©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Múzeumi trükkök Londonból

Látogatóbarátság angolosan. Közönségkapcsolati szakemberek osztják meg az általuk tapasztalt jó példákat, ötleteket.

London az Európai Unió legnagyobb területű és legnépesebb városa, mozgalmas történelme és kulturális sokszínűsége mellett elmondhatjuk, hogy izgalmas a múzeumi háttere is. Rövid látogatásunk alatt – ahogyan előre sejtettük – ámulatba ejtő, gazdag kiállításokkal és rengeteg emberrel találkoztunk az épületekben. De honnan tudja mindenki a hatalmas múzeumépületekben, mit hol talál? A családok, gyerekek láthatóan szívesen és jókedvűen sétáltak a terekben, és fedezték fel a kiállításokat. Hogyan tudták megnyerni őket a múzeumok? Hogyan működhetett mindez ennyire magától értetődően, ennyire egyszerűen? A brit és magyar múzeumok financiális hátterét figyelmen kívül hagyva a kint megtapasztalt, hihetetlenül sok kisebb-nagyobb „csodát” szeretnénk írásunkban átnyújtani további felhasználásra, ötletelésre a kollégáknak, hogy a látogatók még jobban érezhessék magukat múzeumaink falai között.

Kivétel nélkül elmondható, hogy mindegyik intézményben nagyon figyelnek a látogatók széles körű tájékoztatására. Gazdag, de átlátható honlapokkal rendelkeznek, ahol a teljesség igényével valóban minden megtalálható (pl. www.nhm.org, www.britishmuseum.org). A közösségi tereket mindenütt gondosan kialakították a látogatók számára szükséges infrastruktúrával. A megfelelő létszámú és felkészültségű múzeumi személyzet az információs pultban és a fogadóterekben, kiállítóterekben készséggel segíti a látogatókat, munkájukat több intézményben önkéntes segítők támogatják (megszervezésük valószínűleg külön személyzetet igényel). Az épület falain színes térképeken tájékozódhatunk, és emellett mindenki részletes térképet vehet magához, amelynek árát (1 £) adományként fogadják. Ezenkívül, ha valakinek nincs kedve vagy ideje az egész múzeumot végignézni, ami például a Victoria&Albert Museum, National Gallery vagy a British Museum esetében valóban nagy vállalkozás, külön leporellókon mutatják be, melyek azok a nagyon híres, különleges műtárgyak, amelyek 1-2 óra alatt felkereshetők, és pontosan meghatározzák az elérési útvonalukat, esetleg még rövid ismertetőt is adnak róluk. További leporellókon ismertetik az adott időszak programjait (általában 3-4 hónapra bontják le).

A legtöbb kiállításban kedvünk szerint fotózhattunk, ahol viszont nem, a teremőrök figyelmeztették a mégis próbálkozó látogatókat, akik a legtöbb helyen nem ezzel találkoztak. A – szerintünk – uralkodó szemléletet a Kensington-palota honlapján remekül megfogalmazták: szabad fényképezni az épületben, de közben figyeljenek az épületre és a többi látogatóra. A fénykép csak egy dolog, amit hazavihet a látogató a múzeumból, de emellett ügyeljen rá, hogy a történetet is vigye magával. A fotózási lehetőségekről a múzeumok honlapján előre érdemes tájékozódni.

A gyerekekről sehol sem feledkeznek meg. A Westminster apátságban például kitölthetnek egy feladatlapot (minimum 5 nyelven, hozzá csíptetős táblát is kapnak), amely egyúttal az apátság felfedezéséhez is segítséget nyújt. A helyes válaszokért jutalmul az ajándékboltban csoki aranypénz jár. Az apátságban tizenkét nyelven érhető el audio guide (magyarul is, és a belépőjegy ára tartalmazza a szolgáltatást), és ha a menüből a megfelelő opciót választjuk ki, egy-egy részletéről vagy valamely történelmi személyről még több érdekességet tudhatunk meg.

A gyerekek számára szinte természetes módon külön kuckókat, játszótereket alakítottak ki az egyes múzeumokban. Ám nemcsak rájuk figyelnek, hanem arra is, hogy a felnőttekhez minél jobban eljusson a közvetíteni kívánt tartalom, és számukra is gyakorlati élménnyé varázsolják a kiállítás nyújtotta vizuális élményt. A Természettudományi Múzeumban a termeket végig interaktív eszközökkel szerelték fel, így a kiállítás önálló felfedezésre is alkalmas. Érintőképernyős gépek, mikroszkópok, megfogható tárgyak, filmek, videók gazdagítják a múzeumi élményt, telefonkagylókban hallhatók az állathangok. Ezeknél az eszközöknél figyelnek a korosztályi különbségekre, hogy mindenki felérje, kis dobogókat helyeznek el előttük. A Science Museum – a támogatóiknak is köszönhető – hihetetlen technikai színvonalú interaktív terei mellett a legkisebbeknek (akár 2-3 éves korosztálynak) egy külön sarkot alakítottak ki, ahol számukra izgalmas játékok találhatók. Ugyancsak interaktív területeket alakítottak ki a Tate Modern tereiben is a felnőtteknek és a gyermekeknek.

Igazán egyszerű és követhető példa a Tate Modern kiállításához tartozó terem, ahol a látogatók a bemutatott művekhez kapcsolódó egyszerű feladatok közül választhatnak, és elkészíthetik saját rögtönzött alkotásaikat, melyeket aztán a közös falra helyezhetnek. Az alkotáshoz tömbökből letéphető, egyszerű feladatokat tartalmazó cédulákat helyeztek el. Például: A szürreális tárgy – Rajzoljon egy tárgyat az álmaiból. Talál hasonlót a galériában a műalkotások között? Másik példa: Automatizmus – Mozgassa a kezét a papíron véletlenszerűen akár írás, akár rajz formájában, ellenőrzés nélkül, hogy engedje beszélni a tudatalattiját! Talál a galériában a műalkotások között olyat, amelyen úgy tűnik, hogy a művész ezt a technikát alkalmazta? Ami legjobban tetszett: A lapon egy hosszában elvágott fa erezete halványan látszik. Frottage and grattage – Mire emlékezteti a lent látható faerezet? Használja kedve szerint a rajzolás megkezdéséhez! Megtalálja ennek a technikának a használatát a „Poetry and Dream” galériákban. Továbbá: Kettős kép – Mutassa be a barátjának a galériában látott egyik képet, és kérje meg, hogy rajzolja le ide! Most menjenek vissza együtt a galériába, és hasonlítsák össze a rajzot az eredetivel. És még számos hasonló játékos feladat sorakozik a pulton, a megoldások pedig a fölöttük lévő nagy táblán gyülekeznek.

Szintén izgalmas a múzeumi tagság lehetősége, amellyel különleges előnyökhöz juthatnak. A lehetőséget külön hirdetik a felnőtteknek és a gyerekeknek, nem csak maguknak vásárolni, hanem másoknak ajándékozni is lehet. A múzeumi tagság előnyei a British Museumban a felnőtt látogatók számára, hogy minden kiállítás ingyenes, múzeumi magazint kapnak, 10% kedvezmény jár a múzeumi boltban, és így tovább, de a legérdekesebb, hogy a kiállítótérben külön termeket különítettek el számukra. A gyermek tagok például évente hatszor éjszaka mehetnek be a kiállításba, gyerekmagazint és születésnapi kártyát kapnak, illetve a tagság kezdetekor ajándékcsomagban részesülnek. A múzeum köré létrehozandó támogató civil kör kialakításához ez nagyszerű lehetőség.

Kiállításrendezés szempontjából ugyancsak sok izgalmas dologgal találkoztunk. Sok helyen a megszokottól eltérő szemszögből vizsgálhatjuk a kiállított tárgyakat (Natural History Museum, Science Museum). Karzatokról tekinthetünk le vagy egy hosszú rámpán haladhatunk végig, ahonnan új nézőpontok, felfedezési lehetőségek nyílnak meg. A feliratok színe is jelzésértékű, térképekkel és képekkel egészítik ki őket, egy-egy interaktív eszközből pedig minimum 2-4 darab található kint, hogy egyszerre több ember is kipróbálhassa őket.

Érdemes néhány szót szólni a Natural History Museumban kiállítási egységenként elhelyezett élménygyűjtő szigetekről, a NaturePlus program kiállításban elhelyezett egységeiről. Az ilyen szigetekhez tartozik egy könnyen kezelhető érintőképernyős adatbázis, amelyből a látogató kiválaszthatja, mi az, amiről több információt szeretne hazavinni, majd a kihelyezett képes kártyák közül kiválasztja az egyiket, és beszkenneli a vonalkódját. A múzeum honlapján a kártyán található számsor segítségével a NaturePlus szolgáltatásban olvashatja a múzeumban kiválasztott tartalmat.

A gyönyörűen felújított Kensington-palotában az egyik legrokonszenvesebb dolog az volt, ahogyan a múzeumi szabályokat igyekeznek a látogatókkal megismertetni. A kordonokra aranyszínű kartonból kivágott őröket fűztek fel. A kiállítóterekben több játékot helyeztek el, a kiállításokat korhű ruhába öltözött személyzet keltette életre, mesélt a látogatóknak. Mulatságos volt látni, hogy például a mellékhelységek vagy a lift piktogramjai koronát viselnek.

A látogatóbarátság fogalma tehát nagyon sokrétű és tág. Képzeljük hát, hogy a saját múzeumunk látogatói vagyunk; hogyan érezhetnénk ott jobban magunkat? Ehhez mérten gondolkodjunk azokon a lehetőségeken, amelyeket megvalósíthatnánk látogatóink érdekében. Kiállításrendezés, kiadványkészítés közben újabb nézőpontok is előtérbe kerülhetnének, és nem szabad megfeledkezni a látogatók aktivitásigényéről sem. Az interaktivitás helyesen alkalmazva nem von le a kiállítások tudományos hiteléből és értékéből, az apró figyelmességek olykor igen sokat jelentenek.

A fotókat Hanula Viktória, Mohai Eszter és Oravec-Kis Éva készítette.