©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Rendszerváltás a magyar múzeumi életben?

Hogyan érintették a múzeumokat az elmúlt időszak változásai?

Rendszerváltás a magyar múzeumi életben? címmel rendezett konferenciát a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetsége (MVMSZ) pénteken Budapesten a vidéki múzeumokat érintő közelmúltbeli változások tapasztalatairól. A tanácskozás előadói megállapították: a múzeumi és régész szakmát váratlanul érték az átalakulások.

Orosz Bálint, a Belügyminisztérium (BM) Örökségvédelmi Főosztályának vezetője felidézte, hogy a közigazgatás átfogó reformjának eredményeképpen került 2012 szeptemberében a régészeti és műemléki örökségvédelem a BM-hez. Az ekkor létrehozott Örökségvédelmi Főosztály jórészt az egykori Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) munkatársaival állt fel. Fontos feladatuknak nevezte a szintén frissen létrejött járási kormányhivatalokkal való konzultációt, értékelése szerint partneri kapcsolatot sikerült kialakítaniuk a múzeumokkal és a társadalmi szervezetekkel is.

Kálnoki-Gyöngyössy Márton, az MVMSZ elnöke előadásában megerősítette: az elmúlt időszakban helyreállt a jogszabály-előkészítés kapcsán folytatott kommunikáció a kormányzat és a szakmai szervezetek között. Az MVMSZ-ről szólva emlékeztetett arra, hogy a szövetség 2012 májusában vette fel új nevét, és ekkor szélesebb feladatkört tűztek ki maguknak: a vidéki múzeumi hálózat érdekképviseletének ellátása mellett hangsúlyosabban kívánják segíteni a szakmai feladatellátást is. A megyei múzeumi rendszer felbomlásával jelentős létszámban jelentkeznek a szövetségbe vidéki muzeális intézmények, sőt, egy múzeumfenntartó városi önkormányzat is jelezte csatlakozási szándékát - számolt be a szervezet elnöke.

Völgyesi Orsolya történész felidézte, hogy 2007-ben alakult meg a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat (KÖSZ), amely átvette a nagyberuházásokhoz kapcsolódó régészeti feltárásokat a megyei múzeumoktól. A KÖSZ létrejötte a szakma jelentős részét váratlanul érte, és erős elégedetlenséget váltott ki, de a szakszolgálat 2010 augusztusi megszüntetése sem jelentette a visszatérést korábbi rendszerhez - jegyezte meg. A történész kitért arra, hogy a szakma részéről komoly tiltakozásokat váltott ki 2011-ben a nagyberuházásokhoz kapcsolódó régészeti feltárások idő- és költségkeretének drasztikus csökkentése. Szintén váratlan lépés volt a KÖH megszüntetése, és addigi feladatainak szétdarabolása 2012 szeptemberében - emlékeztetett a szakember, akinek értékelése szerint "az örökségvédelmi intézményrendszer mai helyzete nem megnyugtató".

Lassányi Gábor, a Magyar Régész Szövetség (MRSZ) elnöke a nagyberuházásokhoz kapcsolódó feltárások szabályozásának átalakítását nevezte a legfontosabb közelmúltbeli változásnak, az elfogadott szabályozásba azonban kevés elem került be szerinte az MRSZ javaslatából.
A feltárásokkal kapcsolatos elsőfokú döntések immár a járási örökségvédelmi hivatalokban születnek, míg a másodfokú döntéshozatal a Fővárosi Kormányhivatalhoz került. Az új rendszer leggyengébb pontja a régészeti felügyelők kiszolgáltatottsága a helyi érdekeknek - jegyezte meg az MRSZ elnöke, aki szerint "nem ördögtől való" egy erős tárcánál az örökségvédelmi és területfejlesztési célok összehangolása.

Csornay Boldizsár, a KÖSZ feladatait részben átvevő Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ (MNM NÖK) vezetője elmondta, hogy a törvény szerint akkor vesznek részt a vidéki feltárásokban, ha az illetékes megyei hatókörű múzeum kapacitás hiányában vagy egyéb okból ezt nem tudja elvégezni, vagy ha a beruházás több megyére is kiterjed. Az előzetes régészeti dokumentációhoz kötődő próbafeltárás elvégzéséért országos szintén az MNM felelős.

L. Simon László fideszes parlamenti képviselő, az Országgyűlés Kulturális és sajtóbizottságának elnöke, aki február 27-ig töltötte be a kulturális államtitkári posztot, az előadásokra reagálva úgy vélte, sok elhangzott észrevétel jogos, de nem érzékelte jelét a szakma önkritikájának. A kultúrpolitikus szerint a KÖSZ megszüntetése után a szaktárca feladata lett volna, hogy felépítsen egy új régészeti rendszert, de ezt nem tették meg, így mire ő elfoglalhatta az államtitkári széket, már túl nagy volt az elégedetlenség az örökségvédelemmel szemben a gazdasági élet szereplői részéről. L. Simon László felidézte: nem talált támogatásra felvetése, hogy a gépi földmunkákat a feltárásért felelős régészek helyett a beruházó végeztesse el, leválasztva ezek költségeit az ásatás keretéről. Szintén nem valósult meg a feltárási alap, amelybe minden beruházó befizette volna projektje költségvetésének 1 százalékát, cserébe a Nemzeti Kulturális Alap ebből a keretből finanszírozta volna az ásatásokat. Kálnoki-Gyöngyössy Márton válaszában közölte: a KÖSZ megszüntetését tartalmazó törvényjavaslatot valóban ő dolgozta ki, de helyettes államtitkárként néhány hónap múlva már a lemondását készítette elő, így nem volt ideje az új rendszer kialakítására.

Berényi Marianna, lapunk főszerkesztője előadásában felvetette: nem szerencsés, hogy a közgyűjtemények állami támogatását egy friss rendelet kizárólag a gyűjtemények nagysága és a látogatószám alapján határozza meg.

Berényi Marianna előadását hamarosan írásban is közöljük.