Másodszor az Év Múzeuma!

Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum, Szlovák Tájház

Melyik múzeum az, amely szilveszteri partit rendez? Melyik az a város, ahol a múzeum neve egyszerre utal egy kisebbségi kultúrára és egy kiemelkedő irodalmi személyiségre?

Cikk küldése

e-mail:

A kiskőrösi Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum, Szlovák Tájház persze nemcsak arról híres, hogy a felújított intézményt szilveszteri mulatsággal veszi birtokba, hanem benne tisztelhetjük Magyarország első látogatható irodalmi emlékházát: Petőfi Sándor szülőházát nem kisebb személyiség, mint Jókai Mór nyitotta meg 1880-ban. Ez a lépés megpecsételte Kiskőrös kulturális kínálatát, ma a legtöbben, főleg az iskolások a költőre emlékezve, róla tanulván tesznek látogatást a városban. Pedig Kiskőrös ennél jóval több: a szlovák hagyományaira büszke település, egykori mezőváros, régészeti lelőhely, a szocializmus idején a hazai élelmiszeripar egyik központja… Hogy ezek a kulturális rétegek mind többek számára láthatóvá, érzékelhetővé válnak, a kiskőrösi múzeum, a múzeum programjának változásában kell keresnünk az egyik okát!

Fenntartóról fenntartóra

Az intézmény története a már említett Jókai-féle megnyitóra vezethető vissza: a már létrejöttében is irodalminak mondható emlékház volt a ma is meglévő, több ütemben bővülő múzeum alapja. Első üzemeltetőjeként és tulajdonosaként a Magyar Írók és Művészek Társaságát tartjuk számon, aki 10 év után Kiskőrösre testálta a házat és a feladatot. Az intézmény fenntartója aztán az elmúlt 100 évben gyakran változott. A szülőházra ráépülhettek a későbbi emlékhelyi és muzeumi elképzelések, így első változásként 1951-ben a teljes épületet berendezett kiállítóhellyé fejlesztették.
1998. január elsején az önkormányzat döntése és önkéntes vállalása alapján a település tulajdonába és működtetésébe került az intézmény. Ez a döntés lehetőséget nyújtott újabb közgyűjteményi összetétel kialakítására, hiszen a korábbi városi tulajdonú Petőfi Képtár és a rendezett küllemű és tartalmú Szlovák Tájház is belekerülhetett ebbe a szerkezetbe.

Petőfi kultuszában

A településen – különösen az évfordulókhoz igazodva – nagyon jelentős Petőfi-kultusz és emlékápolás bontakozott ki; sokszor egyedi jelleget is találtak az emlékőrzésre, és többször előfordult az is, hogy országos kezdeményezéseket megelőzve jelentős emlékállítás valósult meg a költő szülővárosában. Helyi civil erőből Kiskőrösön állították föl az első köztéri Petőfi-szobrot 1861-ben, emléktáblával jelölték meg a szülőházat 1861-ben, kistérségi gyűjtésből egész alakos bronzszobrot készíttettek a költőnek 1926–27-ben.

A ház kiállításába 1953-tól a logikailag Kiskőröshöz kapcsolódó Petőfi-relikviák is bekerültek. Az intézmény mindig a Petőfi-hagyomány és az ezzel foglalkozó civil csoportok szellemi középpontja volt. A szélesedő kultusz és az országos érdeklődés életre hívta az irodalmi kiállítást is.

Ez szűkös szülőházi lehetőségek között nagyon nehézkesen valósulhatott volna csak meg, ezért az intézmény újabb épülettel bővült. Tartósan összekapcsolódott a kiskőrösi székhelyű Országos Petőfi Sándor Társaság megalakulásával (1985) a nemzetközi kisugárzásra is alkalmas gondolkodás. Lendületes és új kezdeményezésként megszületett az Európában is egyedülálló Petőfi műfordítói szoborpark ötlete, ahová azóta 17 fordító mellszobra került különböző földrészekről. A kortárs képzőművészeti pályázati felhívásokra küldött munkákból létrejött az ország egyetlen – 300-nál több alkotást tartalmazó – tematikus Petőfi- gyűjteménye.

Elválaszthatatlan: irodalom és lokális kultúra

Amikor 1998. január elsején az önkormányzat döntése és önkéntes vállalása alapján a település tulajdonába és működtetésébe került az intézmény a Petőfi Képtár és a Szlovák Tájház végleg összekapcsolódott. Ez a döntés egyrészt lehetőséget teremtett arra, hogy a helyi identitás összetevői jobban láthatóvá váljanak. Másrészt a múzeum munkatársai átgondolt és folytonos stratégiát alakíthattak ki, hogy a város lakói és vendégeik tartalmas, változatos eseményeken vehessenek részt. Harmadrészt a szerteágazó struktúrából adódóan több területhez – irodalom, történelem, néprajz, kortárs képzőművészeti ágak – kapcsolódva tudnak színvonalas kiállítási és közművelődési programokat szervezni.
Fontos szempont volt, hogy a kiskőrösiek és a helyi közösségek is sajátjuknak érezzék az új létesítményt, igényük legyen arra, hogy rendszeresen meglátogassák a múzeumot. A múzeum által kínált változatos programok gyűjteményi szinten is megtérültek: a helybéliek a még begyűjthető néprajzi és kultusztörténeti értékeket szívesen adják a múzeum tulajdonába. Ez azért is kiemelkedően fontos, mert a tájháznak vásárlási lehetősége alig van.
A múzeum vezetése persze nemcsak a kiskőrösieket kívánta megszólítani. Arra is hangsúlyt helyeznek, hogy a kulturális turizmus résztvevői, zömmel diákok, tapasztalataik, emlékeik átadásával családjukba is elvigyék a múzeum hírét.

Ennek jegyében olyan kiállítási teret alakítottak ki, ahol 30 fő számára is tarthatnak múzeumpedagógiai foglalkozásokat. Jó néhány tájházzal ellentétben Kiskőrösön erről télen sem kell lemondani: 2006 óta padlófűtés tartja melegen a Szlovák Tájház épületét, úgyhogy a gépészet nem zavarja a múzeumi enteriőrt. Ez a beruházás 2010-ben a Petőfi Szülőházban is megtörtént. A múzeumvezetés pályázó kedvének köszönhető, hogy ezek a fejlesztések nem egyszeriek, ezért elmondhatjuk, hogy Kiskőrösön mindig történik valami!

2008-ban udvari kemence és nyári foglalkoztató épült a Szlovák Tájházban, ez utóbbit a következő évben be is rendezték. 2010-ben megnyílhatott a Petőfi Szülőház új állandó kiállítása, de emellett volt arra lehetőség, hogy az intézmény kutatómunkája alapján összeállított 25 bel- és kültéri kiállításra egyaránt alkalmas, éghetetlen és nem gyűrődő 120 × 85 cm-es tabló készüljön. A Variálható tárlat, Kiskőrös, Petőfi Sándor élete és költészete, a Petőfi-kultusz, a kiskőrösi szlovákság témakörben tárlat mind a 2010-es év eseményei. Emellett újabb műfordítói szobrok készültek, és már a most látható 13 éves irodalmi kiállítás forgatókönyvének elkészítése is jó úton halad.

Megtölteni a múzeumot!

Persze az infrastrukturális fejlesztés önmagában nem elegendő, hogy a múzeum naponta megteljen élettel. A kiskőrösi intézmény ezt felismerve látogatóbarát és újszerű foglalkozásokat hirdetett meg. Évről évre megrendezik a húsvéthoz, Szent Iván napjához, a Luca-napi szokásokhoz, a szilveszterhez, a várostörténeti és egyházi ünnepekhez kapcsolódó programjaikat. Nem maradhat el a Múzeumok Éjszakája, a tájház udvarán megrendezett alkotóház, de nem hiányozhatnak a rendszeres múzeumpedagógiai foglalkozások és kiállításmegnyitók sem.

A múzeum jó viszonyt ápol a helyi iskolákkal, amelyek rendszeres résztvevői a szavalóversenyeknek, látogatói a tárlatoknak. Szoros a kapcsolat a kisebbségi önkormányzatokkal, így minden év márciusában megrendezik a múzeumban a Petőfi nem csak magyarul (szlovák, cigány és német nyelvű) szavalóversenyt. A „Szeptember végén” című, korhatár nélküli országos Petőfi-szavalóversenyre nemcsak helyből, hanem távolról is érkeznek versmondók. Nagy érdeklődés kísérte a Petőfi-versmaratont, amikor 12 órán keresztül közel 290 résztvevő olvasta fel folyamatosan Petőfi műveit.

Az író-olvasó találkozók jó lehetőséget biztosítanak arra, hogy a diákok ne csak a tankönyvekben, hanem élőben is találkozhassanak korunk jelentős irodalomtörténészeivel, íróival, költőivel.

A helyi általános és középiskolások számára rendszeresen kínálnak múzeumpedagógiai foglalkozásokat helytörténet, irodalom, történelem, néprajz témakörben. Ezek az órák az állandó vagy az időszaki kiállításokhoz, illetve a városi és iskolai rendezvényekhez kapcsolódnak, tényanyaguk mélyebb elsajátítását foglalkoztató füzet segíti. A feladatok összeállításakor arra törekedtek, hogy mindenki a korosztályának megfelelő szintű feladatsorokat kapjon, így a rajzolós-színezőstől a bonyolultabb gondolkodást és az összefüggések megállapítását feltételezőig minden típusú feladat megtalálható.

A kiskőrösi múzeum célja, hogy olyan programokat szervezzen, amelyek minél szélesebb látogatókörnek szólnak. A Szlovák Tájház udvara igazi közösségi hely, ahol az óvodás és iskolás korosztály múzeumpedagógiai foglalkozásokon és rendhagyó néprajzi órákon vehet részt. A tájház veteményesében nagy kedvvel szorgoskodnak a kiskőrösi óvodások.

A nyitott szín alatt lehetőség nyílik olyan több éve futó, állandó programok megrendezésére, amelyek a városi alkalmakhoz kapcsolódva nemcsak a kiskőrösi, hanem a vidéki lakosságot is becsalogatják a tájház udvarába. 2000 óta rendszeresen megrendezik a Kiskőrösi Szüret és Szlovák Nemzetiségi Napok keretében a hagyományos alkotóudvart, ahol elismert kézművesek segítségével régi mesterségek elevenednek meg. A nemrég felépített kemence beüzemelése után arra is nyílik lehetőség, hogy a résztvevőknek helyben készült ételekkel kedveskedjenek, illetve megnézhessék, hogyan készülnek a kemencés ételek, hagyományos sütemények.

Még egy réteg: képzőművészet

A múzeum a hagyományőrzés és Petőfi-kultusz ápolása mellett azt is feladatának tekinti, hogy megjelenési lehetőséget biztosítson a színvonalas helyi, az innen indult professzionális képzőművészek, a kiskőrösi kistérség művészeti iskoláinak növendékei és az országosan is elismert alkotók számára. Az intézmény nyitottságát mutatja, hogy a kisgaléria otthont adott már a profiljához illeszkedő festményeknek, grafikáknak, kisplasztikáknak, iparművészeti alkotásoknak, fotónak, könyvészeti ritkaságoknak, néprajzi tárgyaknak és a szabadságharc eseményeihez kapcsolódó tárlatoknak.

Mégis miből?

A múzeum vezetése a programok jó részét költségvetési és pályázati forrásból finanszírozza. A képzőművészeti kiállítások installációját maguk állítják elő, az ehhez szükséges alapfelszereléseket: vitrinek, posztamensek, képkeretek, paszpartuk, kartonok, vágógépek egész egyszerűen beszerezték! A település civil erejére is támaszkodhatnak: a népi hagyományokat felelevenítő programokon, pl. szappanfőzés, minden alapanyagot az szerez be, aki a bemutatást vállalja.

A mérleg serpenyőjéből kihagyhatatlan az a tény, hogy az intézmény a múzeumpedagógiai foglalkozásokért nem fogad el pénzt, meggyőzéssel vallják, hogy ezzel a munkával a jövőbe fektetnek.
A jövőt még nem fürkészhetjük ki, viszont a múlt már meghozta a munka gyümölcsét: 2004-ben a múzeum megkapta az Év Múzeuma díjat, 2007-ben Látogatóbarát múzeum lett, és az Év Tájháza címmel is kitüntették, idén pedig ismét jó eséllyel indul az Év Múzeuma díjért!

A cikk a Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum, Szlovák Tájház Év Múzeuma díjra benyújtott pályázata alapján készült