A nők diadala
Art deco és modernizmus
Már csak néhány nap! Az Art deco és modernizmus – Lakásművészet Magyarországon, 1920–1940 című kiállítás november 11-én zár az Iparművészeti Múzeumban.
| Sándor Anna |
2012-11-07 14:31 |
Kihívó ruhában, erősen kisminkelve, bátran táncol a színpadon. Iszik és dohányzik, nincs szüksége hosszas udvarlásra, ő csábítja el a férfiakat – a Renée Zellweger és Catherine Zeta-Jones főszereplésével 2003-ban bemutatott Chicago című film kiválóan példázza a 20-as 30-as években megjelenő nőtípust. Fontos, hogy megértsük, nem az elzüllés, hanem az egyenlő esélyek megszerzésének évtizedei ezek, amikor a nők számára megnyílt a férfiakkal egyenrangú élet lehetősége.
Ki is szimbolizálná jobban ezt a korszakot, mint Coco Chanel személye, akinek azt bizonyos „kis fekete ruhát” is köszönhetjük. Darabjai a férfiruhákból merítettek ihletet, kényelmesek és lazák voltak, azt a nőt szolgálták ki, aki már nem a szalonban üldögélve tölti idejét, hanem nappal dolgozni, éjszaka mulatni jár. Egyszóval azt a nőt, aki a 20-as évek kezdetével szó szerint élni kezdett.
Az új nő
Hogyan is jellemezhetjük, a korábbiaktól annyira különböző időszakot, a „dübörgő húszas éveket”? Az első világháború után az emberek újra bizakodni kezdtek, gyökeres gazdasági, technikai, társadalmi változások kezdődtek. A számunkra már magától értetődő jogokat a kor haladó szellemének köszönhetjük: a 20–30-as években kaptak először választójogot a nők, megnyíltak előttük az egyetemek kapui, és a fogamzásgátló tabletta megjelenésével a testük feletti uralom is a kezükbe került. A munka világa sem volt már elérhetetlen számukra, gyarapodott a kétkeresős családok száma. Ez a nő, akit a szakirodalom „új nőként” emleget, gyökeresen átalakította a közízlést és -gondolkodást, sőt átformálta a művészetet is. Az „új nő” egyszerre volt ikon, múzsa, dolgozó anya, és nem utolsósorban új vásárlói attitűdöt képviselt, hiszen sorra nyíltak a kizárólag az ő igényeit kiszolgáló boltok.
Hogy jön ide az art deco?
Az új életérzés hamar meghódította a művészetet is, gyorsaságra és mozgásra épülő motívumaival, gépi esztétikájával, eleganciájával, gazdag és fiatal karaktereivel, a legmodernebb eszközök és az új szabadidős tevékenységek ábrázolásával. Beszivárgott az iparművészetbe is, a 
tárgyak díszesek, színesek lettek, életörömöt sugároztak, még az olcsó, tömeggyártással készült tárgyakat is a luxus szelleme lengte körül.
Az art deco az első olyan stílus, amely jelenlegi életfelfogásunkat tükrözi, középpontban a fogyasztással, a szórakozással és az utazással. Szinte lehetetlen definiálni, és kemény fába vágja a fejszéjét az, aki megpróbálja felsorakoztatni a stílusjegyeit. A szakirodalom az 1925-ös párizsi Exposition des Arts Décoratifs et Industriels Modernes kiállítást teszi meg kiindulópontnak, de ezt nem a kortársak, hanem Bevis Hillier művészettörténész kiáltotta ki az új stílus első tömeges bemutatkozásának 1966-ban. Az art deco továbbvitte a szecesszió díszes kifejezésmódját és átvett a kor meghatározó izmusaiból is, azonban mindezt úgy „olvasztotta össze”, hogy a végeredmény valami teljesen egyedi és új lett.
A változások Magyarországot sem kerülhették el, természetesen kevésbé látványosan és fényűzően, és erősen akadályozva a kor konzervativizmusától, de a budapesti utcákon is megjelentek az öntudatos hölgyek, s ami ennél is fontosabb, a magyar art deco meghatározó szereplőivé váltak.
Korszakalkotó nők az Iparművészetiben
Az Iparművészeti Múzeumban megrendezett art deco-kiállítás több mint 400 művet vonultat fel, bútorokat, kerámiákat, textíliákat, plakátokat, sőt még korabeli filmeket is. Érdekesség, hogy a kiállított darabok nagy része magángyűjteményekből, magánszemélyektől származik.
A tárgyak jelentős hányada hölgyeknek készült, akik minél elegánsabb, a kor legutolsó divatját reprezentáló lakásban szerettek volna élni. Gyakoriak voltak a koktélpartik, a baráti összejövetelek, a lakásnak ki kellett fejeznie a háziasszony jó ízlését és modern igényeit.
Másik jellegezettség a női alkotók megjelenése. Nem számoltam össze, de valószínű, hogy a kiállított tárgyak alkotói között megegyezik a férfiak és nők száma. Ez a 20-as évek előtt elképzelhetetlen lett volna!
Női műfajok
Tipikus női műfajnak számított a kerámia, nemcsak abból a szempontból, hogy az új nőtípust jelenítette meg – akár elérhetetlen táncosnő, akár csinos, fiatal lány formájában –, hanem azért is, mert több hölgy választotta hivatásának. A kerámia a kiállításon is meglehetősen nagy hangsúlyt kap, a maga dísz- és színkavalkádjával. Megtekintetjük többek között Zilzer Hajnalka és Ráhmer Mária alkotásait is.
A másik műfaj, amelynek művelői között kiemelt szerepet töltöttek be a hölgyek: a textil. P. Szabó Éva művei kiválóan példázzak a díszítőművészet szerepének növekedését és a textil kiemelkedését az egyszerű dekorációs funkcióból.
Nem minden nő maradt a hagyományos keretek között: Lukáts Kató a korszak nagy újításának, a csomagolóművészetnek volt a művelője.
Teván Margit is eltávolodott a tradicionális női műfajoktól: kubisztikus egyszerűségre épülő művei kiválóan példázzák a fémművesség innovációit.
Ne feledkezzük meg a férfiakról sem!
A kiállításon helyet kap a neobarokk és a neorokokó határán alkotó két mester, Kozma Lajos és Kaesz Gyula, és megjelennek a paletta másik végpontján álló Breuer Marcell acélcsöves bútorai is. Nehogy azt higgyük azonban, hogy rájuk nem hatottak a nők!
Kaesz Gyula és Lukáts Kató (aki a kiállításon szintén nagy szerepet kapott) házasok voltak, Lukáts azonban nem elégedett meg az elismert művész feleségének szerepkörével, hanem maga is alkotói babérokra tört. Grafikusként még a 70-es években is sikeresnek számított, neki köszönhetjük például az Ablak Zsiráf vagy a Gőgös Gúnár Gedeon illusztrációit. Házasságuk is az egyenlőségről szólt, gyakran dolgoztak együtt.
Breuer Marcell életrajzában is könnyen találunk „bizonyítékot” a nők megváltozott szerepére, Breuer a legendás Bauhausban tanult, ahol a nők és férfiak demokratikusan éltek és tanultak együtt. A progresszív nézeteket valló iskolában a művészi kibontakozás és együttműködés egyértelmű volt mindkét nem számára.
A magyar art deco ugyan jóval szerényebb körülmények között, mint francia vagy amerikai „testvérei”, de „beteljesítette a feladatát”: felszabadította a nőt.
Az Art deco és modernizmus – Lakásművészet Magyarországon, 1920–1940 című kiállítás 2012. november 11-ig tekinthető meg az Iparművészeti Múzeumban.
