©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Alternatív múzeumi túra Berlinben

Egy nap Berlinben. Reggeltől késő estig csak múzeumokban!

Már-már közhelyszámba megy a német főváros kulturális életének gazdagságát dicsérni. Berlin több mint 170 múzeumával, amelyek közül a legtöbb nemzetközileg elismert intézmény, ebből a szempontból (is) a világ élvonalába tartozik. Gyűjtőkörük szerint elkülöníthetők a művészeti, a társadalomtudományi és a történeti múzeumok, a természettudományos területet bemutató intézmények és a fenti kategóriákba nem sorolható, de ugyancsak izgalmas kiállításokkal és gyűjteménnyel rendelkező múzeumok. Az egyszeri turista, ha csak néhány napra[1] érkezik, feltehetően a Museumsinsel felé veszi az irányt, ahol a klasszikus múzeumok gyűjteményeivel ismerkedhet meg. Itt található a Pergamonmuseum, a Neues Museum, az Altes Museum, valamint az Alte Nationalgalerie és a Bode Museum.

Ezen népszerű célpontok helyett most a kevésbé ismert, ám felfedezésre érdemes, rendhagyó múzeumokat látogatjuk meg. Olyan helyszínekről lesz szó, amelyek a hagyományos múzeumoktól eltérő tartalommal és kiállítási megoldásokkal működnek, szokatlan témát mutatnak be. Több érvényes szempont kínálkozik az alternatív múzeumi körút összeállítására, ezúttal nézzünk körül olyan berlini specialitások között, amelyekkel máshol nem találkozhatunk.

 

Magánvélemény: DDR-múlt

Kezdjük egy kis interaktív történelemmel: A DDR Museum[2] Németország kettészakítottságának évtizedeit mutatja be a hétköznapi ember mindennapjain keresztül. Tökéletesen korhű, ma már intenzív retró hatást keltő belső terekben korabeli használati tárgyakat fedezhetünk fel. A sztereotip népautó Trabanton és a kreatív határszökési kísérleteken túl, interaktív módon ismerkedhet az érdeklődő a Német Demokratikus Köztársaság lakóinak mindennapjaival. Az intézmény különlegessége, hogy teljes egészében önfenntartó magánmúzeum, így a látogató-központú szemlélet nemcsak szándék, hanem létszükség.

 

Emberjogi kérdések és a fal

A szocreál életképek után vegyük az irányt a Kelet- és Nyugat-Németország számára egyaránt emblematikus Checkpoint Charlie[3] felé. A két blokk közötti híres-hírhedt ellenőrzőpont emlékét ma múzeum őrzi. Dr. Rainer Hildebrandt emberjogi aktivista kezdeményezte az intézmény létrehozását (eleinte egy két- és félszobás lakásban) 1962-ben, a fal építése elleni tiltakozásként. A múzeum ma a berlini fal és a Checkpoint Charlie történetének bemutatása mellett a kortárs emberjogi problémákra is felhívja a figyelmet.

 

Szellemállomások

A témában mélyebb elmélyülésre vágyóknak ajánlható a berlini fal emlékhely[4] megtekintése, ahol a fal utolsó, eredeti állapotban megmaradt szakasza látható. A helyszínen látogatóközpont és a fal történetéhez kapcsolódó levéltár is várja az érdeklődőket. A Nordbahnhof állomáson, több S-bahn és U-bahn vonal találkozásánál föld alatti kiállítást (Border Stations and Ghost Stations in Divided Berlin) alakítottak ki, ahol a kettéosztott város történetének egy különös szelete ismerhető meg. A metróvonalak egyszerre kötötték össze és választották szét Berlint: a két blokk között közlekedő metrók átrobogtak a lezárt kelet-berlini állomásokon, ezeket nevezték „szellemállomásoknak”. A kiállításon eddig ismeretlen fotók és dokumentumok illusztrálják a fal történetét.
Ide tartozik Berlin, és valószínűleg a világ egyik legnagyobb szabadtéri múzeuma, az East Side Gallery[5], a berlini fal egy 1,3 km-es megmaradt szakasza, amelyre 1990 óta száznál is több műalkotást festett a világ minden pontjáról érkező, összesen 102 művész. A Szabadság Nemzetközi Emlékművének nevezett falszakasz tágas kiállítótérként működik, a korábban a két blokkot elválasztó határszakasz területén.

 

Az elnyomórendszer múzeuma

Maradjunk még egy intézmény erejéig a közelmúlt német történelménél. A Stasi Museum[6] az 1950 és 1990 között fennálló Ministerium für Staatssicherheit működését mutatja be. A Stasi az NDK állambiztonsági szerveként a hasonló funkciót ellátó szovjet szervezet mintájára jött létre, és lényegében a Német Szocialista Egységpárt irányítása alá tartozott. A múzeum több részből álló tematikus kiállítást szervezett a rendelkezésére álló anyagból. Betekinthetünk például Erich Mielke, a Stasi vezetőjének irodájába, majd a Stasi szerkezetét és működési mechanizmusát ismerhetjük meg és az épületkomplexumban ellátott funkciókat. A következő szekció a Stasi-dolgozók politikai-ideológiai nevelésének módszereit mutatja be, végül az elnyomó rendszer és az ellenállás kapcsolatáról tudhatunk meg többet. Milyen eszközöket használtak rejtett hangrögzítéshez? Hogyan lehetett a korabeli fotótechnikával rejtett kamerás felvételeket készíteni? A kornak megfelelő legmodernebb kémtechnológiát alkalmazták, ám ennek nagy része elveszett a Stasi megszűnésekor.

 

"Ich bin ein Berliner"

Visszakanyarodva egy pillanatra a Checkpoint Charlie-hoz, említésre méltó még egy másik múzeum, amely az amerikaiak németországi jelenlétéhez köthető. Egész pontosan egy olyan amerikaihoz, aki az egész világ számára emlékezetessé tette az „Ich bin ein Berliner” mondatot. J. F. Kennedy 1963 júniusában tartott beszédet Nyugat-Berlinben, amelyben biztosította a berlinieket támogatásáról. Sokat kritizált,[7] szállóigévé vált mondatával, a berliniek melletti kiállását kívánta bizonyítani 450 ezer ember előtt elmondott beszédében. Berlin cserébe egy egész múzeumot szentelt a Kennedy családnak.[8] Az egészen friss intézmény 2012 novemberétől mutatja be hivatalos és privát fotográfiákból, eredeti dokumentumokból és a családhoz köthető emléktárgyakból álló kiállítását. A múzeum hitvallása szerint a Kennedy család amerikai történelemben betöltött szerepét, demokrata szemléletét, emberi jogok iránti elkötelezettségét kívánja kiemelni a tárlaton.

 

Ebédre currywurst-múzeum!

Ennyi történelmi információ után igazán megérdemel a szorgos múzeumlátogató egy kis ebédszünetet. Mi is lehetne stílusosabb Berlinben, mint egy currywurst? A németek kedvence, a kolbász curry szósszal leöntve. Igazi fast food, nincs a városnak olyan pontja, ahol ne lehetne kapni, mozgóárustól vagy utcai büfében. Vagy múzeumban. Berlinben ugyanis a currywurstnak is van múzeuma.[9] Természetesen lehet étkezésre is jogosító belépőt venni, ha a látványtól megéheznénk. Az interaktív kiállítás részeként belehelyezkedhetünk egy currywurstot árusító büfés szerepébe egy fotózás erejéig, megismerhetjük az autentikus receptet és a tökéletes hozzávalókat, elmerülhetünk az étel eredettörténetében, és ha már elfáradtunk a sok információtól, lepihenhetünk a kolbászt formázó kanapén.

 

Zene vagy játék

Levezetésképpen a virsli után még mindig több lehetőség áll előttünk: belekóstolhatunk a nagy hatású amerikai punkzenekar múzeumában[10] a Ramones-életérzésbe, vagy a számítógépes játékok múzeumában[11] ismerkedhetünk a gyerekeknek és a felnőtteknek egyaránt hosszabb-rövidebb ideig tartó függőséget okozó játékokkal, a monoton nyomogatóstól egészen a csúcstechnológiáig. A digitális világ egyre gyorsuló fejlődésének egyik progresszív szereplője a számítógépes játékok piaca, ahol az újdonságok azonnal mérhető sikert hoznak. A játékok evolúciója során számos korszakalkotó fejlesztés született, itt a keletkezéstől napjainkig követhetjük a fejlődést.

 

Hallatlan dolgok

Ha kijátszottuk magunkat, és kellően inspiráltak vagyunk az újdonságok felfedezésére, akkor irány a „Hallatlan dolgok múzeuma” (Museum der Unerhörten Dinge)[12]. A reneszánsz wunderkammerekhez hasonlóan ez a múzeum is minden „csodát” gyűjt, amit különlegessége érdemessé tesz a kiállításra, legyen az a természettudomány, a technika vagy a művészet körébe tartozó tárgy. Az alapító, Roland Albrecht olyan dolgokat szedett össze különös gyűjteményébe, amelyeket a hagyományos mai múzeumok elutasítanának. A valóság relikviáit szedte csokorba, hogy tanítsanak, titkokat súgjanak a fülünkbe, és ihletet meríthessünk belőlük. Itt van például Walter Benjamin írógépe Drezdából, egy vasdarab Csernobilból, egy több százmillió éves haslábú csiga, vagy egy 1939-es perui repülőgép szerencsétlenségből származó csavarok, amelynek egyetlen túlélője volt Gary Dlugos, aki Bartók-dalokat is énekelt. Szóval furcsának ható dolgokat láthatunk ebben a „csodaszobában”, amelynek egyébként a teljes gyűjteménye online is böngészhető.

 

Estére: homoszexuális identitás

Lassan ráesteledik a kitartó múzeumjárókra, így még két, inkább esti fényekhez illő múzeumot látogatunk meg. Németország hangsúlyozottan nyitott, a társadalmi sztereotípiák ellen küzdő, és azokat eltörölni igyekvő államnak tűnik sok tekintetben, vagy legalábbis ezt a képet szeretné mutatni önmagáról. A képlet nyilván bonyolultabb, de ha csak a múzeumi felhozatalt vizsgáljuk, elismerésre méltó sokszínűséggel találkozunk. A sokszínűség lehetne a jelszava az LGBT-közösségnek szentelt berlini múzeumnak is. A Schwules Museum[13] 1985 óta létezik, könyvtár, archívum és kiállítótér tartozik hozzá, ahol személyes beszámolók, dokumentumok és fotók alapján ismerhetjük meg a homoszexuális identitást. Első kézből szerzünk ismereteket, maguk a homoszexuálisok mutatják be a világot, amelyben élnek, az ő szemszögükből látjuk a valóságot.
A nemzetközi szinten is egyedülálló intézmény gazdag archívuma kutatási lehetőséget is biztosít, így próbál meg teljes képet adni a homoszexualitásról. A megbélyegzés és a kirekesztés ellen is küzd az intézmény a gay-identitás bemutatásával, egyéniségek és élettörténetek útján hozza közelebb a még napjainkban is kényesnek számító témát a látogatóhoz. Közvetlen kapcsolatot alakít ki az érdeklődőkkel, a múzeum hitvallása szerint, a személyes élményen keresztül lebonthatók az ellenállás falai. A múzeum állandó kiállítása mellett rendszeresen rendez meleg közéleti vagy művészvilágban ismert személyiségeknek (Oscar Wilde, Marlene Dietrich, Michel Foucault) szentelt időszaki tárlatokat is.

 

A kimaradhatatlan erotika

Nemi identitás és társadalom kapcsolata után könnyed zárásként látogassunk el az Erotika Museumba![14] Beate Uhse a világ első női műrepülő-pilótája, rövid filmes dublőrkarrier után részt vett a második világháborúban pilótaként. Későbbi vállalkozásai során neve összefonódott az erotikával, fogamzásgátló szereket és „higiéniai készítményeket” forgalmazott, nők százai fordultak hozzá szexuális jellegű problémáikkal. Az üzlet prosperált, és Beate 1962-ben megnyitotta a világ első szexshopját. 1996-ban, 77 évesen az úttörő pilótanő régi vágya valósult meg: megnyitotta az erotikamúzeumot Berlinben, ahol az európai és ázsiai erotikus művészet tárgyaiból láthatunk ízelítőt, illetve korai pornográf filmeket is nézhetünk.
A szexuális forradalom egyik élharcosának figyelemre méltó teljesítményével ér véget a szokatlan múzeumokat bemutató kis körutazásunk a rendhagyó berlini múzeumok világában. Reméljük, élvezte az utazást!

Fotó: Berliner-mauer-gedenkstaette.de, Wikipedia, Berlin.de, Openpr.de

 

---

[1] Különösen kedvező ajánlatot nyújt a berlini közlekedési társaság a 48 vagy 72 órára, illetve 5 napra váltható Berlin Welcome Card kombinált bérlettel, amely tartalmazza a tömegközlekedés díját és a Múzeum-sziget összes múzeuma ingyen látogatható, valamint további kedvezményekre is jogosít. http://www.bvg.de/index.php/en/17179/name/Berlin+WelcomeCard.html

[2] DDR Museum, Karl-Liebknecht-Str. 1. 10178 Berlin http://www.ddr-museum.de

[3] The Museum Haus am Checkpoint Charlie, Friedrichstraße 43-45, D-10969 Berlin-Kreuzberg http://www.mauermuseum.de/

[4] Gedenkstätte Berliner Mauer, Bernauer Straße 111/119, 13355 Berlin  http://www.berliner-mauer-gedenkstaette.de

[5] Mühlenstrasse, Berlin  http://www.eastsidegallery.com/

[6] Stasi-Museum Berlin Ruschestraße 103, Haus 1, 10365 Berlin http://www.stasi-museum.de/

[7] Többször támadták Kennedyt, azzal, hogy nem megfelelő mondatszerkezetet használt, emiatt szavait „Én egy berlini vagyok” helyett „Én egy lekváros fánk vagyok”-ként lehetett érteni. Ez a vád azonban alaptalannak bizonyult, bár tény, hogy a kétértelmű „Berliner” – jellegzetes német édesség – szó használata némi derültségre adhatott okot. (http://en.wikipedia.org/wiki/Ich_bin_ein_Berliner#Jelly_doughnut_misconception)

[8] The Kennedys, Auguststraße 11-13, 10117 Berlin-Mitte http://www.thekennedys.de/english/museum/museum1.html

[9] Deutsches Currywurst Museum Berlin, Schützenstraße 70, 10117 Berlin, http://www.currywurstmuseum.de/

[10] R.M.C.M. Other Museum For Underground Berlin, Krausnickstr. 23, 10115 Berlin-Mitte http://www.ramonesmuseum.com/

[11] Computerspielemuseum, Karl-Marx-Allee 93a, 10243 Berlin, http://www.computerspielemuseum.de/1210_Home.htm

[12] Museum der Unerhörten Dinge, Crellestrasse 5-6, 10821 Berlin-Schöneberg http://www.museumderunerhoertendinge.de/

[13] Schwules Museum Berlin, Mehringdamm 61, 10961 Berlin http://www.schwulesmuseum.de/

[14] Beate Uhse Erotikmuseum, Joachimstaler Straße 4 / Ecke Kantstraße, 10623 Berlin http://erotikmuseum.beate-uhse.com/