©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

A betiltott Mozgó Világ február végéig látható

Meghosszabbították a szentendrei Ferenczy Múzeumban látható Mozgó Világ kiállítást, ahol hétvégén kurátori tárlatvezetésen is részt vehetünk.

A Ferenczy Múzeum 2017. február 26-ig meghosszabbította „Az ostromlás a dolgunk” – A betiltott Mozgó Világ (1975–1983) című kiállítást. Szilágyi Zsófia kurátor február 4-én, szerdán délután 15 órától külön kurátori tárlatvezetést is tart a múzeumban.

A kortárs magyar irodalom nagyjainak fiatalkori gyűjtőhelye, kultúrpolitikai játékszer Aczél György kezében, új irodalom, szociográfia és nyitottság, a „szabadság kis körei”, Mozgó Világ klubok országszerte, tiltások, fenyegetések, besúgók és provokátorok.

A Mozgó Világ folyóirat mára gyakran csak az elmúlt rendszer és az elmúlt évszázad óvatosan szemlézett szellemi jelensége, kultúrtörténeti értékelések lábjegyzete, de a mai hatvanasok, hetvenesek fiatalon formálódó gondolkodásnak forrásvidéke is. Nevét egy 1965-ös Illyés Gyula vers címéből örökölte, aztán Illyés elismerését is többszörösen kiérdemelte.

A fiatal nemzedék kijelölt orgánumaként induló lap egyre irritálóbbá vált a különalkukra berendezkedett aczéli kultúrpolitika számára. „Ilyen lapra nincs papírunk” – mondta ki a végső ítéletet 1983-ban Kádár János, és a Mozgó Világ főszerkesztőjét felfüggesztették. Az elmozdításra a teljes szerkesztőség lemondással, a lap olvasói aláírásgyűjtő akcióval, a szerzők bojkottal válaszoltak. 1983 szeptemberében leváltották a lap főszerkesztőjét, Kulin Ferencet, amelynek nyomán a teljes szerkesztőség felmondott, majd a korszakban példátlan tiltakozási, egyúttal a folyóirat mellett kiálló szolidaritási akció bontakozott ki. A „lényegében ellenforradalminak” ítélt Bibó-szám 1983 decemberében már nem jelenhetett meg, viszont a folyamatosság látszatát fenntartva - a szerkesztői gárda tudta nélkül és mellőzésével– új főszerkesztőt és szerkesztőségi irodát jelöltek ki.

De az már az „új” Mozgó volt.

A szentendreii Ferenczy Múzeumi Centrum kiállítása a „régi” Mozgó Világot mutatja be.

A tárlat egyfajta tablóként szemlézi a folyóiratban bemutatott jelentős kezdeményezéseket a képzőművészet, a zene, a film, az irodalom és a szociológia területéről. A Mozgó újító, vizuálisan is erős tartalmát a lapban reprodukált műtárgyak, fotók bemutatásával, a rovatok sokszínűségét a publikált írások, szerzők megidézésével érzékelteti a tárlat, de a kiállításra készült interjúk révén megjelenik a mikrotörténelem szubjektív, a szemtanúk hitelességét kiaknázó, a kor szellemi közegét felidéző emlékezet is.

A folyóirat rendkívüli népszerűsége a korabeli Mozgó Világ klubok, estek, országjáró bemutatkozások alkalmával személyesen is érzékelhetővé vált. A közönséggel való találkozások dokumentálható nyomait, a ritkán készült fotókat, s az eseményeket akkurátusan követő – láthatatlan – ügynöki jelentéseket egymás mellé rendezve mutatja be a kiállítás. A neveket, adatokat, évszámokat felsorakoztató kronológia pedig óriási kollázsként idézi meg a „régi” Mozgó Világ történetét.