©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

A művészettörténet útjai

2012. november 9. és 11. között három napos művészettörténeti konferenciára indulhatunk. Az ötlet és a szervezés magánszemélyektől indult. De mi a cél? Állapotfelmérés? Kérdések? Válaszok? Társadalmi szerepvállalás? Vagy egyszerre mind? Ajánló.

A kérdések

A három napos művészettörténeti konferencia szervezőinek célja a művészettörténet mint szakma tudományos állapotának vizsgálata. Legfőbb kérdéseik, hogy: Hol tart ma a művészettörténet tudomány? Miként lehetséges ma gondolkodni a műértelmezés feladatáról, módszereiről, és az ezeket ért kihívásokról? Mi a szakmabeliek viszonya a tárgyakhoz? Mennyiben valóságos vagy éppen látszólagos a tudományosság és a „connoisseurship”, vagyis a műértés ellentéte? Rászorulhat-e az előbbi az utóbbira? Miként kell és lehetséges művészettörténészként a nagyközönségnek (is) készülő állandó tárlatokról valamint nagy kiállításokról gondolkodni? Vizsgálható-e bevett művészettörténeti módszerekkel a kortárs művészet, vagy ennek a „periódusnak” saját tudománya van? Mi a művészettörténet mint szakma viszonya más – részben rokon, részben mégis különböző – diszciplínákhoz: az iparművészet- és a designtörténethez, a fotótörténethez vagy éppen az építészettörténethez? Vagy épp a kulturális antropológiához? Vannak-e a magyar művészettörténet-írásnak olyan fehér foltjai vagy elhallgatásai, amelyeket például egy gender- vagy posztkolonialista-szemléletű kritika tárhat fel? Tartja-e még magát az a szemlélet, amely a művészettörténet elsődleges terepét a „grand art”-ban látta, és ennek megfelelően aránytalanul csekély érdeklődéssel tekintett az iparművészetre, a dizájnra vagy a fotográfiára? Mennyiben más művészettörténet az, melyet a „terepen” (a műemlékvédelemben, múzeumokban, hivatalokban) folytatnak, mint az, amelyet egyetemi és akadémiai kutatóhelyeken művelnek? Hány nap, és hány konferencia szekció szükséges ahhoz, hogy ezeket a kérdéseket akárcsak érinteni is lehessen?

Társadalmi szerepvállalás

A konferencia nem titkolt célja, hogy egy szakma társadalmi helyzetét is vizsgálja, ami akár egy szakmapolitikai stratégiai gondolkodáshoz is vezethet. Mára ennek a hiánya ugyanis elég nyilvánvaló. Holott a művészettörténetet mint szakmát rendszeresen érik kihívások: a szakmai álláshelyek csökkenő száma, a betöltésükhöz korábban szükséges végzettség fölöslegessége, a régi művészettel foglalkozók arányának radikális eltolódása a kortárs művészetet választók irányában, a vizuális művészeti műveltség alacsony szintje a társadalomban. Komoly problémát jelent továbbá a szakma vélt vagy valós konzervativizmusa, amelynek világos jele, hogy a magyar művészettörténet-tudomány még nem tisztázta viszonyát egy sor olyan diszciplínához – mint például az esztétika, a kulturális antropológia vagy a kritikai kultúrakutatás –, amelyek időnként maguk is művészettörténeti kutatással foglalkoznak, és ezt nem ritkán közérthetőbben és korszerűbben és érzékenyebben teszik.

Látható, hogy a kihívások egy része intellektuális, a másik intézményi eredetű. Közös bennük azonban, hogy a szakma identitásának elbizonytalanodásához, megroppanásához vezettek. Ma már egyáltalán nem egyszerű megválaszolni egy középiskolás vagy szabadbölcsész kérdését, hogy miként lehet valaki művészettörténész, és miért is jó annak lenni? A művészettörténet szakma belső kommunikációja nagyon esetleges, leginkább személyes kapcsolatokon alapul. Így a konferencia további célja e kapcsolatok erősítése és bővítése.

Az első szekcióban (témagazda: Petrányi Zsolt) az állandó kiállítások és nagy kiállítások kerülnek porondra. Az elmúlt évek múzeumi tapasztalatai, a rendezés és az újrarendezés módszertani kérései, a látogató, a gyűjtemény és a tudás háromszögében. Gyűjtemények újraértelmezése, az intézmények kulturális életben, emlékezetpolitikában betöltött szerepe, a fő művek, nagy nevek, jelentős irányzatok meghatározása a prezentációkban, melyek a szakmai és a szakmán kívüli nézők figyelmére egyaránt igényet tart. Esettanulmányok, módszertani szempontok, részletekre hajazó és monografikus megközelítések – magyarországi és nemzetközi kitekintéssel

A második szekció az építészettörténet és művészettörténet kapcsolatára kérdez rá (témagazda: Ferkai András). Közismert, hogy az építészet történetével Magyarországon hagyományosan kétféle szakember foglalkozik: a művészettörténészek és az építészmérnök végzettséggel magukat történésszé képzettek. Mindkét területnek megvannak a maga szakmai fórumai, de ezek között intézményes kapcsolat gyakorlatilag nem létezik. A szekció elsősorban azt vizsgálja, hogy van-e alapvető különbség abban, ahogyan egy művészettörténész és egy építész közelít az építészethez. Milyen témákat talál magának a művészettörténész és milyeneket az építész? Van-e eltérés a források megválasztásában, az elemzés, értékelés módszereiben és céljában? Érezteti-e hatását a régi művészet kiemelt szerepe a művészettörténész oktatásban, illetve az építészeti tervezés elsajátítása a műegyetemi képzésben? Milyen mértékben reagál e két terület az építészettörténet módszertanában az utóbbi időkben a nagyvilágban bekövetkezett változásokra? Mit tükröz a közelmúlt és a jelen könyvkiadása, oktatási gyakorlata ezekből a változásokból?

A harmadik szekció a „connoisseurship”(avagy a műbarátok, műértők, szakértők) és a művészettörténet lehetséges kapcsolódásait vizsgálat (témagazda: Kiss Erika). A fogalom egyfelől mint a „külvilággal”, a művészettörténet-használó, de az akadémiai világon kívül eső világgal való érintkezés talán legnagyobb felületét jelenti. Másfelől a szakma számára is fontos készségek és ismeretek halmaza, mely a műalkotások értékelésének, értelmezésének elengedhetetlen feltétele. A szekció a tárgy-forráskritika és -filológia jelentőségét, módszerét és fogalomhasználatát vizsgálja a múzeumi gyűjtemények, a művészettörténet írás és a kurátor-képzés problémakörében. A gyűjtés, a gyűjtők és a művészettörténészek, a szakértők és a műkereskedelem viszonyai között. Végül a művészettörténet-írás laikus változataira, az alternatív tanítások, kánonok és az ismeretterjesztés problémáira kérdez rá.

A negyedik szekció témája a műértelmezés (témagazda: Rényi András). A művészettörténet tudományban két évtizede zajlik paradigmaváltás. A hagyományos stílustörténet a műalkotást nem önálló értelmi képződménynek, inkább a stílus, illetve egy bizonyos stílusképlet hordozójának, illetve a stílusfejlődési folyamat meghatározott láncszemének tekintette – önmagában nem tulajdonított „értelmet” az egyes műnek. Ezzel ellentétben az ikonológia nem a stílusmódosulások egymásutánjára, hanem egy-egy műalkotás-individuum vagy térben és időben összetartozó műtárgy-együttes eredeti értelmére kérdezett rá. A műalkotás-elmélet és az értelmezéstan az akadémikus művészettörténeten belüli háttérbe szorulásának tendenciáit (az intézménykutatás, a visual culture, a képpolitika stb. javára) érdemes a mai kortárs művészetben is megfigyelhető hasonló jelenségekkel szoros korrelációban vizsgálni. A szekció előadói erre tesznek kísérletet.

Az ötödik szekció az iparművészet- és designtörténet művészettörténeti vonatkozásait vizsgálja Magyarországon (témagazda: Prékopa Ágnes). Nemzetközi porondon designtörténet és művészettörténet nem esnek távol egymástól. A középkori és a reneszánsz művészet kutatói gyakran foglalkoznak a korabeli tárgykultúrával, a kortárs művészet és a design átfedései pedig köztudottak. A hazai kutatásokban ezek a kapcsolatok egyelőre nem evidensek: időben a jelen felé közelítve a tárgyak egyre kevesebb művészettörténészi figyelmet kapnak, a kortárs művészetre specializálódott művészettörténészek pedig legfeljebb személyes érdeklődést mutatnak a design iránt. A szekció célja, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy az iparművészet-történeti kutatás eleve sokirányú módszertani kitekintést igényel.

A leglíraibb címet a hatodik szekció kapta: A társadalom margóján – Fehér foltok és elfojtások a magyar művészettörténetben (témagazda: Veszprémi Nóra). A szekció elsősorban az interpretációk és kánonok mögött húzódó hatalmi viszonyokra, az értékítéleteket meghatározó társadalmi konvenciókra koncentrál. Kiemelt szerepet kap a feminista művészettörténet jelentősége, új elemzési szempontok bevezetésével, a rögzült narratívák kritikai felülvizsgálatával. De a szekció nemcsak a társadalmi nemek, illetve a szexuális identitás kérdéseit vizsgálja, a nemzeti identitás kérdéseit is. Lehetne-e például a magyar művészet hagyományos narratíváját, kánonját a magyarországi etnikai kisebbségek szempontjából átértelmezni – kerül elő a kérdés.

A hetedik szekcióban a fotótörténet és a művészettörténet kapcsolatait vizsgáló előadások szerepelnek (témagazda: Cs. Plank Ibolya): az elmúlt évtizedek eltérő művészeti ágait és tudományterületeit elválasztó határvonalak átalakulását és megkérdőjeleződését, művészettörténet és fotótörténet újragondolt viszonyát – a „new critical history” segítségével. A szekció kérdései: Miként illeszthető a fotográfia története a művészetörténet-írásba? A fotótörténet képes-e tárgyát, módszertanát, történetét, más tudományágakhoz való viszonyát a művészettörténethez hasonlóan definiálni? Miként vélekedünk az alkalmazott fényképek, riportfotók, tudományos és dokumentumképek fotótörténeti szerepéről? A társtudományok és a különböző kritikai teóriák, elméletek megváltoztatták a képről való gondolkodást? Mennyiben érvényesül ez a fotótörténetben? A fényképet általános felértékelődéséhez van-e, lehet-e köze a fotótörténeti kutatásoknak?

Végül az utolsó, nyolcadik szekció a művészettörténet és kortárs művészet(történet) relációját vizsgálja (témagazda: Andrási Gábor). A kortársművészetnek van-e története? Ha van, ez azonos-e a művészet(ek) történetével, vagy a kortárs művészet jelenségével egyidős? A kortársművészet-történet (ha egyáltalán létezik ilyen fenomén) leírható-e hagyományosnak tekinthető művészettörténeti módszerekkel? 3. A kortársművészet kutatása, történetként tételezése milyen pozitívumokkal és negatívumokkal járhat? E kérdéseknek van-e (nemzetközi és hazai) története?

A rengeteg kérdésre számtalan előadó keresi a választ.

A konferenciát életre hívó és szervező magánszemélyek: Beke László, Gosztonyi Ferenc, Horányi Attila, Jernyei Kiss János, Lővei Pál, Papp Szilárd, Pataki Gábor, Prékopa Ágnes, Zwickl András

A konferencia részletes programja a MOME holnapjáról letölthető, a program facebook eseménye pedig ITT érhető el. Az időbeosztás, a helyszínek és minden kiegészítő információ a programban olvasható.

Kapcsolódó cikkek:
2M - múzeumépület mint mediátor
Az intézmények kritikája, és ami utána következik
Fotográfia Hollandiában

Cimkék: