©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Dínók, látványtár és még egyszer Gabriel Orozcóról

Gondolatok a berlini természettudományi múzeumban

A változatosság gyönyörűsége

A Földünk sokszínűségét illusztráló biodiverzitás-fal előtt állva óhatatlanul felidéztem az éppen múlt héten bezárt Orozco-kiállítást, amelyről nemrég írtam. A kortárs installációt akkor

Halott állatok

Ahol a tipológia még monumentálisabb formában, ám annál magától értetődőbben tűnik fel, az a természettudományi múzeum alkoholgyűjteményének egy részéből kialakított látványraktár. Amikor az automatikusan záródó ajtókon belépünk a hűtéssel védett keleti szárnyba, a látvány nyomán egészen különös hangulat uralkodik el rajtunk. Végeláthatatlan, üvegfallal lezárt polcrendszert járhatunk körbe, amely tele van aranyszínben játszó, különböző méretű és formájú üvegekkel. Az üvegekben preparált halak és hüllők néznek farkasszemet azzal, aki közelebb merészkedik. A 2010-ben újra megnyitott keleti szárnyban (az épület áldozatul esett a második világháborúsnak, ekkor építették újjá) 276 000 üvegben 81 880 liter alkoholt, és ennek segítségével körülbelül egymillió preparált állatot találunk. A négyszögletű polcrendszernek csak a külső oldalán járhatunk, a kocka belsejében a tudósok világa szigorú szabályok szerint működik, a látogatóktól elzártan (többek között a hatalmas mennyiségű alkohol robbanásveszélye miatt). A legrégebbi üvegek 240 évesek, a rájuk ragasztott leírásokat böngészve könnyen felfedezhetünk egy-egy 18. századi darabot.

Feliratot, magyarázatot csak a hűtött csarnokon kívül találunk, bent magunkra, a fantáziánkra és előismereteinkre vagyunk utalva. A látványtár a tudományos munka helye, az installáció és a halott lények látványa azonban egyéb titkokat, alkimista laborokról szóló legendákat idéz emlékezetünkbe. Ez a raktár az alapja azoknak a tudományos eredményeknek, amelyeket az állandó tárlat számunkra közvetít. Ám hiába gondoljuk ezt végig tudatosan, mivel a tudományos munkából valójában vajmi keveset látunk, hajlamosak vagyunk esztétikai élményként felfogni a látványtárban tett látogatásunkat. Megborzongunk a halott állatok látványán, de gyönyörködve vizsgáljuk megfakult bőrüket. Claudia Wagner[ii] a látványtár megnyitása kapcsán a tudomány esztétikájáról beszélt. Elgondolkodhatunk azon, vajon mennyiben lehetne szó inkább egy visszahatásról. Az evolucionista módszer elterjedésével a múzeumokban kialakult egyfajta sajátos, az absztrakt tipologikus rendszer szépségére építő esztétika. Ez az esztétikai hozzáállás most visszahat a kiindulópontra: a természettudományos kiállítások installálásának is fontos, lényegi elemévé válik.

Fotók: Kocsis Alexandra

[i] Vö. Frazon Zsófia: Múzeum és kiállítás. Az újrarajzolás terei. Budapest–Pécs, 2011, 213–228.

[ii] A berlini látványtárról írt remek blogbejegyzés: http://www.ausstellungen-einstellungen.de/die-alkoholsammlung-im-mfn/#more-493