©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Másodszor az Év Múzeuma!

Melyik múzeum az, amely szilveszteri partit rendez? Melyik az a város, ahol a múzeum neve egyszerre utal egy kisebbségi kultúrára és egy kiemelkedő irodalmi személyiségre?

Fenntartóról fenntartóra

Az intézmény története a már említett Jókai-féle megnyitóra vezethető vissza: a már létrejöttében is irodalminak mondható emlékház volt a ma is meglévő, több ütemben bővülő múzeum alapja. Első üzemeltetőjeként és tulajdonosaként a Magyar Írók és Művészek Társaságát tartjuk számon, aki 10 év után Kiskőrösre testálta a házat és a feladatot. Az intézmény fenntartója aztán az elmúlt 100 évben gyakran változott. A szülőházra ráépülhettek a későbbi emlékhelyi és muzeumi elképzelések, így első változásként 1951-ben a teljes épületet berendezett kiállítóhellyé fejlesztették.
1998. január elsején az önkormányzat döntése és önkéntes vállalása alapján a település tulajdonába és működtetésébe került az intézmény. Ez a döntés lehetőséget nyújtott újabb közgyűjteményi összetétel kialakítására, hiszen a korábbi városi tulajdonú Petőfi Képtár és a rendezett küllemű és tartalmú Szlovák Tájház is belekerülhetett ebbe a szerkezetbe.

Petőfi kultuszában

A településen – különösen az évfordulókhoz igazodva – nagyon jelentős Petőfi-kultusz és emlékápolás bontakozott ki; sokszor egyedi jelleget is találtak az emlékőrzésre, és többször előfordult az is, hogy országos kezdeményezéseket megelőzve jelentős emlékállítás valósult meg a költő szülővárosában. Helyi civil erőből Kiskőrösön állították föl az első köztéri Petőfi-szobrot 1861-ben, emléktáblával jelölték meg a szülőházat 1861-ben, kistérségi gyűjtésből egész alakos bronzszobrot készíttettek a költőnek 1926–27-ben.

Ez szűkös szülőházi lehetőségek között nagyon nehézkesen valósulhatott volna csak meg, ezért az intézmény újabb épülettel bővült. Tartósan összekapcsolódott a kiskőrösi székhelyű Országos Petőfi Sándor Társaság megalakulásával (1985) a nemzetközi kisugárzásra is alkalmas gondolkodás. Lendületes és új kezdeményezésként megszületett az Európában is egyedülálló Petőfi műfordítói szoborpark ötlete, ahová azóta 17 fordító mellszobra került különböző földrészekről. A kortárs képzőművészeti pályázati felhívásokra küldött munkákból létrejött az ország egyetlen – 300-nál több alkotást tartalmazó – tematikus Petőfi- gyűjteménye.

Elválaszthatatlan: irodalom és lokális kultúra

Amikor 1998. január elsején az önkormányzat döntése és önkéntes vállalása alapján a település tulajdonába és működtetésébe került az intézmény a Petőfi Képtár és a Szlovák Tájház végleg összekapcsolódott. Ez a döntés egyrészt lehetőséget teremtett arra, hogy a helyi identitás összetevői jobban láthatóvá váljanak. Másrészt a múzeum munkatársai átgondolt és folytonos stratégiát alakíthattak ki, hogy a város lakói és vendégeik tartalmas, változatos eseményeken vehessenek részt. Harmadrészt a szerteágazó struktúrából adódóan több területhez – irodalom, történelem, néprajz, kortárs képzőművészeti ágak – kapcsolódva tudnak színvonalas kiállítási és közművelődési programokat szervezni.
Fontos szempont volt, hogy a kiskőrösiek és a helyi közösségek is sajátjuknak érezzék az új létesítményt, igényük legyen arra, hogy rendszeresen meglátogassák a múzeumot. A múzeum által kínált változatos programok gyűjteményi szinten is megtérültek: a helybéliek a még begyűjthető néprajzi és kultusztörténeti értékeket szívesen adják a múzeum tulajdonába. Ez azért is kiemelkedően fontos, mert a tájháznak vásárlási lehetősége alig van.
A múzeum vezetése persze nemcsak a kiskőrösieket kívánta megszólítani. Arra is hangsúlyt helyeznek, hogy a kulturális turizmus résztvevői, zömmel diákok, tapasztalataik, emlékeik átadásával családjukba is elvigyék a múzeum hírét.

Ennek jegyében olyan kiállítási teret alakítottak ki, ahol 30 fő számára is tarthatnak múzeumpedagógiai foglalkozásokat. Jó néhány tájházzal ellentétben Kiskőrösön erről télen sem kell lemondani: 2006 óta padlófűtés tartja melegen a Szlovák Tájház épületét, úgyhogy a gépészet nem zavarja a múzeumi enteriőrt. Ez a beruházás 2010-ben a Petőfi Szülőházban is megtörtént. A múzeumvezetés pályázó kedvének köszönhető, hogy ezek a fejlesztések nem egyszeriek, ezért elmondhatjuk, hogy Kiskőrösön mindig történik valami!

2008-ban udvari kemence és nyári foglalkoztató épült a Szlovák Tájházban, ez utóbbit a következő évben be is rendezték. 2010-ben megnyílhatott a Petőfi Szülőház új állandó kiállítása, de emellett volt arra lehetőség, hogy az intézmény kutatómunkája alapján összeállított 25 bel- és kültéri kiállításra egyaránt alkalmas, éghetetlen és nem gyűrődő 120 × 85 cm-es tabló készüljön. A Variálható tárlat, Kiskőrös, Petőfi Sándor élete és költészete, a Petőfi-kultusz, a kiskőrösi szlovákság témakörben tárlat mind a 2010-es év eseményei. Emellett újabb műfordítói szobrok készültek, és már a most látható 13 éves irodalmi kiállítás forgatókönyvének elkészítése is jó úton halad.

Megtölteni a múzeumot!

Persze az infrastrukturális fejlesztés önmagában nem elegendő, hogy a múzeum naponta megteljen élettel. A kiskőrösi intézmény ezt felismerve látogatóbarát és újszerű foglalkozásokat hirdetett meg. Évről évre megrendezik a húsvéthoz, Szent Iván napjához, a Luca-napi szokásokhoz, a szilveszterhez, a várostörténeti és egyházi ünnepekhez kapcsolódó programjaikat. Nem maradhat el a Múzeumok Éjszakája, a tájház udvarán megrendezett alkotóház, de nem hiányozhatnak a rendszeres múzeumpedagógiai foglalkozások és kiállításmegnyitók sem.

A múzeum jó viszonyt ápol a helyi iskolákkal, amelyek rendszeres résztvevői a szavalóversenyeknek, látogatói a tárlatoknak. Szoros a kapcsolat a kisebbségi önkormányzatokkal, így minden év márciusában megrendezik a múzeumban a Petőfi nem csak magyarul (szlovák, cigány és német nyelvű) szavalóversenyt. A „Szeptember végén” című, korhatár nélküli országos Petőfi-szavalóversenyre nemcsak helyből, hanem távolról is érkeznek versmondók. Nagy érdeklődés kísérte a Petőfi-versmaratont, amikor 12 órán keresztül közel 290 résztvevő olvasta fel folyamatosan Petőfi műveit.

Az író-olvasó találkozók jó lehetőséget biztosítanak arra, hogy a diákok ne csak a tankönyvekben, hanem élőben is találkozhassanak korunk jelentős irodalomtörténészeivel, íróival, költőivel.

A kiskőrösi múzeum célja, hogy olyan programokat szervezzen, amelyek minél szélesebb látogatókörnek szólnak. A Szlovák Tájház udvara igazi közösségi hely, ahol az óvodás és iskolás korosztály múzeumpedagógiai foglalkozásokon és rendhagyó néprajzi órákon vehet részt. A tájház veteményesében nagy kedvvel szorgoskodnak a kiskőrösi óvodások.

A nyitott szín alatt lehetőség nyílik olyan több éve futó, állandó programok megrendezésére, amelyek a városi alkalmakhoz kapcsolódva nemcsak a kiskőrösi, hanem a vidéki lakosságot is becsalogatják a tájház udvarába. 2000 óta rendszeresen megrendezik a Kiskőrösi Szüret és Szlovák Nemzetiségi Napok keretében a hagyományos alkotóudvart, ahol elismert kézművesek segítségével régi mesterségek elevenednek meg. A nemrég felépített kemence beüzemelése után arra is nyílik lehetőség, hogy a résztvevőknek helyben készült ételekkel kedveskedjenek, illetve megnézhessék, hogyan készülnek a kemencés ételek, hagyományos sütemények.

Még egy réteg: képzőművészet

A múzeum a hagyományőrzés és Petőfi-kultusz ápolása mellett azt is feladatának tekinti, hogy megjelenési lehetőséget biztosítson a színvonalas helyi, az innen indult professzionális képzőművészek, a kiskőrösi kistérség művészeti iskoláinak növendékei és az országosan is elismert alkotók számára. Az intézmény nyitottságát mutatja, hogy a kisgaléria otthont adott már a profiljához illeszkedő festményeknek, grafikáknak, kisplasztikáknak, iparművészeti alkotásoknak, fotónak, könyvészeti ritkaságoknak, néprajzi tárgyaknak és a szabadságharc eseményeihez kapcsolódó tárlatoknak.

Mégis miből?

A múzeum vezetése a programok jó részét költségvetési és pályázati forrásból finanszírozza. A képzőművészeti kiállítások installációját maguk állítják elő, az ehhez szükséges alapfelszereléseket: vitrinek, posztamensek, képkeretek, paszpartuk, kartonok, vágógépek egész egyszerűen beszerezték! A település civil erejére is támaszkodhatnak: a népi hagyományokat felelevenítő programokon, pl. szappanfőzés, minden alapanyagot az szerez be, aki a bemutatást vállalja.

A mérleg serpenyőjéből kihagyhatatlan az a tény, hogy az intézmény a múzeumpedagógiai foglalkozásokért nem fogad el pénzt, meggyőzéssel vallják, hogy ezzel a munkával a jövőbe fektetnek.
A jövőt még nem fürkészhetjük ki, viszont a múlt már meghozta a munka gyümölcsét: 2004-ben a múzeum megkapta az Év Múzeuma díjat, 2007-ben Látogatóbarát múzeum lett, és az Év Tájháza címmel is kitüntették, idén pedig ismét jó eséllyel indul az Év Múzeuma díjért!

A cikk a Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum, Szlovák Tájház Év Múzeuma díjra benyújtott pályázata alapján készült