Az elmúlt években egyre inkább jellemzővé vált, hogy a múzeumok újabb és újabb látogatói csoportokat megszólítva nyitnak a tágabb közönség felé. Színes programkínálatokról olvashatunk, amelyek ismeretterjesztő előadásokat, tárlatvezetéseket, múzeumpedagógiai órákat, családi napokat, koncerteket, kerekasztal-beszélgetéseket, különböző performanszokat ajánlanak mindenkinek, kisgyermekektől a szépkorúakig.
A paletta szélesítésében élen jár az Egyesült Államok, ahol egyre több kulturális intézmény kapcsolja össze a szellem művelését az egészség megőrzésével, a kultúra terjesztését a fizikai erőnlét növelésével. A hagyományos programok mellett immár jóga- és meditációs alkalmak közül is választhatunk. Ugyanakkor szokatlan lehet a már sokat látott amerikai közönség számára az a vállalkozás, amelybe a Metropolitan Múzeum fogott idén januárban.
Az intézmény The Museum Workout címmel hirdet különleges kardióedzéseket, amelyekre reggel, a nyitás előtti órákban kerül sor.
A 15 fős csoport tagjait két táncos, Monica Bill Barnes és Anna Bass vezeti flitteres ruhában, edzőcipőben. A résztvevők egyetlen percre sem állnak meg az edzés során, Motown- slágerekre végzik a gyakorlatokat, így téve meg a közel két mérföldes (mintegy 3 kilométer), előre kijelölt utat a kiállítóterekben.
A program kidolgozására és megvalósítására Limor Tomer, a MetLiveArts vezérigazgatója kérte fel a Monica Bill Barnes & Company kortárs amerikai tánccsoportot, amely híres arról, hogy szokatlan helyszíneket választ produkciói bemutatására. A program összeállításában Maira Kalman író-illusztrátor is részt vett, ő választotta ki azt a 14 ikonikus műtárgyat, amelyeknél a csoport hosszabban elidőz. Kalman maga nincs jelen az alkalmakon, csak a hangja hallható, amint a zenét kísérő narrációban megosztja a művészettel és az élettel kapcsolatos gondolatait.
A szervezők szerint ez a szokatlan múzeumi túra hozzásegíti a résztvevőket ahhoz, hogy mozgásba hozzák saját testüket és elméjüket, ráébredjenek környezetükre, ezáltal pedig összekapcsolódhassanak a művészettel, szinte fizikai kontaktust létrehozva önmaguk és a műalkotások között. A beszámolók szerint a gyors mozgás és a látogató nélküli terek különleges, áhítattal teli légköre egészen másfajta észlelést tesz lehetővé, merőben más élményt ad, mint egy hagyományos múzeumi látogatás.
A műélvezet ellenére természetesen nem lehet megfeledkezni arról, hogy ez a 45 perc komoly testedzést is jelent. A program végén a jólesően elfáradt kardiózók az Amerikai Szárny hűvös kőpadlóján pihenhetnek meg, majd kávé, gyümölcs, ropogós vajas kenyér és egy Maira Kalman által készített, kézzel írt kártya várja őket, „Keep moving” (Maradj mozgásban!) felirattal. Aki ezután is érez magában erőt, visszatérhet a kiállítótérbe, hogy nyitott szemmel és szívvel, felfrissülve vegye újra szemügyre Benjamin Franklin mellszobrát vagy John Singer Sargent Madame X-jét.
Kapcsolódó cikkek:
A piros és a kék szőnyeg
A meglepetés vágya
Kamaszodó kamaszadó
Cimkék:
múzeum, gyűjtemény, látogató
