©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Mi lesz veled Gorsium?

A kikapcsolódás antik szigete - ezen a néven újul meg a Gorsium Régészeti Park. Pillanatkép Tácról.

Közel két évvel ezelőtt a Fejér Megyei Múzeumok Igazgatósága jó pár sajtóorgánumban adta hírül, hogy az Európai Unió támogatásával a Közép-dunántúli Regionális Operatív Program keretében közel 800 millió forintból megújul a Gorsium Régészeti Park. A „Quies Gorsiense – Gorsium, a kikapcsolódás antik szigete” című pályázat nagy reményeket ébresztett a múzeumbarátokban. A turisztikai jellegű beruházás célja, hogy megújuljanak, illetve kiépüljenek a látogatókat kiszolgáló részek.

Fotó: Gorsium.org

Eredetileg a tervezők egy olyan moduláris, könnyen továbbépíthető épülettel számoltak, amely magában foglalta volna a kiállítótereket, raktárakat, restaurátor-műtermeket, irodákat. Az uniós támogatás feltételeként az eredetileg tervezett épület igen magas, 86-87 százalék közforgalmú területtel rendelkezett, ahol látványraktárakat lehetett volna létrehozni. A később módosított tervek alapján kiépítendő látogatóközpont, látványraktárak, illetve a Freskós-ház és a Lakomaterem védőépületének (át)építése, a Zichy-pince megújítása azonban késik, hiszen az eredeti tervek szerint 2012 decemberében a park már az új arculattal fogadta volna a látogatókat. Pedig az építési munkálatok megkezdése időszerű lenne, ugyanis Gorsium veszélyben van.

Régészeti triász

Gorsiumot sokáig triászként ismerhettük, mert a különböző népszerűsítő kiadványok hármas címmel jelölték a helyiség nevét: Gorsium – Herculia – Föveny/Tác. Hogy hová érkezik a látogató? Fövenyre biztosan. Gorsiumról és Herculiáról biztos írásbeli emlékünk nem maradt, mert a kiegészített római térkép, az Itinerarium Antonini a „sive” kifejezést használja Gorsium és Herculia neve között. A félreérthető szócska a késő római nyelvhasználatban jelenthetett „és”-t, illetve „vagy”-ot. Ebben az esetben egy térkép egy útelágazást jelölt meg, ahonnét Gorsiumba és Herculiába (talán Szabadbattyánba) lehetett eljutni. A régi kutatási eredmények szerint a három név a város különböző korszakait jelöli, és inkább pusztulásukat, mint alapításukat.

A 2. században Traianus császársága alatt egy felszámolt katonai tábor alapjain hozták létre Gorsiumot, amelyet aztán a szarmata roxolánok tettek a földdel egyenlővé 260-ban. Diocletianus közigazgatási reformja során a 3–4. század fordulóján az addigi szentélykörzet helyén az újonnan létrehozott Valeria tartomány székhelyét építhették fel. Az új funkció új épülettípusok emelését kívánta meg. Ezért épült fel egy hálóhelyiségek nélküli palota és egy kaszárnyaszerű épület – ez utóbbi feltételezett parancsnoki helyiségére épült rá a középkori templom. Fürdőket építettek, a várost körülvették erődítéssel. Az erődítést az elpusztult Gorsium másodlagosan felhasznált kőanyagából húzták fel. Az újrafelhasznált építőanyag nemritkán figurális díszítésű emlékeket őrzött meg, például síremlékeket: az elmúlt években nagyobb részüket a régészek raktárakban helyezték el, illetve másolatokkal váltották ki.

Fotó: Dragon Zoltán

A népvándorláskor a település elnéptelenedett, a letelepített és a határvédelemben szerepet kapott barbárok elkülönülve éltek és temetkeztek, és az avarok sem akartak a forgalmas útkereszteződésben emelt városban élni. Föveny pedig a romokból élt: kőbányája Székesfehérvárt látta el. A Tác melletti terület szerepe Zichy-birtokként megváltozott: a szőlőtermesztés, a borászat újabb pusztításokkal járt. A lecsapolt Duna szélességű Sárvizet két csatornába kényszerítették, és egy harmadikat is elkezdtek ásni a romterület közepén. Az uradalomba gőzekét is hoztak, amivel mélyen felszántották a talajt, a kitermelt kövekből újra épületeket emeltettek.

Kétmillió tárgy és az otthonuk

Döbbenetes, hogy az állandó pusztítás után is még közel kétmillió tárgy került elő napjainkig. Ám a tárgyak raktározása csak látszólag megoldott. A régi, késő római házat idéző kéttraktusos raktárépület alapozása nem kielégítő, a Beszédes-árok talajszerkezetének sajátosságai miatt falai széttartanak – azaz az épület gyakorlatilag életveszélyes. A Zichy-birtok pincéjét sokáig az állandó kiállítás céljaira használták, majd később kiürítették, mivel a nedvesség állandó gondot okozott. Jelenleg újra gyűjteményi raktárként használják, szellőztetését a reggeli kereszthuzattal oldják meg, amikor a két szemben álló kaput kinyitják. Jelenleg a freskótöredékeket is a penészes helyiségben őrzik savmentes dobozokba vagy műanyag ládákba gyűjtve.

Fotó: Dragon Zoltán

Porladó örökség

Mindez csak az egyik gond – Gorsium igazi rákbetegsége minden konzervált műemlékünket érinti. Ugyanis az elmúlt évtizedek során a konzervált falkoronáknál portland cementet használtak: a kétszáz éves találmányban lévő nátriumsó nedvesség hatására tönkreteszi, elporlasztja a konzervált falalapok mészkőanyagát, morzsalékot, kieső köveket hagyva maga után. Igazi megoldást csak a visszabontás és újabb, másfajta cementből készült falkoronák emelése jelentene – az újfajta cementhasználatra láthatunk példát az elmúlt évtizedből Gorsiumban. A védőépületek is problémát okoznak. Gorsiumban az ókeresztény bazilikánál emelt épület célja a freskók megőrzése, bemutatása. A maga korában modernnek számító épület vasbetonból készült, amely az eredeti falakat tömegének és a kémiai reakcióknak köszönhetően szinte szétrobbantja. Ugyancsak szerkezeti károkat okozott a csak pár éve emelt „díszkút-rekonstrukció”, melynek során a tervező valójában nem az eredeti kutat rekonstruálta, hanem egy fantázia szülte építményt álmodott meg. A római falakat a közel négytonnás szerkezet szétroppantja, az eredeti római ólomcsövet helyéről kimozdította, eltörte.

Fotó: Dragon Zoltán

Délibábok a rommező felett

A gazdátlanságnál, a folyamatos vezetőváltásnál, az évtizedekre előre megrajzolt szakmai konszenzuson alapuló koncepció hiányánál csak egyvalami lehet rosszabb, mégpedig a döntéshozói körben a szakértők hiánya. Amikor az anyagi javakat, értékeket előbbre tartó társadalomban a bölcsészettudomány hasznossága kérdésessé válik, akkor egy szabadtéri régészeti park is csak beépítendő területként jelenhet meg egy-egy ötletgazda előtt. Szerencsére a Kárpátia Alapítvány részéről felvetett Kárpátia park, azaz a Kárpát-medence élővilágát, néprajzi sajátosságait bemutató park létrehozását a kormány nem támogatta, de hasonló „értéktermelő” ötletek gyakorta lebegnek délibábként a rommezők felett.