©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Orvosok, hullarablók, régészek és kurátorok

A Museum of London legújabb kiállításának ötletét egy 2006-ban feltárt temető meglepő leletanyaga adta.

A felfedezés a város történetének egy izgalmas, máig titkokat rejtő időszakába enged betekintést. A medikus képzésnek már a 18. század második fele óta fontos részét képezte az új „párizsi módszer”, amely előírta, hogy anatómiai és sebészeti tanulmányaik során minden hallgatónak kötelezően boncolnia kell. A Royal London Hospital az első kórházak közé tartozott Angliában, amely 1785-ben William Blizard vezető sebész irányításával bevezette az új eljárást. A korban a sebészeti beavatkozások drasztikusak és fájdalmasak voltak, nem volt érzéstelenítő és fertőzésgátló szer. Még sikeres műtét után is nagy volt az esélye annak, hogy a beteg műtéti sokk, vérveszteség vagy fertőzés következtében meghal. A sebésznek tudásra, pontosságra és gyorsaságra volt szüksége. Képességeik fejlesztéséhez pedig valódi emberi testeken kellett gyakorolniuk. 1820 körül Londonban, mely akkor a világ legnépesebb városának számított, négy nagyobb kórház és tizenhét magánkézben lévő anatómiai iskola működött. Ezekben az intézetekben tehát nagy volt a kereslet az emberi testek iránt. „Használjuk fel a halottakat az élők érdekében…” ­– mondta 1824-ben Thomas Southwood-Smith londoni orvos, az utilitarizmus elveinek követője, Jeremy Bentham barátja – és ez a kijelentése a jelen kiállítás mottója is lett.

A sírrablás kimerítő munkája mellett néhányan gyilkosság útján biztosította maguknak újabb eladható testeket. Nagy port kavart fel például egy 1831-es eset, amikor John Bishopot, Thomas Williamst és James Mayt azért ítélték el, mert céljaik érdekében megöltek egy fiút. Bishopot és Williamst végül kivégezték, testüket pedig a hatóság úgyszintén anatómiai vizsgálatokra ajánlotta fel.

A Museum of Londonban néhány napja megnyílt Orvosok, boncolás és a hullarablók című kiállítása, melynek ötletét a fent említett régészeti felfedezés adta, a város történetének ezt a homályba burkolózó, máig kevéssé ismert oldalát mutatja be. A kiállítás elemzi, hogy a kor medikusai hogyan próbáltak minél alaposabb ismereteket szerezni az emberi testről és a gyógyítás lehetőségeiről. A történetet egy tágabb társadalomtörténeti kontextusba helyezi, ahol az anatómia és a sebészet fejlődésének szakaszai mellett megismerjük a korabeli London világát, a tudásra éhes szakemberek és a holttesteket biztosító személyek között kialakult titkos kapcsolatot, az elhunytak testére vonatkozó törvényi szabályozást, és az ezzel kapcsolatos büntetőügyeket.

Először tárják a közönség elé az ásatás során előkerült emberi és állati csontmaradványokat, rajtuk az emberi beavatkozás nyomaival. A látogató megtekintheti a korban készített anatómiai modelleket, viaszöntvényeket, különös tekintettel Joseph Towne munkáira, aki 53 éven keresztül dolgozott a Guy’s Hospital számára. Bemutatják a korabeli, korántsem veszélytelen sebészi beavatkozások menetét, a kor orvosi szerszámait, többek között egy koponyafűrészt és egy teljes amputációs felszerelést. De olyan csapdák is láthatók, amiket a sírrablók ellen helyeztek el a temetőkben.

Jelena Bekvalac, a kiállítás kurátora szerint – aki személyesen is dolgozott a 2006-os régészeti feltáráson – a tárlat nem csak a kor orvosi fejlődését és a tudás gyarapításához nélkülözhetetlen emberi testek beszerzésének bizarr történetét tárja elénk. A két évszázaddal ezelőtti események bulvárszerű bemutatása helyett inkább arra törekszik, hogy a látogatók alaposan gondolkodjanak el a tudomány fejlődésének etikai és jogi vonatkozásairól. És tegyék fel azt a modern társadalmakban korántsem egyszerű kérdést is, hogy milyen személyes döntések, kulturális, közegészségügyi és etikai tényezők, jogi szabályozások határozzák meg, hogy ki mit tesz/tehet halála után a testével, vagy valaki más hogyan birtokolhatja azt a későbbiekben.

Orvosok, boncolás és a hullarablók

Museum of London

2012. október 19. – 2013. április 14.

A képek forrása