézmények ( pl.: egy korábbi cikkünkben már bemutatott Trento e Roveretoban működő MART vagy a római Galleria Nazionale di Arte Moderna) is letétbe helyeztek itt műveket, hogy létre jöhessen az átfogó gyűjtemény. A tárlat korszakonként kialakított szekciókban dolgozza fel az egyes irányzatok, mozgalmak jellemzőit, nápolyi képviselőik bemutatásával. A korai futurizmus nápolyi megjelenésével indul (1910-1914), majd az úgynevezett Circumvisionisti mozgalom után az érett futurizmus (1920-30-as évek) bemutatása következik. A két világháború közti művészeti élet és a második világháború traumájának feldolgozását láthatjuk a következő szekciókban, ezután az ötvenes években működő Gruppo Napoletano Arte Concreta, vagyis a Nápolyi Konkrét Művészet csoport tevékenységével ismerkedhetünk. Helyet kaptak a tárlaton olyan művészeti mozgalmak, mint a „neorelaizmus”, az informel és helyi csoportosulások, mint a  Gruppo Sud (Dél Csoport), vagy a Gruppo '58. Megjelenik a hatvanas évek Pop art-ihletésű „oggettualismo napoletano”-ja, ami sajátos nápolyi tárgykultuszt és objekt artokat eredményezett, valamint a hetvenes évekbeli performance-ok dokumentációja. Az „Ólomévek” (anni di piombo) feszültséggel teli kísérletező tendenciái is bemutatkoznak, közülük kiemelt jelentőséget kapnak a vizuális költészet kísérletező munkái és a társadalmi kérdésekkel foglalkozó alkotások. A nyolcvanas évek felé tartó utolsó szekció az új hangok és nézőpontok bemutatására szolgál, egészen az 1980. november 23-án bekövetkezett pusztító földrengésig, ami az élet – így a művészet – minden területét alapjaiban rengette meg Nápolyban és környékén.