10 év 45 millió látogató

Kiállítás az erőműben

A robusztusság és erőteljesség - eredetileg az energia - katedrálisának gyűjteménye napjaink képzőművészeti alkotásait az 1900-as évektől kezdve tartalmazza. Ezek a művek az épület harmadik és ötödik szintjén kaptak helyet. A negyedik emeleten a grandiózusabb időszaki kiállításokat, a második szinten a kortárs művészek kisebb kiállítóterű bemutatkozási platformját helyezték el.

A gyűjtemény nem követi a klasszikus kronológiai rendszerezést, hanem a munkákat négy tematikai csoportra osztja: történelem-emlékezet-társadalom, akt-akció-test, tájkép-környezet és csendélet-tárgyak-realitás.

A harmadik emelet az "anyagközpontú gesztusok" otthona: az absztrakció és az expresszionizmus korszakaira összpontosít, górcső alá helyezve Claude Monet, Henri Matisse, Pablo Picasso, Mark Rothko, Salvador Dalí, Anish Kapoor, Barnett Newman és Tacita Dean művészetét. A következő szekcióban az Arte Povera kultikus irányzata kapja a főszerepet, felsorakoztatva Jenny Holzer, Ana Mendieta, Jannis Kounellis, Kasimir és Mario Merz alkotásait. A záró rész pedig a pop-artra, a vorticizmusra, a futurizmusra és a kubizmusra fókuszál.

Tipp! Nézz körül az épületben, kattints ide!

A számok magukért beszélnek

A demokratikus Tate Modern mindenféle ízlés- és formavilágot rendkívül látványos módon tálal, így tárlatai minden korosztály számára befogadhatók és érthetők. A nyitás óta eltelt évtizedre közel sem ragasztható rá a "hatásvadász" jelző, bizonyítja ezt az az 52 kiállítás, 135 performance, s mintegy 400 filmvetítés, melyre eddig 45 millióan voltak kíváncsiak.

A Trubin Hall

A Turbin Hall a világ egyik leglátványosabb és legnagyobb múzeumi tere. Ez az öt emelet magas és 3400 négyzetméternyi tér szinte valós szubjektumként használja fel a mai világ látványközpontúságát: átmossa s megmozgatja a látogatók érzésmechanizmusát és fantáziadimenzióit. A Tate csarnoka - ahol a lélegzet bizony hajlamos az elakadásra, s a retina is gyakrabban tágul ki az átlagosnál - számos elképesztő installációnak adott helyet az "Univer Series" keretén belül, melyet minden év októbere és márciusa között rendeznek meg. Az ipari szürkeségbe burkolózó 115 méter magas és 524 üvegtáblából álló Turbin Hall apokaliptikus vízióknak, de élő naplementének és gigászi trombitakomplexumnak is szolgált már színhelyül.

Megatrombita és napgömb

Érdemes feleleveníteni néhányat az installációfolyamból, amely Louise Bourgeois Mama pókgigászával kezdődött. 2001-ben Juan Munoz Dupla vaksága sokkolt, Anish Kapoor 2002-es Marsyas elnevezésű megatrombitája reflektált Tiziano művészetére, Olafur Eliasson 2003-as elképesztő Időjárási projektje egy izzó napgömböt varázsolt a sötét és komor helyiségbe, Carsten Höller a kiállítási enteriőrbe komponált "játszóterének" csúszdái (melyekről még a londoni taxisofőrök is tudtak), s a kolumbiai Doris Salcedo 2007-es nyomasztó, de egyben káprázatos törésvonala - mely a kiállítóteret szakította két részre - komoly politikai aspektusokat keltett életre.

A megvalósított lehetetlen

A magas látogatottsági adat mellett az a művészetpolitika is egyedülálló, amely biztosítja az ingyenes múzeumi belépést a londoni múzeumba - kivételt ez alól a nagy időszaki kiállítások jelentenek a negyedik emeleten -, és fontos szimbóluma lett az Egyesült Királyságnak. A "költségeket mellőző kulturális misszió" révén London valóban megvalósította a lehetetlent. Az intézmény apparátusa úgy foglalkozik a teljesen vegyes és változatos társadalmi hátterű érdeklődőkkel, hogy a kötetlenség és a baráti atmoszféra tökéletesen biztosítva legyen. Arra is módot találnak, hogy a 20. század "sznobisztikus" és "misztikus" bélyegével elcsúfított művészet és a kiállítási rendezvények az átlag múzeumlátogató számára - jó értelemben vett - mindennapos és szórakoztató élménnyé váljon.

S mi várható még a nem is olyan távoli jövőben? Az eddig fennálló épület új szárnnyal való kibővítése, meghosszabbítása, és a három, föld alatti - korábban az erőmű által használt - olajtartály funkcióinak újraértelmezése, természetesen kiállítótérként. Az új komplexum aszimmetrikus gótika inspirálta designját (szintén De Meuron irányításával) azonban több szakmai fórum is vitathatónak tartja. Az eredeti elképzelés egy üvegpiramisról szólt, ezt a közelmúltban megvétózott ideát azonban egy spontánul elhelyezett tömbökből összerakott üvegzikkurat váltotta fel. A kivitelezők a munkálatok befejezését 2012-re tervezik, hogy az olimpiai játékok időpontjára már látogatható legyen.