©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Dupla vagy semmi

Az országos múzeumpedagógiai évnyitó szervezőitől azt a felkérést kaptam, hogy mutassak be egy új múzeumpedagógiai programot.

Számos új kezdeményezésről számolhatnék be, akár budapesti, akár országos, akár nemzetközi viszonylatban. Ha a szűk környezetemre gondolok, akkor beszélhetnék a Fényvesztés és szemfényvesztés című múzeumpedagógiai foglalkozássorozatról, melynek részeként egy camera obscurává átalakított busz szállította a programra jelentkező osztályokat Markus Schinvald kiállítására, ahol az analóg és digitális fényképezés rejtelmeivel ismerkedhettek meg a fiatalok. Beszélhetnék egy évente meghirdetett áprilisi programról, a Fordított napról, amelyen a gyerekek veszik át az irányítást, a felügyeletet a Műcsarnok kiállítótereiben, ők tartanak foglalkozásokat, ők a jegyszedők, ruhatárosok, teremőrök és tárlatvezetők. És beszélhetnék a tavalyi tanévben elkezdett múzeumpedagógiai foglalkozássorozatról, amelyet a Váci utcai Ének-zenei Általános Iskola másodikos osztályának tartottam a matematikaórákhoz kapcsolódva, azokat kiegészítve elsősorban a Stúdió Galériában.

A javasolt témához minden alkalommal két kiállítóhely múzeumpedagógusa készít egy összehangolt, egymásra épülő foglalkozást a különböző korosztályú diákok számára, akik ily módon a két múzeumlátogatás után kapnak teljes képet az adott tematikáról. Több oldalról, több nézőpontból vizsgálnak meg egy-egy témát, hangsúlyozva a történelmi, társadalmi, tudományos, kulturális és művészeti összefüggéseket.

Egy kiállítás is lehetőséget nyújthat arra, hogy elmélyüljünk egy-egy témában. De minden gyermek, minden fiatal más-más habitusú, más az érdeklődési köre, egyik verbális, a másik vizuális típus, egyiknek a logikája, másiknak a fantáziája jobb, egyik inkább az érzelem, másik az értelem segítségével tapasztalja és ismeri meg a körülöttünk lévő világot. Ezért hasznos egy kiállítás látogatása során a többféle megközelítés, a sokféle nézőpontú szemlélődés, elgondolkodás, a különféle csoportos és egyéni feladatok megoldása, amelyekkel két vagy akár több helyszínen találkoznak a tanulók.

A program bármilyen irányban bővíthető. Nemcsak múzeumok és múzeumok közötti együttműködést lehet elképzelni, hanem múzeumok és galériák, kisebb kiállítóhelyek, sőt koncerttermek és színházak közötti kapcsolatot is. Budapesti és vidéki intézmények egyaránt kidolgozhatnak közös múzeumpedagógiai foglalkozásokat, melyek kapcsolódhatnak a múlthoz, a jelenhez és a jövőhöz, szólhatnak óvodásoknak, de akár egyetemistáknak is.

A foglalkozások megszervezése többletmunkát, pluszidőt és -energiaráfordítást kíván a múzeumi szakemberektől. Csakúgy, mint az iskolai pedagógusoktól, akik először megkísérlik meggyőzni a szülőket, hogy fizessenek több osztálypénzt a belépőkre és az útiköltségre, majd a kollégáikat, cseréljenek vele órát, hogy osztálya eljuthasson a kiállításokra. Végül az igazgatót, hogy engedje el a tanulókat két egymás utáni héten „tanulás” helyett „szórakozni”. Ily módon a szó szoros értelmében vett hasznuk egyedül a tanulóknak származik a programból, akik játszva, élvezettel és

Az első nagyobb fórum, amelyen közös eszmecserét folytattunk a kezdeményezésről, a már említett szakmai műhely volt szeptember 21-én a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Az együttműködés már korábban elkezdődött, hiszen számos hasonló példát láthattunk erre a budapesti és a vidéken működő múzeumok és kiállítóhelyek között. Az, hogy milyen irányban, milyen ütemben, meddig folytatjuk ezt a programot, már csak rajtunk múlik. Mi ehhez Joó Emese budapesti szakkoordinátorral közösen minden tőlünk telhető segítséget igyekszünk megadni mind a pedagógusok, mind pedig a múzeumpedagógusok számára.

Az előadás 2012. október elsején az Országos Múzeumpedagógiai Évnyitón hangzott el.