©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Merülés

Nagy kihívás a fiatalok számára egy ismeretlen kiállításban eligazodni. Mintha mélyvízbe merülnének búvárfelszerelés nélkül.

Ősszel a legtöbb osztályfőnök azon gondolkodik, hogy a kirándulásokon kívül milyen színházi vagy zenei előadásokra menjen el diákjaival, vagy éppen milyen kiállításokat tekintsenek meg közösen. Olyan programokat keresnek, amelyeket egyrészt élveznek a gyerekek, másrészt segítik őket tanulmányaikban, kiegészítik vagy illusztrálják az iskolai tananyagot. A rengeteg kínálat közül nehéz választani, hiszen szinte már minden múzeumban külön korosztályoknak kidolgozott programokkal várják az általános- és középiskolás tanulókat.

A pedagógusok a múzeumok weboldalain a legtöbb esetben csupán rövid, figyelemfelkeltő szövegeket olvashatnak, amelyek alapján nem egyszerű dönteni. Ezért gyakran telefonon vagy levélben próbálnak puhatolózni, hogy mi fog történni a gyerekekkel a kiállításon, mire számíthatnak, mit mondhatnak a szülőknek, mit hozzanak magukkal, kell-e valamiből előre készülniük, mi lesz a program menete, és miről szól a kiállítás. Szeretnék alaposan felkészíteni tanítványaikat, hogy értelmes, okos, tájékozott gyerekeknek tűnjenek. Pedig ez szükségtelen, mert a legtöbb esetben a múzeumpedagógusok úgy állítják össze a 60, 90 vagy éppen 120 perces foglalkozásokat, hogy ne legyen szükség az iskolában megszerzett ismeretekre, hiszen minden osztály máshol tart a tananyagban, más ritmusban, és különböző részletességgel tanulja az egyes témaköröket. Szerencsés, ha egy múzeumi foglalkozáson minden tanuló egyenlő eséllyel indul; a gyerekeknek feltett kérdésekre nem csak egyetlen helyes válasz létezik, nincs jó vagy rossz megoldás. Célravezető, ha párokban vagy csoportokban dolgoznak a fiatalok, mivel így lehetetlen az egyéni versengés, viszont lehetőséget nyújt a közös munkára, valamint arra, hogy egymást segítve, egymásra odafigyelve érjenek el eredményeket. Mindezt – a konstruktivista pedagógiai szemléletet követve – úgy, hogy nem az elhangzott tények vagy feltételezések megtanulása, hanem a közös gondolkodás, vita és eszmecsere során bővülnek az ismereteik. Ehhez a kreatív tanulási folyamathoz kiváló helyszín egy kiállítótér, ahol a tárgyak, a képek és a szövegek mind az élvezetes és komplex információszerzést segítik.

Valószínű, hogy az e-mailekből vagy telefonbeszélgetésből, csak az derül ki a pedagógusok számára, hogy nem kell előre készülni, nem kell semmit magukkal vinni a diákoknak, viszont az rejtély marad, hogy mivel telik majd el a másfél vagy két óra a múzeumban. Jó esetben észrevétlenül telik az idő, főleg akkor, ha a múzeumpedagógus nem kitölteni próbálja a rá, pontosabban a kiállításra szánt perceket, hanem óravázlat nélkül egy olyan területre kalandozik a csoporttal, ahol megszűnik az idő és átalakul a tér, egy izgalmas tereppé válik a kiállítóhely, és az élmények segítik elraktározni a frissen szerzett ismereteket. Sokféle élményben lehet részük a gyerekeknek; lenyűgözheti őket a látvány, soha nem látott képek és tárgyak tehetnek rájuk mély benyomást, vagy sikerélményben lehet részük, ha könnyen és gyorsan megoldanak egy feladványt, helyesen összeraknak egy képet, jól válaszolnak a feltett kérdésekre, vagy precízen elkészítenek egy tárgyat, amelyet hazavihetnek szüleiknek. De még nagyobb élményt jelenthet az önállói vizsgálódás, az összefüggések felismerése, és az elmélyült gondolkodás útján megszerzett tudás.

Nagy kihívás a fiatalok számára egy ismeretlen kiállításban eligazodni. Mintha mélyvízbe merülnének búvárfelszerelés nélkül. Búvárruhát, szemüveget és oxigénpalackot nem hozhatnak magukkal, hiszen előre nem tudják, milyen mélyre merülnek, mit szeretnének látni, vagy hány fokos a víz hőmérséklete. Azonban némi segítséggel készíthetnek maguknak búvárkellékeket, mindenki saját méretének, ízlésének és természetének megfelelőt. A helyszínen elkészített ruhákban kényelmesen és könnyedén mozoghatnak, s közben újabb és újabb halakat, vízinövényeket és elsüllyedt tárgyakat fedezhetnek fel. Egészen addig, míg az oxigénpalackból el nem fogy a levegő, idejük észrevétlenül lejár, ekkor kikászálódnak a vízből, magukkal viszik felszerelésüket, és izgatottan várják a következő alkalmat, amikor az osztályfőnök már nem kérdezi meg, hogy mit kell hozni, miből kell felkészülni, és mire számíthatnak a kiállításon.