Számít még a múzeum?
BESZÁMOLÓ
Az idei évtől a magyarországi intézményvezetők és helyetteseik adhattak be pályázatot rövidebb külföldi szakmai tanulmányútra. G. Merva Mária beszámolóját olvashatják.
| G. Merva Mária |
2013-07-17 08:00 |
2013. május 26. és június 1. között a Pulszky Társaság az NKA Közgyűjtemények Kollégiuma „intézményvezetők, intézményvezető-helyettesek tanulmányútjára 3 országban (Dánia, Egyesült Királyság, Hollandia) 2013-ban” elnevezésű programja keretében egyhetes múzeumi tapasztalatcserén vettem részt Londonban. A Pulszky Társaság elnöke, dr. Deme Péter segítségének köszönhetően olyan jelentős szakmai szervezetek képviselőivel találkozhattunk, mint a Museums Association és az Arts’ Council England igazgatója.
A Museums Association célja, hogy elősegítse a múzeumi értékek közvetítését. Merész elképzelést fogalmaztak meg a múzeumi szektor jövőjéről: Do museum still matter? Számít még a múzeum? Jelent még valamit a múzeum? Szükség van-e gyűjteményre, kellenek-e tárgyak a múzeumba? – tették föl a provokatív kérdéseket, melyeket társadalmi vitára bocsátottak. Hedley Swain az Arts’ Council egyik igazgatója, feladata pedig a múzeumok felügyelete. A szervezet jelentős összegek felett diszponál: állami pénzt oszt szét különböző művészeti ágak szervezetei és művészek között. Léte, szerepköre a sokat vitatott Magyar Művészeti Akadémiát juttatta eszembe, mintha a magyar kormányzat az angol minta alapján járna el. Az Arts’ Council missziója, hogy magas színvonalú művészetet biztosítson mindenkinek, ennek érdekében támogat művészeti és kulturális fejlesztéseket, kísérleteket, amelyek gazdagítják az emberek életét, javítják az életminőséget. 2011 és 2015 között 1,4 milliárd font közpénzt és a Nemzeti Lottóból 1 milliárd fontot fektet be az angol kormány a kultúrába. Itt a „művészetet mindenkinek” jelszóba a múzeumok fejlesztése, gyűjteményi gyarapodások és iskolai programok támogatása is belefér.
A Gödöllői Városi Múzeum igazgatójaként és irodalomtörténészként elsősorban a helytörténeti múzeumok, az irodalmi és művész emlékházak érdekeltek. Négy múzeumot választottam (Museum of London, Charles Dickens Museum, William Morris Gallery, Geffrey Museum), amelyeket a pályázatban megadott szempontok szerint tanulmányoztam. Közülük a William Morris Gallery volt a legemlékezetesebb, nem véletlen, hogy ez az intézmény nyerte el az Év Múzeuma 2013 a National Art Collections Fund (röviden: Art Fund) rangos elismerést, ami nem mellékesen 100.000 font pénzbeli támogatást is jelent. A brit jótékonysági szervezet létrehozását John Ruskin kezdeményezte 1857-ben.
Intézmény-medzsment
A William Morris Gallery és a Geffrey Museum London különböző külvárosaiban találhatóak, egy-egy metróvonal utolsó állomásai, de a Museum of London is távol esik a turisták által látogatott központi helyektől. Érdekelt-e, elmegy-e oda a turista, tudják-e úgy menedzselni az intézményt, hogy ne csak a környék lakói látogassák? Amikor oly sok egyéb látnivaló van a városban, jut-e látogató ezekbe a múzeumokba is? A William Morris Galleryt 5 millió fontból újították föl, Az Év Múzeuma lett, a látogatószám 25.000 főről 100.000 főre emelkedett, a Museum of Londonnak jelenleg 600.000 látogatója van évente, amit a City önkormányzatának jelentős anyagi támogatásával 1,5 millióra szeretnének növelni. A jelentős anyagi ráfordítás látható és mérhető eredményt hoz, bárhol is helyezkednek el az intézmények.
Finanszírozás
A Museums Association, a Brit Múzeumi Szövetség a magyar Pulszky Társaság angol megfelelője. Igazgatójától, Mark Taylortól világos, áttekintő képet kaptam az angol múzeumügy helyzetéről. Az Egyesült Királyságban 2000 múzeum van, ebből 20 az állami támogatással fenntartott nemzeti múzeum, ez mind ingyenesen látogatható, 80 az egyetemi múzeum, amelyek közvetetten részesülnek állami támogatásban, 800 múzeum önkormányzati fenntartású és ezer – tehát a múzeumállomány fele – független múzeum (alapítványi, magán, tagsági stb. fenntartású), amelyek általában kis múzeumok, kis látogatószámmal.
Szolgáltatások, bevételtermelő tevékenységek, üzleti megoldások
A nemzeti múzeumok, de gyakran az önkormányzati fenntartású múzeumok is (mint például a William Morris Gallery) ingyenesek, de számos szolgáltatás nyújt lehetőséget a pénzköltésre (bolt, kávézó). A múzeumok pszichikailag is építenek arra a gyakorlatra, hogy az emberek az ingyenesség hírére örömmel bemennek a múzeumba, és amit a belépőjegyen megspórolták, elköltik kávéra, sütire, kekszre, szendvicsre, ásványvízre, ajándékokra. Az ajándékboltok a múzeum gyűjteményéhez, kiállításaihoz illeszkedő, gazdag kínálattal rendelkeznek, még a legkisebbek is. Olyan bőséges a kínálat, hogy minden társadalmi osztály és minden korosztály talál magának megfelelő vásárolnivalót.
Az ismeretátadás korszerű formái
Minden múzeum igyekszik korszerű technikai eszközöket használni a kiállításaiban, a foglalkozásokon, hogy minél szélesebb rétegeket nyerjen meg intézményének. A Museum of Londonnál éreztem leginkább a görcsös törekvést arra, hogy korszerű módon próbálja átadni az ismereteket a látogatóknak. Az olimpia alkalmából megújított állandó kiállításon egymás mellett próbálták bemutatni az ókori és a mai ember mindennapi használati eszközeit. A kiállítás több pontján monitorokról folyamatosan a mai életet bemutató filmekkel, utcai jelenetekkel bombázzák a látogatót, így próbálják közelebb hozni a ma emberéhez a középkori és a viktoriánus Londont. Érintő képernyőn különböző korszakok térképeit lehet kikeresni. Az 1666-os nagy londoni tűzvészt interaktív módon mutatják be, imitálják a tüzet és a látogatók tűzoltóruhát ölthetnek magukra. Engem mégis inkább a régi városfal maradványa, a szecessziós lift és a polgármester díszes hintója fogott meg, amellyel a mindenkori polgármester a 18. század óta minden novemberben kikocsizik és végigjárja a City utcáit. Legjobban pedig a William Morris Gallery megoldásai, ötletei tetszettek. Az átgondolt modernizáció jól illeszkedett a gyűjteményhez, a kiállított anyaghoz, s valóban az ismeretek elmélyítésére szolgált. A színes üvegablak készítést, a textildetektívet, a lapozható, kézbe vehető mintakönyvet remélem, a Gödöllői Városi Múzeum kiállításában is alkalmazhatjuk majd.
Önkéntesek bevonása a közgyűjtemények tevékenységébe
Minden múzeum alkalmaz önkénteseket, az általam meglátogatott múzeumokban 15 fő körül mozog a számuk, a Museum of Londonban pedig külön igazgató foglalkozik velük. Az önkéntesek segítik a gyűjteményi munkát, a leltározásnál és a revíziózásnál előkészítik, átcsomagolják a tárgyakat, ellenőrző munkát végeznek, csoportosítanak, dobozolnak. Leginkább azonban a közönségkapcsolatokban veszik igénybe a múzeumok a segítségüket: mint a teremőrzés, a látogatók fogadása és kalauzolása, a rendezvények lebonyolítása. Firtattam, hogy kik és milyen motivációból jelentkeznek önkéntes múzeumi munkára: elsősorban diákok, fiatalok, akik hasonló szakon végeznek tanulmányokat, és kulturális területen szeretnének elhelyezkedni. De vannak idősebb önkéntesek is, akik érdeklődőek, vagy már nyugdíjasok, és igényük van egy kis elfoglaltságra. Az önkéntesek munkája nagy segítséget jelent a múzeumoknak.
A múzeumok megváltoztatják az életet
A brit Múzeumi Szövetség (Museums Association, MA) ezen a címen publikált egy, a múzeumok jövőjére vonatkozó dokumentumot, amit július 7-én a Birmingham Museumban mutatták be mintegy százhúsz szakember előtt. Az MA illetékes munkatársa, a programért és kommunikációért felelős Maurice Davies az eseményen kifejtette: „Minden múzeum számára, legyen az nagy vagy kicsi, legyen a témája bármi, legyen bármilyen módon finanszírozva, a fő üzenet az, hogy lehet nagyobb társadalmi hatása és ezen az úton növelheti az értékét.”
A dokumentum az alábbi három fejezetben vizsgálja a lehetséges hatásokat: jólét (vagy jóllét), jobb helyek, eszmék és emberek. A benne foglalt alapelvek szerint a múzeumok nem semleges helyszínek, az aktív társadalmi részvétel pedig jobbá teszi őket. Az MA arra biztatja a szakma és a nagyközönség tagjait, hogy a szervezet honlapján vagy twitter-üzenetben adjanak hírt arról, hogy életüket miként változtatták meg a múzeumok.
|
A muzealizáció jelensége, magán- és közgyűjtemények viszonya
A magán- és közgyűjtemény viszonya a William Morris Gallery esetében érdekelt a legjobban. Gödöllőnek is van egy hasonló öröksége: a gödöllői művésztelep egyik alapítójának, Nagy Sándornak a művészháza, melyet Medgyaszay István tervezett 1906-ban, és eredeti állapotában megmaradt Gödöllőn a művész hagyatékával együtt. Az 1956 óta Angliában élő örökösök azonban akadályozzák azt, hogy közkinccsé váljon, sem az önkormányzatnak, sem az államnak nem adnak rendelkezési jogot, s ugyanakkor magántulajdonosként sincs céljuk az ingatlannal. A művészi hagyatékot a Gödöllői Városi Múzeum gondozza, az épület felügyeletét is mi látjuk el. Nagy irigységgel töltött el, hogy a William Morris Gallery épülete, a hatalmas parkkal és a művész hagyatékával együtt már régen a londoni Walthamstow kerület önkormányzatának tulajdonába került, nagyrészt ajándékozás útján, ily módon a muzealizáció folyamata már régen megkezdődött, és a nagyszabású felújításnak sem volt akadálya. A William Morris Gallery után mindig arról fogok álmodozni: ilyen lehetne a mi gödöllői Nagy Sándor-házunk.
Múzeum és közösség
Ugyancsak irigylésre méltó, hogy a 2012-es olimpia milyen inspirálóan hatott a londoni múzeumok fejlesztésére is. A Museum of London új állandó kiállítása, a Geffrey Museum metrós elérhetősége, a William Morris Gallery és a Charles Dickens Museum felújítása mind az olimpia évében készült el. A londoni múzeumok – minél nagyobbak, annál inkább – pláza-fílinget sugároznak, tömegek jönnek-mennek, vonulnak bennük, minden szinten van kávézó és bolt, ahol ugyancsak sokan fogyasztanak. A kismamák a múzeumban töltik a délelőttöt, a gyerek doktorost játszik az egyik sarokban, a mama telefonál, olvas vagy játszik az okostelefonján. A londoni múzeumok közösségi terek, ahol szép és értékes tárgyak társaságában tölthetik el az emberek a szabadidejüket. Tetten érhetjük, hogyan változik a múzeum fogalma, szerepe a 21. században, igazodva az új generációk új igényeihez.
