Hogyan lehet a fegyvertörténet pacifista?

A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum programsorozata

Az emberi erőszak fellépésében és megfékezésében sorsdöntő szerepük lehet a fegyvereknek. Ez a foglalkozássorozat azonban nem a fegyverek dicsőítése, nem a katonaság népszerűsítése céljából jött létre - ráadásul idén elismerésben is részesült.

Cikk küldése

e-mail:

"Axiómának számít a kijelentés, hogy az emberi történelmet a háború hajtotta és formálta. Ennek az igazságnak egyik következményét azonban jóval kevésbé látjuk át: a háborút a fegyverek mozgatták, és azok határozták meg a formáját. Ha az axiómát és a belőle következő tételt együtt szemléljük, az derül ki, hogy a fegyverek bármi másnál hívebben tükrözik az ember és a társadalom változásait, félelmeit, vágyait." (Robert L. O'Connel: A kard lelke) A fenti idézet, saját tapasztalataim és a Hadtörténeti Intézet és Múzeum egy korábbi fegyvertörténeti kiállításának rendkívüli sikere indított el azon az úton, hogy történelmi léptékkel mérve is hatalmas időt - mintegy 40 000 évet - átölelő múzeumpedagógiai programot dolgozzak ki.

A társadalmak fejlődését, változását nem csupán a művészeti alkotásokon, a politikai megnyilvánulásokon, hanem a fegyverek fejlődésének, alkalmazásának módján keresztül is megismerhetjük. Az elfogultabbak azt állítják, hogy a fegyverek fejlődésének és az őket előállító társadalmak kapcsolatának vizsgálata meghatározó - bár nem kizárólagos - jelentőségű a történelem megismerésében. A programokon kiderítjük, hogy a kézi lőfegyverek milyen módon gyakoroltak hatást egyes társadalmak kiemelkedésére vagy visszaesésére. 

A múzeumpedagógiai programsorozat kortól, nemtől és előképzettségtől függetlenül széles ívű áttekintést ad a had- és haditechnika-történettől a technika-, gazdaság- és szociológiatörténeten keresztül az alapvető kémiai, fizikai, biológiai, zenei, irodalmi, etimológiai ismeretekig. Divatos szóval ezt ma úgy nevezik, hogy interdiszciplináris, én inkább azt mondanám, hogy holisztikus.

Egy kis provokáció!

A résztvevőket provokatív módon vonom be a kézi lőfegyverek technikai fejlődésének, a hadművészet változásának és mindezek társadalmi fejlődésére gyakorolt hatásainak felderítésébe. Közösen vizsgáljuk a fegyelem, a figyelem, a fizikai és lelki felkészülés fontosságát a lőfegyvert használók szemszögéből.

Bepillantunk az íjak különböző fajtáinak fejlődésébe, változásába illetve abba, hogy az ókori és középkori hadviselés erre milyen módon reagál. Irodalmi kitekintéssel (Himnusz)derítjük ki, hogy mikor nyeri hazánk eddigi utolsó háborúját és azt, hogy vajon ennek mik az okai és következményei. 

Az érdeklődők kísérlettel alátámasztott bepillantást nyerhetnek a fegyverek fizikájába két papírnyuszi közreműködésével. Ezzel a huzagolás fontosságát és jelentőségét mutatom be. A zene és az etimológia segítségével tisztázunk olyan fogalmakat, mint a karabély, lóding vagy a bajonett, míg a lőtt sebek ellátásának problémái és a fegyverek lövészekre gyakorolt hatásai a biológiát csempészik közel a résztvevőkhöz. 

A robbanóanyagok kémiai összetételének (füstös-, illetve gyér füstű lőpor), hatásadatainak, a fegyverek elsütési módjának (kanócos, lakatszerkezetes, kovás, csappantyús, illetve gyutacsos, hátultöltő) változását is górcső alá vesszük mind a lövészt, mind a célt illetően. Sor kerül a pisztoly, géppisztoly, karabély, gépkarabély, géppuska közötti lényeges különbségek bemutatására és a hozzájuk kapcsolódó tévhitek tisztázására. Olyan kérdésekre is választ keresünk, mint hogy az elöltöltő fegyverekkel miért nem volt érdemes fekve lőni, avagy a Bibliai Dávid mivel győzte le Góliátot?

Akár 99 éves korig!

A múzeumpedagógia alapvetése megfogalmazásomban a "kíváncsivá tevés tudománya". Ennek szellemében vezetem a foglalkozásokat. A célközönség 12 évestől a 99 éves korosztályig terjed. A programot egy, két vagy három alkalomból álló, interaktív, az átélést nagymértékben tárgyak, tárgyegyüttesek segítségével bemutató egység alkotja, amelyek jelentős mértékben bevonják, aktivizálják, időnként provokálják a résztvevőket. Amennyiben két vagy három foglalkozásból áll a program, egyes fegyvertípusok, fejlődési szakaszok részletesebb bemutatására, a drámapedagógia bevonására van lehetőségem.

Mindenekelőtt szem előtt tartom az "ésszel, szívvel, kézzel" hármas gondolatot, vagyis a kognitív, affektív, motoros képességek fejlesztését. Minél több érzékszerv bevonására törekszem. Nem csupán a látást, a hallást és a tapintást teszem próbára, hanem egyes csoportok "puskaport szagolnak" és komiszkenyeret is kóstolnak. A foglalkozások általában 40 és 90 perc időtartamúak, ezt az életkor és a képzettség szintje határozza meg. 

A fegyver a múlté?

A programok zárásaként a "fegyvermustra" a legnépszerűbb, amikor is fegyver kerül a résztvevők kezébe. Minden esetben hangsúlyozom, hogy ne fogják egymásra, habár ezek még véletlenül sem használható (hatástalanított) eszközök. Miért mondom? Azért, hogy ne szokják meg! Ma számunkra nem létkérdés a fegyver!

Végül pedig tudatosítom azt, hogy a Magyar Honvédség nem agresszív testület. Feladata az ország védelme, a magyar katonai hagyományok ápolása. Azt is mondhatom, hogy hazánk fegyveres erői és fegyvereik az ellenfél távoltartását, elriasztását biztosítják.

Ilyen jellegű, átfogó lőfegyver-történeti program ma a hazai múzeumpedagógiai kínálatban tudomásom szerint ezen kívül nincs, pedig létjogosultságát és népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az elmúlt évben kétszáznál több alkalommal hétezren vettek részt rajta. 


Még több múzeumpedagógia!

A Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum múzeumpedagógiai foglalkozásairól a múzeum honlapján találhatsz bővebb információt.

Ha ennyi nem elég, a Magyar Múzeumok Online-on még két nívódíjas múzeumi kiadványról olvashatsz!

- Szolnoki Kép-tár-mutató
- Herceg Egérváry Elemér naplója 
Avagy feljegyzések a gödöllői kastélyból