Amikor az angyalok a helyükre kerülnek

Válogatás a Magyar Múzeumok archívumából

Mikor a céhlegények hazatértek vándorútjukról, céhük szimbólumával ellátott szállásjelvény jelölte az épületet, ahol munkába állásukig megszállhattak. Egy hányatott sorsú szállásjelvény története most szerencsés fordulatot vett a Kiscelli Múzeumban.

Cikk küldése

e-mail:

A 140 cm hosszú és 80 cm magas műtárgy kovácsoltvas vázán sárgaréz levéldíszek, szőlőfürtök, akantuszdomborítások, valamint horganyöntések - a korona és a koronát tartó angyalok - alkotnak lendületes ívet. A vázszerkezetet acélból kovácsolták, az akantuszleveleket, csigadíszeket sárgarézből domborították, trébelték. A szállásjelvény középpontjában álló magyar címert szintén sárgaréz lemezből domborították, külön darabokból, majd lágyforrasztással élben tették az alaphoz. A szőlőlevelek erezete domborított, a szőlőfürtök szemenként készültek, mintha több díszkárpitos szeg egy hosszú szárra lenne darabonként ("szemenként") felforrasztva, így alakítva ki a szőlőfürtöt. A koronát horganyöntésekből, tehát darabokból forrasztották össze, a kereszt helyén látható felfüggesztési karika pedig kovácsoltvasból készült. Szokatlan a két angyal kialakítása: egyszerűen tömör horganyból öntötték, és emiatt a tárgy meglehetősen súlyos lett. 

Mit jelzett a szállásjelvény?

A szállásjelvény Létay Miklós szerint egykor fontos célt szolgált: a Pest-Budára érkező, minimum három év vándorlásra kötelezett céhlegénynek az atyamesternél kellett jelentkeznie, leadni a vándorkönyvét, és 48 órán belül munkába állni. Amíg a legény munkát nem kapott, az atyamester szállásolta el. A nagyobb céheknél ezt külön ilyen célú épületben oldották meg. Például az 1840-es években az asztalos- és a vargacéh épített új szálláshelyet. Ezt jelölték szállásjelvénnyel. 

A most restaurált szállásjelvényen középen egy szerény kis táblácska áll, amely a készítő, egy budai bádogos nevét és foglalkozását jelöli. A szőlőfürtök és -levelek pedig borászattal vagy szőlőműveléssel kapcsolatos céhet jelöltek.

Viharos műtárgytörténet

1966 körül mint külső munkatárs a Kiscelli Múzeum számára dolgoztam, több kiállítási műtárgyat tisztítottam, restauráltam. Többek között ez a tárgy is a kezembe került. Akkor még minden darabja megvolt, ha nem is egyben. Emlékszem mindkét angyalkára, melyek akkor még léteztek. Feltűnt, hogy egyformák az alakok, tehát nem volt külön jobb és bal oldali angyalka. Tisztítottam és restauráltam a tárgyat; kevés denaturált szesz sok vízen oldva adta a tisztítószert (Baky Győző receptje). Epokittel ragasztottam az elvált forrasztásokat. A bronzport sellakkal vittem föl, és olajfestékkel egészítettem ki a hiányzó lekopott és a forrasztott, ragasztott felületeket. 

A műtárgy azóta sok vihart élt meg. A kiállításról elkerült, a múzeumot egy időre bezárták, hogy átépítsék, fűtést szereljenek. A műtárgy közben különböző raktárakban hevert. A hosszú idő alatt a felülete megkopott, deformálódott, levelei letörtek, és az egyik angyal eltűnt róla. 

A restaurálás

A szállásjelvény 2003-ban került újra a kezembe. A munka legfontosabb része az egyik angyalka rekonstrukciója volt, valamint a hiányzó levelek elkészítése, az egyenetlenségek, a horpadások kikalapálása, a forrasztások helyrehozatala. Ez utóbbi igen nehéz munka volt, mivel többféle fémet kellett egymáshoz illeszteni. Eredetileg is lágyforraszt használtak. (A lágyforrasztás hátrányai például az acélnál fellépő korrózió) A festés miatt lánggal nem lehetett forrasztani, csak a páka jöhetett számításba. Gyors elektromos és előmelegített pákát használtam. A hiányzó leveleket sárgarézből vágtam ki, ónon domborítottam az erezéseket, majd a hiányzó helyekre forrasztottam őket. A horpadásokat mindenféle formavason kalapáltam a helyükre. Az egyenetlenségeket a helyükre húztam, és forrasztással rögzítettem. Mivel egyféle angyalkák voltak, a meglévő angyalkát lebontottam, s ennek alapján öntettem ki a párját. Az új öntvényt reszelőkkel, vésőkkel megmunkáltam, majd a helyére forrasztottam. Forrasztáshoz 55-ös cint, a folyósításhoz savmentes zsírt és gyantát használtam. Ezután benzinnel zsírtalanítottam a tárgyat. Az acélszerkezetet ferropasittal passziváltam. Végül a festési hiányosságokat egészítettem ki, akrilfestéket alkalmazva. Az aranyozási részeket híg sellakkal, majd az egész műtárgyat viasszal vontam be.

A műtárgy jelenleg a Kiscelli Múzeum állandó kiállításán szerepel.