Az érdekesség kulcsa a kölcsönösség

Beszélgetés Joó Emesével

Valódi múzeumi jelenlét vagy pótcselekvés? Kemény kérdés, főleg, ha a múzeumpedagógia szempontjából tesszük fel!

Cikk küldése

e-mail:

Joó Emese etnográfust és múzeumpedagógust arról faggattuk, hogyan szerettethetjük meg a gyerekekkel a múzeumok világát. Eközben arról is mesélt nekünk, hogy az intézmény falain kívül hol találkozhatunk még a Néprajzi Múzeum programjaival a nyáron.

− Manapság sok gyerek és fiatal tekint úgy a múzeumokra, mint élettelen, halott helyekre. Mit gondolsz erről?

− Megértem őket, a maguk szempontjából teljesen igazuk van. A múzeumok kiállítási jelrendszere a mai fiatalokétól teljesen idegen. Az üveges vitrinek távolságtartása, a bemutatott műtárgyak sokasága, az apró betűs tárgyfeliratok, az archív fotók és szöveges fali tablók átláthatatlan, mozdulatlan labirintusa nehezen ad számukra fogódzót. Érthetően arra mozdulnak, ami a kiállításokban is mozog: a filmek, a hangzóanyagok és a nyomkodható érintőképernyők vonzzák őket. Ha ezen kívül még valamilyen kézzel fogható tevékenységre is lehetőséget ad a kiállítás, a külső szemlélő úgy láthatja őket, mint akik aktívan belemerültek a múzeumosdiba. A látszat azonban csal, véleményem szerint ezek a manuális és digitális játszóházi eszközök az érdekesség látszatával többnyire pótcselekvésekhez vezetnek, nem viszik közelebb a fiatalokat a kiállítás tartalmához, nem tanítják meg őket érteni és összeolvasni a kiállítás igazi jeleit, így a közelítés helyett valójában a távolítás eszközei. Az ifjúság eljátszik egy kicsit az ismerős eszközökkel, aztán hazamegy, és lényegében nem volt múzeumban.

− Mitől válhat élménnyé a múzeumlátogatás?

− Valódi múzeumi jelenlét és élmény tapasztalatom szerint akkor jön létre a fiatalokban, amikor képesek érdeklődésüket és figyelmüket a kiállítás kütyüi helyett a műtárgyakra és az üzenet megfejtésére fordítani. És ehhez semmilyen különleges tárgyi kellékre nincs szükség! Elég egy odaadó múzeumi munkatárs, aki segít a fiataloknak a múzeumi jelek felismerésében és értelmezésében, és legalább annyira érdeklődik a véleményük iránt, mint amennyire elvárja tőlük a kiállítás iránti érdeklődést. Az érdekesség kulcsa tehát a kölcsönösség. Ha a múzeum „megmondó” helyett partneri közeggé válik, a fiatalokat beszélgetőtársnak, akár vitapartnernek képes tekinteni, nyitott a párbeszédre és a személyes véleményekre, akkor élő hellyé és ezzel érdekessé válik számukra.

− Változtak-e a múzeumok, a múzeumpedagógia az elmúlt évek során? Képesek megszólítani a látogatóikat?

− Igen, érzékelhetően nyitottabbá váltak a múzeumok, és többnyire barátságos gesztusokkal fordulnak a látogatókhoz. Személyesen és virtuálisan is épülnek a kapcsolatok, és egyre több a kényelmet, élményt és ismeretet nyújtó múzeumi szolgáltatás. Közöttük a múzeumpedagógia az egyik kiemelt terület, szerencsés, hogy ma már nem készülhet új múzeumi kiállítás közoktatási hasznosítási terv nélkül. Ennek köszönhetően a múzeumokban az óvodás, általános és középiskolás csoportokat egyaránt változatos, életkori sajátosságaikhoz alkalmazkodó kiállítási és műhelyprogramok várják. A lehetőségek széles skálán mozognak, így például a Néprajzi Múzeumban a pedagógus saját igénye szerint kérhet a diákjainak interaktív tárlatvezetést, komplex múzeumi órát, kézműves-foglalkozást vagy éppen kreatív alkotási lehetőséget. A közelmúlt európai uniós pályázatai nagy lendületet adtak ahhoz, hogy erősödjön a múzeumok szerepe az oktatásban. A korábban játszóházi jellegű múzeumpedagógiai programok ma már következetesen kapcsolódnak az iskolai tananyaghoz, ezzel a múzeum élményszerű, szemléletes tanulási helyszínné vált. Úgy látom, hogy az új múzeumpedagógiai programokban továbbra is nagyon hangsúlyos cél a szórakozás és az élményszerzés, hogy jó legyen múzeumban lenni. Ez rendben is van így.
Emellé felsorakozott az ismeretátadási törekvés, ennek köszönhetően a múzeumi óra az iskolai tanórával egyenértékűvé, a kiállítási program a tanítás céljainak kiszolgálójává vált. Ez is indokolt. Az élményszerzés és a tananyag szemléltetése mellett azonban sosem szabad mellékesnek tekinteni a hely szellemét! A múzeum specialitása a műtárgyak jelenléte. A műtárgyak az egyes kiállításokban sajátos összefüggésekbe kerülnek, amivel a múzeum nyelvén egy aktuális, mai üzenetet fogalmaznak meg a látogatónak. Ennek megfejtése sokszor nagyon nehéz, de a múzeumlátogatásnak elsősorban ez kell, hogy legyen a célja. A múzeumpedagógusnak a diákokat minden eszközzel segítenie kell abban, hogy felfedezzék, átéljék és megértsék a kiállítások műtárgyakkal közvetített üzenetét. Párbeszéddel, játékossággal, humorral, elsősorban a színházi nevelés eszközeivel létre lehet hozni azt a közeget, amelyben szinte észrevétlenül megtanulható a múzeum nyelve, és akadálymentessé tehető a későbbi egyéni múzeumlátogatás. Ezen dolgozunk.

− Mit tehet egy szülő, illetve egy pedagógus, hogy a gyerekek kedvet kapjanak a múzeumba járáshoz?

− Megszerettetésben a szülőknek sokkal nagyobb a befolyásuk a gyerekekre, mint a múzeumpedagógusoknak. Érthető okokból diákként fenntartással viszonyulnak a pedagógus által kiválasztott kötelező múzeumlátogatáshoz, ami sokszor tananyagszagú, didaktikus program. Családtagként, szülőkkel és testvérekkel együtt a múzeumban, a szülők személyes érdeklődése és lelkesedése olyan példa, melyet a gyerekek feltétel nélkül követnek, ezért nyitottak és kíváncsiak maradnak. Ezt az érdeklődést azzal lehet fenntartani, hogy nem visszük túlzásba a múzeumlátogatást, nem töltünk egyszerre túl sok időt egy kiállításon, és nem nézünk meg alaposan minden egyes tárgyat, nem olvasunk el minden egyes szöveget, különösen nem fennhangon a gyereknek. Sokkal izgalmasabb megoldás, ha egyszerre csak egy-két tárgyat nézünk meg, hagyjuk, hogy a gyermek szabadon válassza ki őket, majd közösen vizsgálgatjuk, beszélgetünk róluk. Tudományos magyarázatok helyett a személyes élmények és érzések megbeszélése nemcsak a látottakhoz, de egymáshoz is közelebb visz.

− A nyári időszakban talán kevesebben vágynak a múzeumok falai közé. Hol másutt lehet veletek találkozni a vakáció idején?

− Júliusban a Néprajzi Múzeum kitelepül Kapolcsra, a Művészetek Völgyébe. Bázisunk idén is a kapolcsi kastélyban lesz, ahol a Kerékkötő programban rendhagyó lakókocsis és malomtörténeti kiállítást, valamint a mozgáshoz kapcsolódó játékos és kézműves-programokat kínálunk a közönségnek. Augusztusban az Óbudai-szigeten, a Sziget Fesztiválon tanyázunk, ahol vándorló lakókocsis kiállításunk mellett szabadtéri fotóműtermünkben is fogadjuk a látogatókat.

Az interjú a Meseutca.hu internetes oldalon jelent meg. Köszönjük, hogy hozzájárultak a közléshez!
Az Emeséről készült fotót Kerék Eszter készítette az EtnoMobil – mozgásban a kortárs kultúra kampány idején. Bővebb információ: itt!