Megújulás közben:

Lucas Cranach Mária gyermekét táplálja című képe

A modern restaurálás menete két részre osztható: a konzerválásra és az esztétikai helyreállításra. A műtárgyat előbb meg kell védeni állapota további romlásától vagy az esetleges a pusztulástól, és csak ezt követheti a tisztítás és a helyreállítás.

Cikk küldése

e-mail:

A Szépművészeti Múzeum id. Lucas Cranach (1472-1553)Mária gyermekét táplálja hársfa táblájának konzerválása a napokban fejeződött be. A feladatra Baán László, a Szépművészeti Múzeum igazgatója, a Hérosz Zrt. támogatásával és a Régi Képtár vezetője, Ember Ildikó ajánlásával kaptam megbízást. Munkálataimat Szentkirályi Miklós főrestaurátor kísérte figyelemmel. 
Korábban már több múzeumnak és magánszemélynek restauráltam fatáblát. A Szépművészeti Múzeum Régi Képtára és a Getty Múzeum jóvoltából részt vehettem a Szépművészeti két neves fatáblájának konzerválásában Los Angelesben. Majd a madridi Prado Dürer: Ádám és Éva párképének konzerválását követhettem nyomon három alkalommal a New York-i Metropolitan támogatásával. 

Válságos állapot

A festmény igen kritikus állapotban került le a német terem faláról. Mária arca fentről a közepéig, és onnan 10 centiméterrel jobbra, alulról körülbelül 70 centiméter hosszan volt szétrepedve. A repedések a panel eredeti toldásainál jöttek létre, ezért megközelítőleg egyenesek. A jobb oldali hosszú repedés alsó szélén a táblát alkotó elemek 3 milliméterre távolodtak el egymástól. A Mária arca felé induló repedést három, a hátoldalba vésett, úgynevezett pillangó alakú elemekkel próbálták rögzíteni. Két pillangó ragasztása elvált, kimozdult a hátoldal síkjából. Eltávolításuk után vált láthatóvá, hogy a szú szivacsossá rágta a foltokat. A farontó bogár a magas fehérjetartalmú (csontenyv) ragasztóanyagokat szereti, ezért a ragasztások mentén rágja sűrű járatait. A Szűzanya arcához legközelebb eső pillangó szinte teljesen épen maradt, ennek eltávolítását feleslegesnek tartottam, mert kockáztatta a repedés továbbhaladását az arc irányába. 

Gyógyító folyamat

Legelőször a keretébe feszített fatábla hátoldalán a törésfelület szögét faelemekkel, ömledékragasztóval rögzítettem. Ezután biztonságosan ki lehetett emelni keretéből a festményt. Valószínűleg gyűjteménybe kerülésekor a meghajlott fatáblát a kép hátoldalába falcolt körbekeretezéssel próbálták egyenes helyzetbe feszíteni. A keretet csontenyvvel ragasztották. A tábla szálával azonos, függőleges oldalakon még ma is erősen tart. A repedéseket a panel alsó és felső szélére szálellentétesen felragasztott, a fatábla mozgását gátló keretlécek okozták. A ragasztás elvált, de a tábla nem szabadult, hosszú, 80 milliméteres, bognárfejű szegekkel erősítették vissza. 
A rossz szálirányú lécek helyére azonos szálirányú, pontosan az eltávolított léc mintájára megmunkált 3-5 centiméteres hársfa elemeket ragasztottam, áthidalva a hajszálrepedéseket, töréseket. A pontosan becsiszolt elemekkel beállítottam a fatábla egységes ívét. A hosszú repedésnél alul a rögzítő elem ragasztása előtt szorítóval összehúzattam az eltávolodott elemeket. Itt a párhuzamszorító is segített a megfelelő ívet beállítani. Minden hársfa elem külső élébe 3 milliméteres nútot martam, 15 milliméter mélységben, az elemek összeérve folyamatos vonalat alkottak a tábla alsó és felső élén. Ebbe a nyílásba pontosan illeszkedő tölgyfa csúszólécet helyeztem, amely az elemek együttmozgását és a tábla rugalmas mozgását biztosítja. Orosz ikonok mintájára. A törött és szúrágott pillangók eltávolítása után a Mária arca feletti V alakú repedést egészítettem ki hársfa elemekkel a festett oldalról szintezve. Ezután a táblán végigfutó, két végén már rögzített repedés helyébe tizenöt milliméter mély, két milliméter széles nútot martam modellező maróval. A festett oldalról jól szintezve több kritikus ponton a mart nyílásba pontosan illeszkedő 5-6 centiméter hosszú elemeket ragasztottam. Másnap a szintezés ellenőrzése után a rögzített szakaszok közötti részeket egészítettem ki. Az eltávolított pillangók helyére a fatáblával azonos szálirányú, tömbösített hársfát ragasztottam. Utoljára a táblán és az alsó eredeti keresztlécen fele-fele részben elhelyezkedő, két roncsolt viaszpecsét darabjait ültettem át új helyükre.

A képet Barnásné Réti Tünde a Szépművészeti Múzeum festőrestaurátora restaurálja, akivel Lucas Cranach Salome tábláján is együtt dolgoztunk. 
Restaurálás után a tábla a díszkeretébe pontosan illeszkedő tölgyfa klímabokszba kerül, elöl reflexmentes üveggel, ívkövető ágylécekkel, hátul víztiszta plexivel lezárva.