Globális képernyő
Párbeszéd videókra hangolva
A spanyol kiállítás újszerű módon vonja be a közönséget egy webkettes, nyílt forráskódú kulturális projekt megvalósításába
Szeljak György |
2012-09-04 08:00 |
Az év elején a Barcelonai Kortárs Kulturális Központban nyílt meg, majd nyáron San Sebastiánba, a San Telmo Múzeumba költözött a Globális képernyő című interaktív tárlat, amely a látogatókat újszerű módon vonja be egy webkettes „nyílt forráskódú kulturális projekt” megvalósításába.
A szeptember végéig látható kiállítás ötletét Gilles Lipovetsky és Jean Serroy Mediatizált kultúra és mozi a hipermodern korban című írása adta. A tanulmány a képernyő erejének, hatalmának különböző változatait elemzi: hogyan csábít, teremt modelleket, közöl információkat, tudást, vált ki érzelmeket, ellenőriz, helyettesíti be a valóságot, ösztönöz aktivitásra és interaktivitásra. A szerzők – akik Andres Hispanóval kiegészülve egyben a kiállítás kurátorai is – mai világunkat elemzik, ahol a mozi és a televízió hegemón szerepe már a múlté, a digitális képernyők számtalan változatával élünk együtt mindennapjaink során (számítógépek, okostelefonok, digitális táblák, GPS, biztonsági képernyők stb.). A képernyők a hipermodern társadalom konstituáló elemeivé, életünk nélkülözhetetlen részeivé váltak. Kaput nyitnak a világra, miközben meghatározzák a kultúrával és tudással való kapcsolatunk módját is. Eközben a technológiai fejlődésnek köszönhetően a digitális tartalmak elkészítése már nem a specialisták kiváltsága, hanem bárki számára könnyen elsajátítható, megvalósítható, így új rendezők és szereplők tűnnek fel a színen.
Adott tehát egy tudományos szöveg, aminek témáját most két egymással kapcsolatban álló kiállítás, egy fizikai és egy virtuális dolgozza fel és gondolja tovább. És ha már a szöveg szerzői a kiállítás kurátorai is egyben, akkor nincs jobb lehetőség annál, hogy állításaikat éppen a kiállítás keretén belül szembesítsék kutatásuk tárgyai, a képernyőhasználók és a digitális tartalmak mindennapi előállítóinak véleményével. És a párbeszéd elsősorban ne a szövegek, hanem a képek szintjén valósuljon meg.
A kiállítások létrehozásának folyamatát három jól elkülönülő szakaszra osztották.
Az első a keltetés nevet kapta, melynek keretében 2011. október elsején megnyitottak egy katalán, spanyol, angol és baszk nyelven is elérhető interaktív honlapot. Ez a virtuális platform szolgált az anyag összegyűjtésére, dokumentálására, miközben a kurátorok és a látogatók közötti diskurzus terepe is lett. A kurátorok hét témakörben (történelem, politika, sport, reklám, kicsapongás, felügyelet és játék) készíttettek neves videóművészek közreműködésével provokatív videókat, majd megkérték a látogatókat, hogy reagáljanak rá, szálljanak vitába velük, ellenpontként készítsék el és töltsék fel a saját, kétpercesnél rövidebb videó-válaszaikat. Január második feléig – a barcelonai kiállítás megnyitásáig – több mint 160 videó került fel a honlapra. Ez a szakasz nem utolsósorban egy kreatív marketing stratégiának is a része volt.
A projekt második szakasza maga a kiállítás lett. A kiállítótérben 150 méter hosszan, képernyősorozatokon láthatók a videók. A kurátorok elméleti állításait tükröző videókkal szemben helyezkednek el a projektben résztvevők audiovizuális válaszai. A honlapra a megnyitó után feltöltött videók is bekerültek a kiállításba, így az folyamatosan bővült a tárlat ideje alatt.
A térbeli kiállítás időtartama alatt tovább élt az autonóm virtuális kiállítási tér is. Itt egy nyitott, folyamatosan változó médiatájképet próbáltak teremteni, a kurátorok definíciója szerint egy, a hegemón médiatípusok felbomlása utáni „mutálódó audiovizuális ökoszisztémát”, amely jóval több, mint a fizikai kiállítás leképezése. A résztvevők szándéka szerint a két kiállítás-típus dialógusba kerül egymással, a projekt pedig egy újabb kísérlet lesz a tekintetben, hogy megértsük és továbbgondoljuk a fizikai és a virtuális térben megrendezett kiállítások struktúrájának, nyelvezetének sajátosságait. A virtuális platformon emellett az egész projekt megvalósításának a folyamatát nyilvánossá tették, a résztvevők és a látogatók elmondhatják véleményüket és reagálhatnak a másik gondolataira.
A harmadik, kiállítás utáni szakasz a mindennapi gyakorlat során fog kialakulni a honlapon. Egyrészt itt archiválják majd a projekt anyagát, és rögzíti annak tanulságait. A tervek szerint emellett egyfajta kísérleti terepévé is válik a kiállítás kapcsán formálódó közösségeknek, akik megpróbálnak reflektálni azokra a változásokra, amelyek a 21. századi „transzmediatizált galaxisban” végbemennek.
Fotók: CCCB honlap