Egy jól megünnepelt évforduló

A Nógrádi Történeti Múzeum és a helyi társadalom

2009-ben az Év Múzeuma pályázaton a Nógrádi Történeti Múzeum elnyerte a bíráló bizottság elismerését.A múzeum nem épületkorszerűsítéssel, beruházással pályázott, hanem a múzeumi munkatársak és a múzeumot támogató helyi közösség áldozatos munkájával.

Cikk küldése

e-mail:

2009 év elején kapott szárnyra a médiában a hír, hogy a Nógrádi Történeti Múzeum 2008-ban 61 fizető látogatót fogadott. A hír természetesen árnyalásra szorult, de mindenképpen megfigyelhető volt az alacsony látogatottság. Az új vezetésnek 2009 folyamán leginkább ettől a bélyegtől kellett megszabadulnia, hiszen a fenntartó is nyíltan megfogalmazta: minek tartson fenn olyan múzeumot, amely nem vonzza a nagyközönséget? 

50. évforduló - majdnem 50 százalékkal több látogató

A látogatottsági adatok miatt negatív megítélésű Nógrádi Történeti Múzeum 2009-ben ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját. A jubileumhoz kötődően olyan programsorozattal készültünk, amellyel nem csupán méltó módon kívántunk megemlékezni az 1959. május 24-i alapításról. Szándékaink szerint a már kialakult hagyományok megőrzésére és összegzésére törekedtünk, ugyanakkor természetesen a modern kor által a múzeumokkal szemben támasztott elvárásokat is figyelembe kívántuk venni. Ennek megfelelően új típusú válaszokat is megfogalmaztunk kiállításaink, programjaink kialakításakor. Az új kiállítás és programterv tehát látogatók becsalogatását és a múzeumunk életben tartását is szolgálta. 

2009-ben múzeumunkat és az egész múzeumi szervezetet korábban nem látott nagyságrendű megszorítás érte. Költségvetésünkben nem volt elkülönített összeg kiállításaink és programjaink megvalósítására. A beszűkült költségvetési helyzet ellenére valamennyi tervezett programot meg tudtuk valósítani, amit áldozatkész kollégáinknak, a szűkös lehetőségeik ellenére adakozó, bár korlátozott lehetőségű szponzorainknak, s leginkább a közel 600 fős segítőgárdánknak köszönhetünk. Azért kívántuk megpályázni az "Év múzeuma" megtisztelő címet, hogy minden segítőnknek ilyen formán is köszönetet mondhassunk a belénk vetett bizalomért, s tisztelettel adózzunk annak, hogy sokan áldozatoktól sem riadtak vissza "múzeumuk" fennmaradásáért.

A Nógrádi Történeti Múzeum 2009. évi programjának hatására a látogatószám jelentősen emelkedett. 2008-ban 4546 fő, 2009-ben 7514 látogató tekintette meg tárlatainkat. A fizető látogatók aránya is számottevően emelkedett: 2008-ban 14%-os volt, 2009-ben 25%-os a recesszió ellenére! A 2005-2009 közötti időszakot vizsgálva 2009 kiemelkedő számú fizető látogatót hozott! A múzeum falai közül kivittük kiállításainkat, hogy minél többen vegyék észre kincseinket, értékeinket. Külső helyszínen rendezett kiállítások látogatottságáról 2008-ban nem készült statisztika, 2009-ben több mint 8000-en látták őket. A múlt esztendőben tehát közel 16 000 fő nézte meg összesen kiállításainkat. Lényeges következmény, hogy ma már a fenntartó sem fogalmazza meg a múzeum bezárásának igényét.

Munkánk eredményességében fontos szerepet játszottak sokszínű programjaink, a múzeum társadalmi kapcsolatrendszerének kiépítése, beágyazása a környező civil, intézményi hálózatba, miközben a több pilléren álló marketing- és PR-munkáról, valamint programjaink anyagi feltételeinek biztosításáról sem szabad elfeledkezni. 

Marketing és PR

A marketingtevékenységben nagy segítségünkre volt a média. Noha erre költségvetési keret nem állt rendelkezésre, vállalták rendezvényeink, kiállításaink ingyenes hírül adását. Elsősorban a Nógrádi Történeti Múzeum munkatársainak aktivitásán múlt, hogy a helyi médiában jóformán napi szinten szerepeltünk, és az országos, valamint a szakmai sajtóban is jelen lehettünk. 

Honlapunkat 2008 decemberében még csak 5 ezer fő látta, 2009 év végén pedig a 60 ezer főt is meghaladta a látogatottság, hiszen a honlap folyamatos frissítésére is nagy hangsúlyt helyeztünk. 

Az ingyenes marketingkategóriába tartozik a szórólapok terjesztése, amelyben több tucat önkéntes segített. Természetesen az elégedett látogatók is terjesztették jó hírünket. Egyre több gondot fordítottunk a meghívók, plakátok, egyéb információhordozók arculatára. A Capa-kiállításhoz a határ közelsége miatt szlovák nyelvű leporellót is készíttettünk.

Múzeumunk falán 2009-ben először jelentek meg kültéri óriás molinók. A marketingmunkát jól segítették, hiszen a Robert Capa-vándorkiállítást és Földi Péter Munkácsy- és Kossuth-díjas festőművész kiállítását jelentős sikerrel és pozitív visszajelzéssel adták hírül. Salgótarjánban sokan nem tudták, hol van a múzeum, megismerését a molinók is segítették. (Az év elején emiatt elhelyeztük a "múzeum" feliratot az épületre.)

Élénkebb társadalmi kapcsolatok

Sikerült hosszú távú együttműködési megállapodást kötnünk több oktatási intézménnyel. Örömünkre szolgált együttműködésünk a Salgótarjáni Többcélú Kistérségi Társulással, hiszen ennek köszönhető, hogy Salgótarjánon kívül a térség iskoláival is kapcsolatba kerültünk.

A civil szervezetekkel épített kapcsolat egyik eredménye, hogy a hagyományosan évente megrendezett Civil Kavalkád elnevezésű programsorozatot múzeumunkban rendezték meg. A város közel 60 civil szervezetének képviselői tették telt házas rendezvénnyé a programot. A NTM Múzeumbaráti Köre is újraszerveződött, és 1981-es megalakulása óta most érlelődött meg az elhatározás az intézményesülésre, amelynek eredményeként egyesületté alakultak. 

Valódi együttműködés alakult ki többek között a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságával (egri és ipolytarnóci központjaikkal), a Magyar Katolikus Egyházzal (Váci Egyházmegye püspöksége és papsága) közös szakmai programokat és kiállításokat, illetve hírül adásukat illetően. 

Anyagi háttér - hogyan?

Pályázatok

2009-ben a Nógrád Megyei Múzeumi Szervezet volt a legsikeresebb pályázó a Nógrád Megyei Önkormányzat fenntartásában működő intézmények között. A pályázatírói munkából természetesen a Nógrádi Történeti Múzeum is erőteljesen kivette részét. Köszönjük ezúton is a NKA Múzeumi Szakmai Kollégiumnak, hogy egymillió forintos anyagi támogatásával létrejöhetett a jubileumi kiállításunk és katalógusunk 50 év kincsecímmel, illetve a Múzeumok a közművelődésért konferencia. TÁMOP-os pályázat segítségével közel 5 millió forint állt rendelkezésünkre a múzeumpedagógiai foglalkozások elindítására.

2009-ben több projektet készítettünk, amelyek múzeumunk és a benne folyó szakmai munka jövőjét biztosítják. Az NKA Lehetőségek százada munkacímű meghívásos pályázatára készültünk, ennek révén múzeumunk lesz a nemzetközi vándorkiállítás első állomása 2010. június 19-én. ÉMOP-os pályázatot adtunk be, amelynek sikere esetén lehetővé válik múzeumunk teljes felújítása és új állandó kiállítás építése. A közel 1,5 milliárdos beruházás révén a múzeum 30 éves épületét első ízben lehetne korszerűsíteni, átfogó módon felújítani, így olyan turisztikai attrakcióvá válna, amely a múzeum profiljának megfelelően mutatná be az 1945 és 1989 közötti időszak minden társadalmi, gazdasági vetületét. 

Szponzorok, segítők

Mivel Nógrád megye, s benne Salgótarján az ország legszegényebb vidékén fekszik, anyagi hozzájárulás helyett jellemzőbb volt az ingyenes munkavégzés. Ennek a segítségnek a pénzben kifejezett értéke milliós nagyságrendben mérhető. A nagyságrendet jól érzékelteti, hogy a Múzeumok éjszakáján hozzávetőleg 200 fellépő vállalta az ingyenes szereplést. 

Kiállításaink és programjaink

Múzeumunkban a hagyományosan színvonalas "nagy kiállítások" mellett kisebb kamarakiállításokkal szerettük volna felkelteni a látogatók figyelmét 2009-ben. Ezek a kis kiállítások meglepően sok látogatót csaltak be a múzeumba. Fontosnak tartottuk ugyanakkor a kapunyitást több értelemben is. Egyfelől kiállításaink külső helyszínre vitelével igyekeztük elérni a művészet, a kultúra iránt fogékony embereket. Másfelől újdonságként kiállításainkat a hozzájuk kapcsolt rendezvényekkel színesítettük, támasztottuk alá.

A 2009. évi kiállítások közül kiemelésre érdemes jubileumi kiállításunk, amely jól reprezentálta múzeumunk 50 éves, kiváló gyűjtőmunkáját, amely révén páratlanul gazdag gyűjteménnyel rendelkezünk. A 30. Tavaszi Tárlat zsűrije is nehéz helyzetbe került, hiszen az ország kiváló kortárs művészeinek rekordszámú alkotásából kellett kiválogatni a 150 kiállított alkotást. Nagy sikere volt a Robert Capa-vándorkiállításnak, amelynek első állomása Salgótarján volt. Meglepő módon Budapestről és megyén kívülről is sok érdeklődőt vonzott, ami miatt hétvégi nyitva tartásunkat is bővíteni kellett.

A szerencse is mellénk szegődött. A Balázs János-vándorkiállítás előtti héten a zseniális festőművész Magyar Örökség Díjat kapott. A 60 éves Földi Péter, Munkácsy- és Kossuth-díjas festőművész kiállításának megnyitóját közvetlenül követően pedig a művész munkásságát Prima Primissima-díjjal ismerték el.

Kamarakiállításaink sorában a Makovecz Imre munkásságát, illetve a Mátraverebély-Szentkút-kegyszobor ruháit bemutató vált a legsikeresebbé. A külső helyszínek közül a Salgó Hotelben megrendezett Gasztro-retro kiállítás volt a legszokatlanabb, és talán éppen ezért ez váltotta ki a legnagyobb visszhangot. A 60-80-as évek vendéglátását bemutató kiállítás ideje alatt a hotel korabeli ételeket korabeli áron szolgált fel retrokörülmények között.

Múzeumunkban megrendezett kiállításaihoz is kapcsolódtak rendezvények. A Bükki Nemzeti Park kiállításához például előadások társultak, amelyek sikerét a nemzeti park kiváló előadói készséggel rendelkező munkatársai garantálták. Dancs Jeanette ikonfestő nem csupán alkotásait, hanem az ikonkészítés fortélyait is bemutatta a látogatóknak. 

A rendezvények közül azonban a 2009-ben induló múzeumpedagógiai foglalkozások váltak a legnépszerűbbekké a diákok és a tanárok körében. A hátrányos helyzetű és sérült gyermekek nyári táborának népszerűségét mutatta, hogy a táborlakókkal később kiállításmegnyitókon és más rendezvényeinken is találkoztunk, sőt volt, aki a szüleit is magával hozta. A múzeumpedagógiai foglalkozások jórészt a Robert Capa-kiállításhoz kapcsolódtak: fotószakkör indult, az érdeklődő diákok fotótörténettel foglalkozhattak. Másfelől a híres Mihályfi-gyűjteményben őrzött klasszikus képzőművészeti alkotások segítették a vizuális nevelést. A nagy érdeklődéssel kísért múzeumpedagógiai tanévnyitón első alkalommal adtuk ki az "Év múzeumbarát iskolája és pedagógusai" címeket, amely kezdeményezést más múzeumok is szeretnék átvenni.

Szemléletváltás

2009 folyamán törekedtünk egyfajta szemléletváltásra. A múzeumot a kultúra csöndes és bevehetetlen erődjéből otthonná szerettük volna alakítani. A fogadótér átrendezése apró, mégis hatásos eszköznek bizonyult. A merev, riasztó pult helyére barátságos bútor került irodai bútorok múzeumon belüli átszervezésével, és régi kiállításunkból a hajdani Salgótarjánt ábrázoló képeket helyeztünk el a falon. Ülőalkalmatosság és kis asztalok marasztalják a betérőt, és italautomata fokozza szerényen a komfortérzetet.

Programjainkra több generáció is elfogadta meghívásunkat. Az Ékszerkavalkád nevű családi programunkon például együtt készített ékszert a kisiskolásokkal, felnőtt férfiakkal az a 93 éves néni, aki társaival a közeli idősek otthonából látogatott el hozzánk. E program könnyednek látszott, mégis színvonalassá tette az iparművész, az ötvös, ám népszerűek voltak a bizsu- és krumpliékszer-készítők is. A csalogatónak szánt programra olyanok is bemerészkedtek, akik "komoly" kiállítás megnézésére nem, vagy csupán nehezen lettek volna kaphatók. 

Nem hiányozhatott: a tudományos munka

Muzeológusaink természetesen tudományos munkát is végeztek, amelynek hatására országos és nemzetközi konferenciákon vettek részt előadóként, publikáltak szakfolyóiratokban. 2009-ben jelent meg az NKA anyagi támogatásával a 2008-as évkönyv, amely szakított a megszokott külsővel, új nevet kapott (NEOGRAD), továbbá a lektorált tanulmányok mellett német és angol nyelvű rezümé is helyet kapott benne.

A múzeumunkban folyó tudományos munka megismertetésére újdonságként több konferenciát rendeztünk. A Múzeumok a közművelődésért címmel az 50 éves Nógrádi Történeti Múzeumban megrendezett konferencia nemzetközi előadógárdája elősegítette a téma alapos, mégis problémafelvető tárgyalását. Hiánypótló uradalomtörténeti konferenciánk sikerére alapozva hagyományt szeretnénk teremteni. Baglyasalján közös ipartörténeti konferenciát szerveztünk a civil szervezettel, és a helyi főiskolával közös tudománynapi előadás-sorozatot tartottunk. A konferenciák látogatottságát a hozzávetőleg 700 résztvevővel érzékeltethetjük. 

A nem hivatásos kutatók számára kiírt Nagy Iván Honismereti Pályázatra is rekordszámú pályamű érkezett, annak köszönhetően, hogy a Nógrád Megyei Levéltárral és a helyi főiskolával írtuk ki közösen. A pályázat meghirdetése és ünnepélyes eredményhirdetése a média figyelmét is felkeltette.

Gyűjtemény, digitalizálás, állományvédelem

Noha pályázatunk központi eleme a kiállítás- és programterv volt, múzeumi stratégiánkban nem hanyagoltuk el a kevésbé látványosnak tűnő elemeket, az állományvédelmet vagy a gyűjteménygyarapítást sem.

Sikeres NKA-pályázat segítségével (1,6 millió forint) gazdag fotógyűjteményünket speciális szekrényekben tudtuk elhelyezni. A gyűjtemény digitalizálása 2009-ben indult el, az elektronikus nyilvántartásban a Lapoda programot használtuk fel. Műtárgyvédelmi okokból, de a kor kutatói igényeinek is megfelelően NKA-pályázati forrás (500 000 forint) segítségével 2009-ben kiadtuk a Nógrádi Digitális Múzeum sorozat első darabját, gyűjteményünk kórháztörténeti fotóinak elektronikus kiadása a DVD-közzététel első lépésévé vált. 

Gyűjteményeink gyarapítása során 2009-ben is építettünk az NKA pályázati forrásaira, de számos felajánlás is érkezett. A gyűjteménygyarapítás fő iránya továbbra sem változott: ipartörténet, bányászattörténet, 1945 és 1989 közötti életmódtörténet. ÉMOP-os pályázatunkhoz kapcsolódva azonban a továbbiakban is szükséges a célzott és intenzív gyűjtés. Kiemelkedően fontosnak tartjuk, hogy a Salgótarjánban megszűnő gyárak értékeit megszerezzük és megőrizzük az utókor számára. 2009-ben megindultak a tárgyalások az Öblösüveggyár felszámoló biztosával a 100-150 ezer darabos mintakollekció megszerzésére, és a "Síküveggyár" relikviáinak ügyében is lépéseket tettünk.

Nemcsak jubileum

A 2009. év tehát a Nógrádi Történeti Múzeum 50 éves történetében nem csupán jubileumi év volt: a múzeum bizonyította, hogy társadalmi igény van a működésére. A hagyományőrzés és a megújulás kettős igénye hívta életre kiállítás- és programtervünket, s az a vágy, hogy múzeumunk még sokáig szolgálhassa a szűkebb-tágabb közösség igényét.