©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Csillagképek a szemétben

A mexikói szobrász, Gabriel Orozco Asterism című kiállítása a Deutsche Guggenheim Múzeumben, Berlinben.

Ha beléptünk, érdemes az első benyomás erejéig figyelmen kívül hagyni a koncepciót, és minden hátsó gondolat nélkül, pusztán a szemünkre hagyatkozva végignézni a termen. Lehengerlő a színek és formák rendszere: a királykék és olajzöld üvegek és villanykörték, különböző alakú palackok, az ókori kerámiaedényekre emlékeztető töredezett bóják, apró műanyagdarabok méret és anyag szerint csoportosítva úgy alkotnak organikus egészet, mintha ez lenne eredeti rendeltetésük. Orozco installációja úgy hat, mint egy nagy, színesen hullámzó, absztrakt szobor. Tetszik, amit látunk, szórakoztat, még mielőtt jelentését firtatnánk.

A törött üvegek, megkövesedett rágógumik és WC-papír gurigák azonban nem csak az összeálló rendszer elemeiként értelmezhetők: minden kis darab egyben az emberi civilizáció által hagyott nyom, melyet (ál)tudományos módon rendszerezni, katalogizálni lehet. A szemét a kiállításon új értéket kap: míg korábban, a földön heverve undorral fordultunk volna el tőle, a múzeumi térben érdeklődéssel szemléljük a használt sebtapaszokat és elrozsdásodott vasmacskákat, melyek kultúránk lenyomatát hordozzák. Hiszen a régészek is legtöbb esetben a megtalált szemétből következtetnek az egyes történeti korok szokásaira. Reprezentál-e minket a szemetünk? A kérdés kapcsán az egyes tárgyak történetén kezdünk töprengeni: vajon mikor és hogyan került az óceánba; hogyhogy nem semmisült meg az áramlatokban; mennyit utazott, mire partot ért?