Innováció és a művészettörténet vége
FELHÍVÁS
Művészettörténet – Adaptáció – Tudás – Társadalom. A CentrArt konferencia felhívása.
| Magyar Múzeumok Online |
2014-03-06 08:51 |
A művészettörténet végét először Hans Belting vízionálta 1983-as müncheni székfoglalójában. A tudós később újragondolta elméletét, de a tudomány hitvallását, öntudatát nem érintették meg a változások. Az elmúlt évtizedekben a társadalmi igény, a társadalmi befogadás formája, a kommunikációs csatornák, az infrastrukturális környezet többször is megváltozott, ám a művészettörténet tudomány változatlan módszertani struktúrákkal figyeli és értelmezi környezetét. Eközben a hagyományos művészettörténeti kutatás eredményeinek társadalmi nyilvánossága kérdéses, hasznosulásuk kétséges. Más tudományterületek nem zárkóztak el a reformoktól, és sajátjukként fogadtak be a friss szempontrendszereket és eszközöket, új interdiszciplináris területeket. A művészettörténet esetében, úgy látszik, változás igényét nem a szűk értelemben vett szakma, hanem a megbízók és az érdeklődök kényszerítik ki. Intézményi vezetők már nem művészettörténészeket, hanem az adott szakágak képviselőit foglalkoztatják az informatika, a kommunikáció, a múzeumpedagógia, az örökségvédelem területén. A felsőoktatásban pedig a hallgatók sem művészettörténetet kívánnak tanulni, hanem például művészeti menedzser, kurátor szakokon képezik tovább magukat. Belting egyfajta képtudományban látta a művészettörténet jövőjét, ám ezt a területet kiválóan tudják képviseli a megreformált felsőoktatásból kikerülő nem művészettörténészek is. Ugyancsak kérdéses, hogy a művészettörténet megmaradhat-e csak a múltba tekintő, a múltra reflektáló tudománynak, miközben a kortárs események interpretációja iránt kimutathatóan egyre nagyobb az érdeklődés.
Antony GormleyLOST SUBJECT I, 1994. Lead, fibreglass, air 37 x 149 x 228 cm. Collection of The Israel Museum
Antony Gormley: LOST SUBJECT I, 1994. Lead, fibreglass, air 37 x 149 x 228 cm.
Collection of The Israel Museum
A kreativitás, az innovatív szemlélet egyaránt jellemző volt a magyar művészettörténet-írásra, a műemlékvédelemre és a muzeológiára is az évszázadok folyamán. A megújulás érdekében új kezdeményezésként egy napos MATT konferenciát szervezünk. Ennek célja, hogy teret és lehetőséget biztosítsunk innovatív, progresszív, proaktív és akár provokatív ötletek, megközelítések, megoldások bemutatására, amelyek releváns kortárs megközelítésük révén megfelelő válaszokat adnak napjaink kihívásaira. Szólni és hallani szeretnénk ezen a napon az új iránti nyitottságról, az átalakulás szükségességéről, a világot átrendező új megközelítésekről, módszertanról, képességekről és ezek alkalmazhatóságáról a művészettörténetben.
Témakeretek:
- Kép és képmegőrzés. A műalkotás nem mindig az és nem mindig olyan mint amilyennek látjuk. Műalkotás lehet egy tüntetés, egy performansz kelléke, lehet maga a dokumentáció, ha az alkotás terét és idejét előre behatárolták, vagy azóta megsemmisült. Miképpen alkalmazkodnak a múzeumok a gyűjteményezésben az újfajta alkotásokhoz? A kanonizálás során milyen jelentésekkel bővül a tárgy? És mi történik a múzeumokon kívüli tárgyakkal? Graffiti, tag, fesztiváldokumentáció, performansz, tüntetés, digitális eszközök és médiumok.
- Műemlék, közösség, térhasználat. Beszélhetünk-e nemzeti helyett vagy amellett közösségi műemlékről? Milyen kihívások elé állítja a műemlékvédelmet a kortárs magántérhasználat, milyen keretek között találhatók a jó megoldások? Mi a megfelelő értékmegörző kortárs attitűdűd egy felújítás során? Mit kell tudnia egy jó műemlékvédelmi szakembernek ahhoz, hogy maradjon a régiségből, de kellő figyelem jusson napjaink igényeire? Mi a virtuális rekonstrukció szerepe, lehetősége az örökségvédelemben?
- Múzeum és innováció. A posztmúzeumról ma Magyarországon leginkább az elméleti diskurzusban esik szó. A kevés hazai példa mellett szót ejtenénk a jelen- és jövőorientált gyűjteményezéstől, a Rapid Response Collecting ma még kevéssé ismert szemléletéről, a múzeumi és külső kutatóhelyi tudományos kutatás integrációjáról, az archiváliák valós idejű online publikációjáig, a részvételi múzeum lehetőségeiről.
- A művészettörténet-tudomány története módszertanok hangsúlyának változása is. A cédulázás modern kori megfelelője az adatbázisépítés, a képes albumokat, népszerűsítő szócikkeket felváltják a képgalériák, a Wikipedia. Az adatbázisépítés mentesít minden interpretációtól, szárazzá teszi a kutatási témát, ugyanakkor demokratizálja az adatokat. A tudomány demokratizálódása a Wikipedia oldalain zajlik. Ám mi a jövője a közleményeknek, a tanulmányoknak, a monográfiáknak? Hogyan, miből és kiknek jelennek majd meg?
- Tudás alapú társadalom. Mit kellene és lehetne tanítani a közoktatásban a művészettörténetből, és mit azon kívül? Átalakítható-e a művészettörténet egyetemi szintű képzése? Milyen új, érvényes oktatási modellek középfokon és az egyetemi képzésben? Hogyan adaptálható a tudásátadás a megváltozott társadalmi, tudományos, technológiai viszonyokra?
Az előadások „TED-stílusúak”. Ha megosztanád elképzelésed, víziód, folyamatban lévő kutatásod vagy tudományos eredményed, akkor várunk! Készülj fel egy maximum 15 perc hosszúságú, pörgős előadásra. Küldd el a vázlatát április 20-ig nekünk, április végéig összeállítjuk a programot, és visszajelzünk: centrart@gmail.com, dragon.zoltan@me.com, szekely.miklos@gmail.com,
A jelentkezésnek nincsenek formális kritériumai, küldhetsz rövid tartalmi kivonatot, portfóliót, prezentációt stb. Lényeg, hogy kiderüljön belőle, milyen kérdés, probléma foglalkoztat, tisztában vagy az elméleti hátterével és világosan körvonalazod a koncepciódat. Mindenképpen írj mellé pár sort magadról, és add meg elérhetőségeidet. A konferenciát online közvetítjük, rögzítjük és a felvételt utólag videómegosztón nyilvánosan elérhetővé tesszük.
Várunk Téged is előadóként vagy résztvevőként 2014. június 20-án egész nap a budapesti MATT-on! A helyszín egyelőre meglepetés.
