Világos koncepció kis nosztalgiával

Óbudai Múzeum

Az Óbudai Múzeum nemrég nagy átalakulás után nyílt meg újra a látogatók előtt. A felújított múzeumi terekben egy korszerű technikai megoldásokkal operáló, világos koncepcióra felfűzött, látogatóbarát helytörténeti gyűjteményt láthatnak az érdeklődők.

Cikk küldése

e-mail:

Egy hely prezentációja

A magyarországi helytörténeti múzeumok kiállításai meglehetősen vegyes képet mutatnak a "helyek" bemutatásával kapcsolatban. Gyakran tapasztalható, hogy a régi használati tárgyak és a különféle képzőművészeti alkotások bármiféle elgondolás nélkül keverednek össze a kiállítóterekben. A látogatók így sokszor inkább bútorraktárban érezhetik magukat, mint egy lokális kultúrára reflektáló múzeumban. Pedig a helytörténeti gyűjteményeknek jelentős szerepük lehetne abban, hogy a település lakosaiban elősegítsék a lakóhelyükhöz fűződő szorosabb kötődés kialakulását. Hiszen az olyan típusú helytörténeti múzeumok, amelyekben a települések történetét kontextusukban igyekeznek bemutatni, talán épp a helyi lakosok számára a legizgalmasabbak, akik már eleve számos tapasztalattal rendelkeznek, és ismerik a települések belső világát.

Óbudai múzeum - a múlt

Az óbudai helytörténeti gyűjtemény teljes átgondolása és felújítása már nagyon időszerű volt. Nemcsak a múzeum infrastruktúrája volt leromlott állapotban, hanem a kiállításban látható és olvasható anyagok minősége is sok kérdést vetett fel. Az odatévedő látogatónak könnyen lehetett az az érzése, hogy a múzeumban bármit szívesen kiállítanak, akkor is, ha a kiállítási tárgyak csak részben kapcsolódnak a kerület és a terület történetéhez. Ez több anomáliát és eredményezett. A hely szűkössége miatt például a régi római csatornarendszer feltárt részlete abban a szobában volt látható, amelyben a kispolgári Óbuda látképét ábrázoló, 20. századi festmények is helyet kaptak, egy, az Iparművészeti Múzeum tulajdonában álló, szecessziós cserépkályhával és Erzsébet királyné gótikus palotájának makettjével.

Óbuda a múzeumban - a múlt és a jelen

Az új, kibővített kiállítóterekben megnyílt Óbuda - Egy város három arca című kiállításon azonban már nyoma sincs a fent említett anomáliáknak. A Népessy Noémi múzeumi szakmai igazgató vezetésével létrehozott koncepció szerint a hely történetén úgy vezetik végig a látogatókat, hogy már az elején világossá teszik számukra: a kiállítás célja nem Óbuda történetének teljes rekonstrukciója, hanem három kiemelt korszak mélyebb vizsgálata. A három fordulópont kiválasztásával a múzeum dolgozói elkerülték azt a csapdát, hogy valamiféle totalitást mutassanak be, illetve hogy a helytörténet fogalmát túlságosan redukálva, csak egyetlen történeti korral foglalkozzanak. A múlt nem kimerevített és lezárt, hanem példákat és folyamatokat láthatunk a kiállításban. A különféle korszakok közötti változások a korok és korszakok közötti kapcsolódási pontokon keresztül jelennek meg.

Óbuda három arca

A látogatók a bejárattól a kiállítótermekig elhelyezett ábrán kronologikus rendben követhetik végig a kerület történetének legfontosabb állomásait - az ókortól a 20. század második feléig. A hely történelmének vázlatos és áttekintő megismerése után juthatnak el azokba a kiállítási termekbe, amelyekben Óbuda három arcával, illetve arculatváltásának történetével ismerkedhetnek meg. A kiállítás tehát nem a település ókori történetének részletes taglalásával kezdődik, hanem a 14. századi, középkori Óbudával. A második bemutatott korszak a 17. század legvégétől a 20. század első évtizedéig tartó, hosszabb időszak. Ekkor Óbuda a Zichy-uradalom részeként működött, és mezővárosi jellegét fokozatosan elhagyva megindult a modernizáció útján. Ez az az időszak, amelyből a régi Óbuda iránti nosztalgia ma is táplálkozik. A kiállítás a látogatóközönség ilyen típusú vágyait is igyekszik kielégíteni: elidőzhetünk a régi kiskocsmákról készített fotók között, és macskakőből sincs hiány. De a történet nem ér itt véget: ezután érkezünk el Óbuda harmadik jelentősebb átalakulásához, a 20. század második feléhez. A kiállítás külön érdeme, hogy ez a harmadik időszelet, a jelentől sem annyira távol eső, a magyar múzeumokban kevésbé prezentált korszak - az ötvenes és hatvanas évek. A látogatók így szembesülhetnek a mai Óbuda arculatát jelentősen meghatározó panelházak építésének történetével is.

Az eszközök

A kiállítás létrehozói a hely történelmének szemléltetéséhez széles skáláról választottak eszközöket. Erzsébet királyné középkori palotáját például nemcsak makettváltozatban tekinthetjük meg, hanem érintőképernyős számítógép segítségével számos egyéb információhoz és képanyaghoz is hozzájuthatunk az épülettel kapcsolatban. A modern technikai eszközök több más ponton is kiegészítik a múzeum tárgyi gyűjteményét. (Bár például a borkészítésről fülhallgatón keresztül követhető, hosszú szöveg nem tűnik a kiállítás feltétlenül elengedhetetlen és érdekfeszítő momentumának.) A régi tárgyakkal berendezett szobabelsők mellett híradórészletek, de játékfilmrészletek is gazdagítják a mondanivalót (belenézhetünk például a Huszárik Zoltán Krúdy Gyula elbeszélései alapján készített Szindbád című filmjébe, amely a kisvendéglős Óbuda atmoszféráját idézi).

Az Óbudai Múzeum megújult kiállításán a számos interaktív elem mellett több játékos feladattal is találkozhatunk: végigtapogathatjuk például a Zichy-kastély különféle kárpitjait, egy régi szatócsbolt kiállított bútorzata mellett pedig szaglásunk segítségével találgathatjuk, milyen fűszereket rejtenek a kilógatott kis zsákok. A játékos feladatok valószínűleg elsősorban a gyerekek figyelmének fenntartására szolgálnak, de legtöbb a felnőtt látogatók figyelmét is leköti. A kiállítás megtekintése után azzal a kellemes érzéssel távozhatunk, hogy az ismeretszerzésen túl számos érdekességet megtudhattunk Óbudáról, mindezt élvezetes és szórakoztató formában.

Tipp
Nézd meg a múzeum honlapját!