©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Balogh Rudolf – aranykoszorús fényképészmester

Az Országos Széchényi Könyvtár Corvina termében látható december 22-ig a Balogh Rudolf – aranykoszorús fényképészmester című kiállítás. Ajánló.

A fotókkal (is) foglalkozó muzeológus jól teszi, ha kivárja azt a pillanatot, amikor a számára érdekesnek tűnő kiállítást egy szakavatottal, vagyis a tárlat készítőjével nézheti végig. Dupla szerencse ért, mivel a Magyar Néprajzi Társaság Film- és Fényképészeti Szakosztályának jóvoltából a kurátorral, Csillag Katalin művészettörténésszel és Albertini Béla fotótörténésszel „együtt” járhattuk végig az Országos Széchényi Könyvtár két termét.

A tárlat a Fotóhónap 2012 keretén belül nyílt meg, apropója, hogy a Könyvtár gyűjteményéből két sorozat (18 kép) Balogh Rudolf fotó került elő (a Tanácsköztársaság idejéből, illetve a nagyszalontai Arany János szobor avatása). Emellett a hírneves magyar fotográfus művei nem most szerepeltek először önálló tárlaton (legutóbb 1998-ban, Kecskeméten). Mivel munkássága többször is feldolgozásra, bemutatásra került korábban kiállítások, kötetek formájában, ezért itt elsősorban nem a már többször látott, ismertebb fotók bemutatása volt a cél, hanem Balogh Rudolf személyét kívánták a rendezők közelebb hozni a látogatóhoz. Fontos szempont volt továbbá szerkesztői munkásságának, a köztudatba beépült témák ismeretlenebb aspektusainak bemutatása. Emellett az újabb kutatások Balogh életrajzi adatainak pontosítására is alkalmat adtak.

Balogh Rudolf „megismeréséhez” az OSZK-ban található fényképek, dokumentumok, sajtótermékek mellett több múzeum gyűjteményéből kölcsönzött anyag, továbbá a leszármazottak és magánszemélyek birtokában lévő fényképeinek, személyes használati tárgyainak válogatása adja az érdekes és sokfelé mutató alapanyagot. (Magyar Fotográfiai Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum, Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma a Hadtörténeti Múzeum Fotótára, a Hadtörténelmi Levéltár és a Hadtörténeti Térképtár). A rendezők törekedtek arra, hogy amennyiben lehetséges, eredeti nagyításokat láthassunk.

A kiállítás címe is utal arra, hogy a kilép abból a sémából, amely Balogh Rudolfot a „magyaros stílus” fotóriportereként ismeri csupán, természetesen nem feledve fotóriporteri mivoltát.

Az első terem tárlóiban Balogh Rudolf életútjának dokumentumai (születési anyakönyv-másolat, iskolai bizonyítványok stb.), korai munkái, szerkesztői munkásságának bemutatása látható. A sok információból kiemelendő, hogy fotóriporteri munkássága első állomásaként a Vasárnapi Újságot tarják számon, azonban már ezt megelőzően is publikált az Új Időkben. A fal mentén pedig fotográfus életpályája szakaszai villannak fel, fotók és sajtóanyagok segítségével. A pályakezdő „mindenes” részben kevésbé ismert, a politikai, hétköznapi és színházi életet bemutató fotóit láthatjuk. Az 1914–1919 fotográfusa tematika Balogh Rudolf fronton töltött éveit és a Tanácsköztársaság idején készített fotóit mutatja be: a jellegzetes felvételek, rálátást adnak arra a propagandára, mely a háborút (közölhető fényképek) és a Tanácsköztársaság későbbi sajtós megítélését jellemzik. Jól példázza ezt az a „libás” kép, mely eredeti feliratával, illetve később a sajtóban megjelent képaláírással egyaránt látható.

Nagyobb egység jutott a már említett „magyaros stílusú” fotóriporternek, a Magyar Filmiroda (MFI) munkatársának, aki az országot járva népviseletbe öltözött (öltöztetett) embereket, parasztházakat, falvakat, pusztai életet (ménes, ökrök, gólya, kutya, felhők), másfelől pedig az első világháború utáni Magyarország idegenforgalmának felpezsdítését célzó táj- és városképeket örökített meg. A témarész A „magyaros” fényképezés mestere címet kapta. Ezek azok a fotók, amelyek visszaköszönnek a hazai sajtóban, a MÁV-szerelvények és tantermek falainak dekorációjaként, a külföldre szánt turisztikai ismertetőkben, és idillikus képet festenek az első világháború Magyarországról. És itt merül fel a „magyaros stílus” kérdése.[1] A külföldi fotótörténeti szakirodalom nem tartja számon a „magyaros stílus”-t. Ennek ellenére vitathatatlan a magyaros tematikákhoz kötődő, „magyaros” motívumokat felsorakoztató fényképészeink szaktudása és különleges látásmódja. A kérdéskör kibontása külön megérne egy kiállítást.

A tárlat második termében Váralja barátja, Személyes relikviái és Utóélete kerülnek bemutatásra. Balogh Rudolf a Tolna megyei Váralján készített felvételeit sokan és sokféle formában láthatták, itt most a község és a fotográfus viszonya kerül előtérbe. Balogh otthonosan mozgott a településen, ahová Paulini Béla révén jutott el. Balogh Rudolf fotóit a képeken látható szereplők leszármazottai féltve őrzik. A felvételek nagy részének negatívjai és pozitívjai közgyűjteményben nem találhatóak meg, a mostani kiállításra is csak másolatokat kölcsönöztek.

Balogh Rudolf személyes tárgyainak többsége a leszármazottaktól került a kiállításra: házassági anyakönyvi kivonat, családi fotók, személyes tárgyak (szemüveg, óra, notesz stb.). Balogh Rudolf Egy kiscica úri élete sorozatba illesztett fotói a fényképész saját világába engednek betekintést, melyet a fiatalabb pályatárs és kolléga, Escher Károly visszaemlékezése egészít ki. Balogh Rudolf 1912-ben nyitott műtermet a Váci utcában. A kilenc helyiségből álló műterméről a mai napig nem kerültek elő fotók, – a házat bombatalálat érte, ezért Balogh munkásságának jó része megsemmisült. Emellett számlák, leírások és egyik régi fényképezőgépe (Gadányi György jóvoltából) is látható a kiállításon. Balogh Rudolf utóéletét halála után készült megemlékezésekkel, későbbi, a munkásságát bemutató kiadványokkal és plakátokkal mutatja be a kiállítás.[2] A kiállítás végén látható Vékás Péter 2008-ban készült Balogh Rudolf című rövidfilmjét is.

A kiállításon többször szembeköszön az adott korszak Magyarországa. Például Balogh Rudolf zsidó származása, névváltoztatása (Adolf helyett Rudolf), az evangélikus hitre való áttérése végül 1944-ben az MFI-től származása miatti elbocsátása. De Albertini Béla izgalmas felfedezése is említésre méltó: Balogh 1935 körül készített fotót egy bátai menyecskéről egy búzatáblában, ami 1945-ben megjelent a Szovjetunióban lévő magyar hadifoglyok számára kiadott lapban, az Igaz Szóban.[3] A megjelentetés célja az volt, hogy azt a látszatot keltse: Magyarországon szabad, vidám és gondtalan az élet.

A Corvina termek mellett, az Ars Librorum folyosón a Balogh Rudolf díjas fotósok képei láthatók. A díj nemcsak a neves fotográfus emlékének tiszteleg, hanem munkásságának sokféleségére, minőségére is felhívja a figyelmet. Ahogy maga a kiállítás is.[4]

Balogh Rudolf – aranykoszorús fényképészmester (1879–1944)

Országos Széchényi Könyvtár, Corvina terem, 2012. november 6.– december 22.

[1] Erről bővebben olvashatunk:

Albertini Béla: A „magyaros” fényképezés sajtóáradatának kezdetei (1. rész). Fotóművészet. 2012/2, 104-113. (http://www.fotomuveszet.com/index.php?option=com_content&view=article&id=1036&Itemid=1090);

Albertini Béla: A „magyaros” fényképezés sajtóáradatának kezdetei (2. rész). Fotóművészet. 2012/3, 132-141. (http://www.fotomuveszet.com/index.php?option=com_content&view=article&id=1076&Itemid=1132)

[2] A teljességre való törekvés lehetetlensége miatt egyet emelek ki, mely életútját, munkásságát összegzi: Kincses Károly-Kolta Magdolna: Minden magyar fotóriporterek atyja: Balogh Rudolf. Kecskemét: Magyar Fotográfiai Múzeum, 1998.

[3]Albertini Béla: Egy furcsa reneszánsz: Régi fényképek egy új politika szolgálatában. Egyenlítő, 2010:9(50–53).

[4] Köszönet illeti Csillag Katalint az adatok pontosításáért.