Unikum Szentendrén

Újdonságok a szabadtéri kiállításokban

2010. június 26-tól látogatható a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban az Észak-magyarországi falu tájegység. Több szempontból is az újítás és megújulás jellemzi az épületegyüttest: koncepció, szituációk, interpretációk a porondon.

Cikk küldése

e-mail:

A koncepció és új vonásai - településszerkezet, építkezés és társadalmi rétegek

Az eredeti koncepció patak menti, völgyi úti falu képe kiegészült egy majorsági épületegyüttessel, amelyben közönségfogadásra alkalmas, látogatóbarát megoldásokkal kialakított magtár és egy cselédház kapott helyet. Az előbbi alkalmas arra, hogy kiállításoknak, múzeumpedagógiai programoknak, színházi előadásoknak, koncerteknek adjon helyet, míg a "négyeskonyhás" cselédház négy lakóegysége négy különböző időpont bemutatásával teszi izgalmassá a cselédek és leszármazottaik életmódjának nyomon követését. A majorsági épületegyüttes alatti rézsűben sorakoznak a szomolyai és noszvaji mintát követő barlanglakások - más néven pinceházak -, melyek szabadtéri múzeumi bemutatása egyedülálló vállalkozás. A könnyen megmunkálható tufa hiányában speciális műszaki megoldással megépült pinceházak a két világháború közötti időszakot keltik életre, mikor is több ezren éltek hasonló körülmények között a Bükkalja falvaiban. A lakosok summásmunkából, kisipari tevékenységekből keresték meg kenyerüket, ezt mutatjuk be mi is a múzeumi tájegységben. Az épületegyüttest szakrális kisemlékekkel egészítettük ki: a meglévő, áttelepített debercsényi haranglábon kívül (a haranglábat azért sikerült áttelepíteni, mert a falu már nem tudta volna a pusztulásnak indult szakrális emléket rendbe hozni) egy Kisgömöriből (mai Szlovákia) származó kiskápolna és egy regéci görög katolikus út menti kereszt másolatát állítottuk fel. Ám nemcsak a kápolna kapcsán bővült a reprezentált terület: a kisnemesi utódok életmódját felelevenítő, Nemesradnótról (mai Szlovákia) származó lakóházzal sikerült átlépni az országhatárokat, és a történeti Magyarországhoz tartozó Gömör vármegyét is bevonni a kutatásokba, Nógrád, Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megye mellett.

Perkuta

A koncepció színesíti a bemutatott társadalmi rétegek bővítése is: a meglévő, szegény- és középparasztokon kívül megjelennek a fent említett summások, cselédek, kisnemesi utódok, illetve a vándoriparosok is, hiszen a teknővájó cigány és a drótos tót is emblematikus figurája a tájnak.

Természetesen nem hagyható ki a tájegység által bemutatott építészeti szerkezetek rövid leírása sem: az épületek a faépítkezésen túl (keresztfejes boronafal, talpas-vázas falszerkezet sövény-, deszka-, tégla- vagy vályogkitöltéssel), a kő- és téglaépítkezést is reprezentálják; a lépcsős és felvert zsúptető mellett megtalálható itt a cserép- és nádfedés is. Tüzelőberendezések szempontjából szintén jellemző a sokféleség: a belülfűtős, kabolás kemencéken kívül a táblás kemence, a vindófni, a rakott tűzhely, a vaskályha, a szabad kéményes konyhában álló kemence és a kívülről fűthető boglyakemence is megjelenik a lakásbelsőkben.

Szituációk

A koncepcióba utólag bekerült épületek, objektumok és társadalmi rétegek mellett a bemutatott szituációk is gazdagítják a kiállítást. Nagy hangsúlyt kapott a különböző szokások, élethelyzetek reprezentációja (azért, hogy az enteriőr tárgyi világán kívül minél több információt csempészhessünk a helyiségekbe a mindennapok és ünnepnapok bemutatásával, különböző élethelyzetek kialakításával), különösképpen az ősztől tavaszig tartó időszak, hiszen a tájegység téli nyitva tartásából kiindulva az ősztől tavaszig tartó időszak hagyományai váltak hangsúlyossá. Így a márianosztrai lakóházban disznótor, Karancskeszin fonó, Perkupán lakodalom, Nemesradnóton karácsonykor rendezett familiáris gyűlés; Erdőhorvátiban az erdőhorváti kerek perec sütése, Novajon a lakodalmas nagykalács sütése, Szomolyán a summásmunkába induló családfő utolsó, pakolással eltelő estéje, a noszvaji pinceházban pedig a télen végzett hátikosárfonás látható.

Domaháza

Külön említést érdemel a domaházi lakó érdekes muzeológiai kísérlete. A berendezés alapjául egy Molnár Balázs által készített archív fotósorozat szolgál, az 1960-as évek elejéről. A képek egymás után következő években rögzítették a szoba-, kamra- és pitvarbelsőt, ennek alapján indult meg a tárgygyűjtés és az enteriőr rekonstrukciója. A felvételeken nem látható részletekre a leszármazottakkal készített interjúkban kérdeztünk rá. Nem volt könnyű megfelelő viaszosvászon terítőt, képeket, feliratos falvédőt, alumíniumedényeket találni. Az archív képeket a kiállításban is felhasználtuk: egy képernyőn gombnyomással előhívható a régi felvétel, és ezzel párhuzamosan a lesötétített enteriőrben felvillan az adott részletet megvilágító lámpa. A képek sorozata egy esti lefekvés történetét meséli el, ehhez hanganyag társul.

Interpretációs eszközök, interaktivitás

Ez azonban már átvezet az interpretációs eszközök kérdéséhez. A látogatók számára már nem egyértelműen értelmezhető egy-egy enteriőr és szituációja, annak tárgyi anyaga, így további interpretációs eszközök kiállításba építésével segítjük egy adott téma jobb megértését. Ezenkívül az interpretációs eszközök a teljesebb hangulat megteremtéséhez is hozzájárulnak, erre példa a karancskeszi fonó vagy a perkupai lakodalom, ahol a házakba belépve hiteles zenei és hanganyag hallható. A karancskeszi fonó pitvarában tapintható szösz- és textilinstallációt helyeztünk el, hogy a látogatók megismerjék a fonás alapanyagát és a megszőtt textileket is. A fonáshoz használt eszközöket és a fonás menetét szekrényből kihúzható plexilapokra nyomtatva ismerheti meg az érdeklődő. A fonó lányok sokaságát hiteles minták alapján megfűzött, levegőbe akasztott gyöngykalárisok jelképezik. A tájegységi berendezések kialakításakor fontos tényező volt, hogy a házakban élő embereket, az emberi jelenlétet is érzékeltessük (a hangzóanyag erre is szolgál), ezt a perkupai lakodalom esetében a vendégek falra festett sziluettjével értük el. A márianosztrai disznótorban az evőeszközök csörgése és a disznóölés hangjai keverednek, az erdőhorváti perecsütést és a novaji kalácssütést az enteriőrben elhelyezett képernyőn lehet végigkövetni. A novaji kalácsok műtárgyakra nem veszélyes műanyagból, eredeti sütemény alapján elkészített másolatai a kamrában hűlnek. (Újdonság az enteriőrökben alkalmazott műételek sora is, általuk nemcsak realisztikusabb a berendezés, de egyes tárgyak funkciója is kiderül: pl. kenyértartó rács.) A novaji lakóházban az egész kamra interaktív tér, ahol a tárgyak megfoghatók, kipróbálhatók. A sütés a fő téma, ezért az egyik falon sütőedényekből összeállított kamarakiállítás tekinthető meg: a típus alapján rendszerezett sütőformák mellett rövid leírás és recept található.

Nemesradnót

Teljes egészében interaktív tér minden korosztály számára a filkeházi lakóház, amelynek bútorzata hiteles másolatokból áll. A Magyarországon egyedüliként rekonstruált cserepes kabola mellett a lakóháznak ez a legfőbb tulajdonsága: így tapintás és érzékelés útján még több információt szerezhetnek a látogatók a házban élők mindennapjairól. A lakóház múzeumi hasznosítását a múzeumpedagógus kollégák készítették elő.

Kiállítások

Az enteriőröket termes jellegű kiállítások egészítik ki, melyeknek célja egy-egy téma mélyebb bemutatása; vizuális információkkal igyekszünk minél több réteget megszólítani. Ezért rendeztük be a múzeumi mozit, ahol a látogatók választás útján döntenek arról, melyik néprajzi filmet nézik meg. A műsorban olyan alkotások szerepelnek, amelyek közelebb hozzák az észak-magyarországi falvakban élők szokásait, így például a noszvaji hátikosárfonást, a novaji remélést vagy a domaházi lepénysütést. A felvételek zöme a múzeum munkatársainak munkája, de más múzeumok vagy helyi televíziók felvételei is megtalálhatók itt.

A mozi mellett van a fotótár, amelynek falain a padlótól a plafonig, településenként rendezett archív felvételeket nézhetnek meg a látogatók az elmúlt 100 évből. Ezeknek anyaga múzeumok adattárából, fotótárából származik, illetve a falvakból, ahol laptoppal és szkennerrel felszerelkezve jártuk a házakat, és térképeztük fel a családi albumokat. A fotók számozottak, a kiállítótérben elhelyezett számítógépen kereshetők meg a rájuk vonatkozó adatok. Kiállítás mutatja be a felvidéki magyarság történetét a nemesradnóti lakóház gabonáskamrájában; a karancskeszi istállóban pedig az áttört faragású padokat emeltük ki.

Fotótár, látványterv

A legnagyobb kiállítás azonban az erdőhorváti, Egres úti épületben rendezett módszertani kiállítás, melynek célja, hogy bemutassa a látogatóknak, hogyan bontjuk le és építjük újjá az egyes épületeket a múzeumban, és később hogyan végezzük el a néprajzi gyűjtést és hogyan rendezzük be a házakat. A látogatók egy része ugyanis nem feltétlenül tudja, hogy eredeti épületek között jár, és olyan tárgyakat lát, amelyek hitelesen képviselik a múltat. Az interaktív kiállításban fel lehet kukucskálnia padlásra, ki lehet próbálni a leltározást, egy kirakó segítségével össze lehet rakni a berendezést, és számítógépen lehet böngészni a háttéranyagok között. A legfontosabb azonban mégis az, hogy a múzeumban felgyülemlett tudást átadhassuk az érdeklődőknek, ezért kemenceépítésre, régi építésű lakóházak állapotának javítására, régi tárgyak állagának megóvására vonatkozó gyakorlati tanácsokat vihet haza magával a látogató.

Összességében tehát elmondható, hogy a tájegység új útra lépett, ahol a mai kor igényeinek megfelelően próbál interaktív módon ismereteket átadni - olyan információkat, amelyek a mai mindennapi életben is hasznosak lehetnek.

A tájegységfelelős néprajzos muzeológus Nagyné Batári Zsuzsanna, a tájegységfelelős építész Román Árpád. A cselédházat Kiss Kitti rendezte be, a felvidéki magyarok történetét bemutató kiállítás kurátora Kemecsi Lajos. A kertészeti terveket helyszíni és adattári kutatások alapján Jakab Lászlóné készítette.