A 20. századi művészet monstre bazaltkolosszusa
MUMOK - azaz a Modern Művészetek Múzeumának 21. századi arculatát az Ortner és Ortner tervezőpáros egy monolit bazalttömbe álmodta bele, melyet 2001. szeptember 15-én a Museums Quartierben meg is nyitottak. A fekete lávakőzet borítású kubus nyolcemeltnyi tömör katarzis: a 4800 négyzetméternyi kiállítótér nemcsak a legdinamikusabb kortárs művészeknek ad lehetőséget a bemutatkozásra, de a 20. század alkotói előtt is tiszteleg gyűjteményének közel 7000 műtárgyával. A MUMOK "őskollekcióját" Werner Hofmann alapozta meg, az akkor még a Svájci Kertben található 20. század Múzeuma vezetése alatt, melyet 1962-ben alapítottak. Később újrakeresztelték Modern Művészetek Múzeumává, s 1979-ben nyitottak meg a publikumnak a Liechtenstein-palota védnöksége alatt. A ma is használatos Museum moderner Kunst Stiftung Ludwig Wien elnevezést 1991-ben kapta meg.
A MUMOK erőteljes formája már a múzeumi negyed bejáratában kiemelkedik a többi klasszicista stílusú épület közül: mint egy valóságos feketelyuk vonzza magához a látogatókat. A tetőszerkezet ívelt formája némileg finomítja a szigorú konstrukciót, s a kívülről hatalmas egységnek tetsző épület alig sejteti, hogy a belső tere pillanatok alatt rugalmasan variálható.
Tíz méter széles lépcső vezet fel a bejárathoz, melynek szintje az épületet pontosan megfelezi, hogy annak origójaként és szíveként funkcionáljon. Bazaltláva, öntöttvas elemek, üvegfelületek - a mai klasszikus építészeti alapanyagok garmadája tökéletesen illeszkedik a múzeumi enteriőrben. A két fő kiállítási szint a fölső és alsó három szintet uralja, ahol a jelenlegi három nagyobb tematikus tárlat látogatható. A Modernek és a Művészek 1950-től napjainkig látványos és hagyományosként aposztrofálható gyűjteménye tökéletes ellenpólusa Brigitte Kowanz ("Now I see") minimál tükör-, fényinstallációjának.
Brigitte Kowanz - egy nemzetközileg is elismert osztrák művészcsoport tagja - a fénnyel mint közvetítő csatornával s mint motívummal 1980 óta kísérletezik. Üvegpanelek és fényritmusok fogják közre foszforeszkáló kódjait, színes csőhálózatba rejtett üzeneteit, a tükörborítású kiállítótér imbolygó, lüktető reális és átlényegített fényuniverzumában mi is lényegi szerepet kapunk. Kilépve a falak szorításából, két nagyobb, köztéren fellelhető munkájának egyike közvetlenül a MUMOK homlokzatán, a másik pedig az UNIQA tornyon figyelhető, illetve olvasható le.
A Modernek című tárlat az 1890 és 1935 közé eső művészeti és tudományos forradalom összeolvadásának kezdetét, virágkorát és utóhatását mutatja be. Képet kaphatunk a dinamizmus eszméivel "megfertőzött" dadisták polgárpukkasztóvá degradált művészetéről, Étienne-Jules Marey és Harold F. Edgerton eredeti kronofotográfiáitól egészen Moholy-Nagy Lászlóig és a Tesla tojásig értékes és érdekes kapcsolatot fedezhetünk fel művészek és feltalálók produktumai között.
A Művészek kiállítás az újrealizmus, a fluxus, a bécsi akcióművészet, az arte povera és a minimalart prófétáinak felvonultatását célozta meg: jóleső meglepetés is érheti a magyar látogatót: Jovánovics György 1939-es gipszkonstrukcióival, valamint Lajos d'Ebneth (Ébneth Lajos), Moholy-Nagy László és Kassák Lajos festményeivel is farkasszemet nézhetünk.
Ahol a kilenc Múzsa személyesen őrzi a harmóniát
Az Albertina Bécs belvárosának uralkodó múzeuma, amely az Opera és a Városi park alkotta háromszög átlójában helyezkedik el. A világ legfontosabb, egymilliós darabszámú grafikai gyűjteményének tulajdonosa: a múlt századok fontosabb nyomatai mellett helyet ad a modern fotográfiáknak és építészeti rajzoknak is. Emellett állandó kollekciójában nemcsak az impresszionizmus értékesebb darabjait, de a 20. század legelismertebb festőgéniuszainak alkotásait is megtalálhatjuk. Az igényességet most is maximálisan prezentáló időszaki kiállításai bemutatják az 1927-es születésű Alex Katz pop-art ihletettségű total-plan portréit, s az 1900-as évek úttörő fotográfusa, Heinrich Kühn átfogó és gazdag életművét. Ez az első alkalom, hogy meghívták Ausztriába az ötvenéves New York-i festőt, Walton Fordot. Háromméteres vásznai nemcsak a káprázatos színgazdagságukkal tűnnek ki, de a művész erőteljes társadalomkritikai fricskájával is: a Bestiarium című festménycsoport éppúgy építkezik történelmi hagyományokból, mint a több száz évvel ezelőtt felfedezett állatok természettudományos bemutatásából. Filozófiájában a "felsőbbrendű" ember, aki magát mint a humán életmód és kultúra egyedüli teremtőjét ünnepli, azonosul azzal a különleges állatvilággal, amelyet mi pusztítunk fokozatosan. Művészete provokatív utalás a kultúra és a barbarizmus azonosítására: ki az egzotikusabb, s ki a gyarmatosító voltaképpen?
