©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

A jó bornak is kell a cégér

Történelmi Vásár 21. századi módon a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban.

Különleges programnak adott helyet március végén a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum. Magyarországon először szerveztek igazi Történelmi Kézműves Vásárt, a szó kiemelt, hiteles értelmében. Olyan árusoknak, kiállítóknak biztosítottak a szervezők bemutatkozási lehetőséget, akik a 21. század elvárásainak megfelelő termékeket, tárgymásolatokat készítenek. Egyre nagyobb Magyarországon is a kereslet az ilyen árukra, de eddig nagy nehézséget okozott a múzeumi szakemberek, hagyományőrzők, az európai értelemben vett „reenactorok” vagy a living history módszerét alkalmazó egyesületek számára egy-egy ilyen hitelesen elkészített, anyagában is korhű termék beszerzése. Az országban alkalomszerűen, néhány kismester vállalta ezek elkészítését, vagy külföldről kellett behozatni lengyel, olasz, francia vagy angol mesterek munkáit, ha az ember valóban minőségi tárgymásolathoz vagy kísérleti régészeti alapon készült alapanyaghoz szertett volna hozzájutni. Ezért is példamutató Ádámffy Zsigmond ötvös, fegyverkovács illetve Bányai Ádám a Régi vitézeknek podcast szerkesztőjének kezdeményezése, akik magyar kismestereket gyűjtöttek össze, hogy az Európa-szerte nagy népszerűségnek örvendő történelmi vásárok mintájára, itthon is megrendezzék az első ilyen eseményt.

A laikus joggal kérdezheti, mi különbség van az eddig ismert történeti vagy kézműves vásárok és a mostani között? A válasz egyértelmű: összehasonlíthatatlan a mai magyar történeti fesztiválokon látott zsibvásár egy igazi, minőségi történeti vásárral. Ez utóbbi célja is más: nem egy fesztiválhoz kapcsolódó szórakoztató piacról van szó, hanem egy olyan önállóan is működő rendezvényről, mely egy adott célközönség elvárásaira, igényeire fókuszál. Legjobban a Magyarországon is ismert tematikus expo-kal tudjuk összehasonlítani, csak itt nem esküvői kellékek, vagy kertészeti eszközök között válogatunk, hanem olyan tárgyakat vásárolhatunk meg, melyeket különböző korszakok emberei készítettek és használtak mindennapi életük során legyen az egy 17. századi napóra vagy egy megfelelő módszerrel csiszolt kőbalta. A tárgyak többféle kritériumnak felelnek meg: alapanyaguk és készítésmódjuk teljesen vagy nagymértékben korhű, de az igazán professzionálisan elkészített termékek esetében érdemes arra is odafigyelni, hogy a készítés során használt eszközök is lehetnek eleve replika tárgyak. Ez természetesen növeli az áru értékét és ezzel arányosan az árát is. A legjobb kézművesek többnyire saját maguk által készített katalógussal jelennek meg az ilyen eseményeket, ahol azt is meg tudják mutatni az érdeklődő számára, mely tárgy melyik múzeum anyagában található meg, hogy kétség se férhessen a termék hiteles mivoltához. Emellett akár készítés-technikai bemutatót is megnézhetünk az adott standnál. Ebből is láthatjuk, hogy ez az új, múzeumokra, „reenactorokra”, és katonai hagyományőrző egyesületekre épülő iparág az elmúlt 15-20 évben nagy változásokon ment keresztül: az amatőr, házi barkácsolással készült tárgyakról eljutottunk a professzionális, kísérleti régészeti alapokon nyugvó szintig. Az elmúlt évek pedig bebizonyították, hogy a magyar felvásárló piac is megnövekedett, tehát szükség van itthoni hozzáértő, jó színvonalon dolgozó gyártókra is.

Külföldön kétféle modellt láthatunk: a kifejezetten vásár profillal megszervezett rendezvényeket, és az olyan korhű fesztiválokat, melyekhez kapcsolódva kiemelten figyelnek a tematikához kapcsolódó, jó minőségű, hiteles, történeti árut hozó vásározókra. Mindkét esetben többféle korszakot átfogó árusokkal találkozhatunk, de a történeti rendezvények tematikája időben szűkítheti a kismesterek áruinak választékát. Ezek a kismesterek ugyanis többféle korszak tárgyait készítik, specializációjuk inkább a készítés-technikára korlátozódik: vagyis attól függően, hogy milyen anyagból készült tárgyat vásárolunk, több korszak anyagi kultúrájából választhatunk. Ezért sem árt a hozzáértő kismester segítségét kérni, de nem hátrány, ha a vásárló is némi háttértudással indul neki a „nagy bevásárlásnak”.

Hozzá kell tennünk, hogy Magyarországon ezek az igazi történelmi fesztiválok és vásárok csak a külföldön megforduló hagyományőrző csapatok és bizonyos múzeumi szakemberek számára ismertek, de szerencsére a változó igények miatt egyre többet hallani róluk: szélesebb körben ismert a wolini viking fesztivál, melyet minden évben augusztus első hétvégéjén rendeznek meg Lengyelország északi részén, a Balti-tenger partján felépített szabadtéri régészeti park területén immár több mint 20 éve.

Az I. Történelmi Vásárt a két szervező saját tapasztalatai alapján szervezte meg. Mivel mindketten évek óta járják portékáikkal a francia, olasz, lengyel történelmi vásárokat, illetve maguk is dolgoznak hazai múzeumoknak és vásárlóknak, így fontosnak érezték, hogy végre hazai viszonyok között próbálják ki, milyen érdeklődés lehet egy ilyen esemény iránt. A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, ahol a mindennapi gyakorlatban is használnak tárgy- és ruhamásolatokat a múzeumpedagógiai - és andragógiai foglalkozások során, biztosította helyszínt a rendezvény számára. A Budapesten könnyen megközelíthető, központi helyen lévő intézmény jó választásnak bizonyult. Az előzetes igényfelmérés, melyet szóban és a közösségi oldalakon folytattak a szervezők, mutatta ugyan, hogy a szervezés megéri az idő- és energia-befektetést, mégis várakozáson felül alakult a látogatószám: a 22 különféle standot, a vívóversenyt és a szakmai előadásokat kb. 1200 fő látogatta meg a szombati nap során. Már a 10 órás nyitásnál sorok álltak a pénztárnál. Jelen rendezvény egyben egy kísérlet is volt, mivel nem csak a vásárlók létszámát akarták növelni, hanem a többnyire családosan, baráti társaságban érkezők számára a szervezők hosszabb idő eltöltésére okot adó programokat akartak biztosítani. Ebből a szempontból egy kifejezetten „magyaros” történelmi vásár jött létre, ha a külföldi két típushoz hasonlítjuk a hazai eseményt. A szervezők a HEMA (Historical European Martial Arts) alapokra épülő vívóversenynek, illetve történészek és régészek bevonásával szakmai előadásoknak is helyt adtak. A látogatók összetétele vegyes volt: a múzeumi szakemberek mellett, a felvásárló erő fő bázisát adó budapesti és vidéki katonai hagyományőrzők és reenactorok mellett lelkes, érdeklődő laikusok is szép számmal érkeztek, akik saját bevallásuk szerint csak a rendezvény figyelemfelkeltő hirdetése miatt választották a napos tavaszi szombaton a vásárt.

A látogatószámból és a későbbi visszajelzésekből azonban jól látszik, hogy ez a rendezvény nemcsak elérte a célját, hanem kis túlzással mondhatjuk: túl is teljesítette azt. Érdekes, és a múzeumi szakma számára is hasznos információ lehet, hogy a kezdeményezés hirdetése főként a közösségi oldalakon zajlott. A létrehozott Facebook-profilon az esemény időpontjához közeledve egyre gyakrabban tettek fel a szervezők ismertető, bemutatkozó posztokat. A kampány olyan sikeres volt, hogy a közmédia és a kereskedelmi média is megjelent az alkalmon, több nagy nézettségű televízió és rádió is beszámolt az eseményről fő műsoridőben. Ádámffy Zsigmond elmondta, hogy a hagyományőrző rendezvények szezonjához igazítva évente két alkalommal tervezik a vásárt: egy tavaszi (szezonnyitó) és egy őszi (szezonzáró) rendezvény keretében, így aki lemaradt az első, példaértékű alkalomról, annak 2017 őszén újabb lehetősége nyílik arra, hogy megtapasztalja, milyen egy „igazi” Történelmi Vásár.

Képek készítője: Szőcs Judit Millarca