©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Somogyvári komplex restauráló és felzárkóztató program

Múzeum és diákotthon, örökségvédelem és szaktudás, esély – a tatai múzeum Múzeumpedagógiai Nívódíjra benyújtott pályázatának ezek a kulcsszavai.

A projekt alapjai

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma 2013 áprilisában fogadta be és nyújtott támogatást a Rostás Katedrális Alapítvány egyedi famegmunkáló, restauráló-felzárkóztató pályázatához. Az Alapítvány vállalta a somogyvári Széchenyi-kastély aulája meghatározott részének restaurálását, valamint a restauráláshoz kapcsolódóan kb. 30 halmozottan hátrányos helyzetű somogyvári fiatal asztalos-restauráló ismeretekhez juttatását is.

A Somogyvári Általános Iskola és Speciális Szakiskolában kb. 400 gyerek él és tanul, 6 és 24 éves kor között. Többségük halmozottan hátrányos helyzetű – gyengén vagy középsúlyosan értelmi fogyatékos, vagy/és roma származású, mélyszegénységben élő, árva, félárva). Ezzel párhuzamosan Somogy megye munkaerő piaci helyzete a 90-es évek óta tartósan rosszabb, mint az országos átlag, a hátrányos helyzetűek munkahelyi esélyei pedig kirívóan rosszak. Komplex felzárkóztató szakmai programunk számos pedagógiai, valamint kulturális hozadéka mellett ezen a problémán is próbál enyhíteni.

Tata Város Önkormányzata és a Kőkúti Általános Iskola testvérkapcsolatot ápol a Somogyvári Diákotthonnal. A Kuny Domokos Múzeum a „Bútorok reneszánsza – reneszánsz bútorok” címmel megrendezett kiállítás kapcsán kidolgozott múzeumpedagógiai foglalkozásainak gyakorlati megvalósulására így külső helyszínen kerülhetett sor, a somogyvári Széchenyi-kastély lépcsőházi falburkolatának restaurálásához kapcsolódó, 180 órás asztalos restauráló képzés keretében.

Restaurálás

A restaurálási munka 2013. szeptember közepén kezdődött. Az első fázis, a tisztítás december 27-én készült el, a javítás 2014 február 5-én fejeződött be. A restaurálási munka dr Morgós András és Papp Kinga szakmai irányításával zajlott le. A tisztítást, javítást és felületkezelést munkatársaival Rostás Árpád asztalos végezte. A restaurálási munkálatok a program másik pillérét adó képzési-múzeumpedagógiai tevékenységek részét képezték: a tevékenységek megfigyelésén keresztül a gyermekek közel kerülhettek a „valódi” restaurálás módszereihez, élőben láthatták az elméletben megtanult módszerek gyakorlati használatát.

A restaurálás ideje alatt láthatták, miként dolgoznak a restaurátorok, például hogyan, milyen lépésekben tisztítja és egészíti ki a restaurátor a régi felületeket, hogy ne sérüljenek tovább az egyes elemek. A restaurálás egyik legfontosabb eleme a tisztítás, melynek etikáját, kémiáját, fizikai megvalósítását is megtanulták a gyerekek. A képzés gyakorlati részében apró néprajzi tárgyakat tisztítottak mechanikusan és felületaktív anyag habjával. A gyerekek által megtisztított tárgyakat a Kuny Domokos Múzeum néprajzi gyűjteményéből válogatták a szakemberek.

Múzeumpedagógia

A Szakiskola 30 tanulója vett részt a 2013/2014 tanévben asztalos-restauráló képzésen. Az elméleti és készítés-technikai órák a Széchenyi-kastély lépcsőházának faburkolat restaurálásához kapcsolódtak. A két tanulócsoport havonta két alkalommal alkalmanként 5 óra (összesen 100 elméleti és 80 gyakorlati óra) képekkel illusztrált bemutató és múzeumpedagógiai, készítés-technikai foglalkozás segítségével betekintést kapott a restaurálás és örökségvédelem témaköreibe. A restaurálási munkákról és a múzeumpedagógiai foglalkozásokról kisfilmes dokumentáció is készült Dr. Muhi Klára producer rendezésében. A csoportban enyhe fokban értelmileg akadályozott, speciális nevelési igényű gyermekek és egészséges tanulók is voltak. Az elméleti órákat dr. Morgós András (20 óra) és Papp Kinga, (80 óra) és a 80 gyakorlati órát Rostás Árpád és Récsei János tartották.

[[-- insertion|title:none|video:191 --]]

A gyerekek szívesen vettek részt a tanórákon, együttműködőek, nyitottak voltak. A restaurálási munkákhoz kapcsolódva az előadók innovatív múzeumpedagógiai és műemlékvédelmi oktatóprogrammal tették változatossá a gyermekek számára a gyakorlati és elméleti órákat. A témához kapcsolódó művészet és műemlékvédelem ismeretét és befogadásának folyamatát segítette elő ez a képzés. Ez a diákotthon lakóinak esetében kiemelt fontosságú, hiszen olyan gyermekek számára nyitotta ki a művészet kapuját, akik önállóan soha sem juthatnának el a magas kultúra birodalmába. Hatása elsősorban akkor érvényesül, ha a múzeumpedagógiai foglalkozások programja szorosan kötődik a környezetükben folyó munka cél- és tevékenységrendszerhez. Az itt eltöltött órák maradandó élményeket nyújtottak a gyerekeknek, és megtanították őket megfelelően értékelni a múlt emlékeit.

Módszertan

Az asztalos-restauráló foglakozások segítettek a tanulóknak a restaurálási folyamatot, munkákat felhasználva komplex művészeti áttekintést, rálátást biztosítani a műtárgyak, műemlékvédelem fontosságára. Minden elméleti óra egy-egy manuális foglalkozással, drámapedagógiai játékokkal és gyakorlati munkával társult, így a speciális nevelés igényű gyerekek gazdagabb élményt kaptak, és játszva tanulhattak, valamint integrációjukat is elősegítette, ami számon is kérhető ismerethalmaz elsajátításához vezetett. A havonta két alkalommal megrendezésre került foglakozások során az interaktív képzés keretében az ismeretekre és egymás szeretetteljes elfogadására is nyitottak lettek. A foglalkozások alkalmával egy-egy téma, téma csoport szerint haladtak, az elméleti órák és a gyakorlati foglalkozások egymásra épültek.

Az elméleti részek átadásánál az előadók mindig törekedtek az érthetőségre, a gyerekek befogadóképességéhez igazítva az elmondottakat. Sok szemléltető tárgyat, cselekményt kapcsoltak a tananyaghoz, például súlymérés, különböző faanyagok szaglás útján történő megkülönböztetése. A szerszámokat az iskolai tanműhelyben a diákok megnézték, kipróbálták; szeget vertek, gyalultak különböző fajta fákat. A kastélyhoz tartozó kertben élő fákat néztek, terméseket, leveleket gyűjtöttek, melyből képeket készítettek. A történeti bútorszerkezetekről tanulva például a keretbetétes szerkezetet megnézhették az épp restaurálás alatt lévő belső faburkolaton.

Ezekhez a foglalkozásokhoz készítés-technika alkalmával modelleket és festett, flóderezett lapokat készítettek. A műemlék – műtárgy fogalmának megértését jól szemléltette a Széchenyi-kastély és a belső falburkolat. A restaurálás és konzerválás különbségére számtalan korábbi műtárgy restaurálásán keresztül világítottak rá az előadók. A farestaurálás lépéseit megismerve a gyerekek megtanulták, hogy mikor milyen sorrendben végzi a restaurátor a munkáját, mikor mire figyel. Megjegyezték, hogy a tisztítás visszafordíthatatlan folyamat. Kis kémia óra keretében megismerkedtek a felületaktív anyag tulajdonságával, lerajzolták a „micelle” hidrofób – hidrofil részét. Habot vertek, és tárgytisztítás közben tapasztalták a hab működését.

A képzés lezárása

A diákok 2014. március első napjaiban megkapták a Papp Kinga restaurátor által készített, számtalan színes képpel illusztrált tananyagot. A kiadvány létrejöttét a vizsgára felkészítő tanárok szorgalmazták. A sajátos nevelésű és hátrányos helyzetű diákok tanulását segítő kiadvány az órákon elhangzott bemutatók képanyagát és a legfontosabb információkat tartalmazza. Ennek a segítségével a pedagógus és nevelőtanár sikeresen készítette fel a gyerekeket a vizsgára.

A képzést lezáró vizsgára március végén 16 gyerek jelentkezett. A viszonylag jelentős lemorzsolódás egyik legfontosabb oka, hogy a képzés nem épült be kötelezően a tananyagba, s nem azonos korosztályból érkeztek a gyerekek. A vizsgát a 16 tanulóból 14 sikeresen abszolválta. A levizsgázott tanulók famegmunkáló-restauráló alapismeretekből kaptak oklevelet. A végzettek közül két 8. osztályos fiút egy mentorprogram keretében az Alapítvány szeretne továbbküldeni valamelyik szeptemberben induló asztalos szakmunkásképző képzésre. Számukra ezzel egy teljesen új életpálya nyílhatna meg. További két 7. osztályos gyereket a Somogyvári Intézményben lenne érdemes tovább mentorálni, hogy a 8. osztályt elvégezve ők is sikeresen tanulhassanak tovább.

A vizsgát követő héten Lőrincz Zsuzsa romológus közreműködésével minden oklevelet kapott tanulónak elkészült a portfóliója. A portfólió tartalmazza a tanulók jegyzeteit, a tanulmányaik során készült fotókat, rajzokat, a gyakorlati munkáikról készült fotókat, az oklevél másolatát.

A projekt zárásaként -, az eredményes vizsga jutalmaként - a csoport április közepén 2 napos tanulmányi kiránduláson vett részt Budapesten. A programban többek közt szerepelt a Nemzeti Múzeum restauráló műhelyének megtekintése. A gyerekek kisebb házi ünnepség keretében, Budapesten kapták meg az oklevelüket is.

Kitekintés

A projektben kitűzött célok olyan problémákat ölelnek át, amelyek nem csupán a somogyvári iskola közösségében értelmezhetőek. A somogyvári program modellértékű tudna lenni az ország több területén, hiszen sok helyen élnek hasonló életkörülmények közt: intézeti gyerekek, a szocializmustól megörökölt struktúrában, régi elhanyagolt kastélyokban, kúriákban.

A képzési, múzeumpedagógiai modulok egyaránt alkalmasak lehetnek arra, hogy normál és hátrányos helyzetű gyerekekhez segítsenek elvinni az alapvető kulturális üzeneteket, illetve segítséget nyújtsanak számukra a pályaválasztásban.

A projektben résztvevők kontrollcsoportokat kiválasztva is szeretnék elemezni a Somogyváron elért eredményeket. Ennek keretében a foglalkozásokat a Tata-Tatabányai térség egyes általános iskoláiban, illetve diákotthonaiban is megszerveznék – így lehetőség nyílna az egyes hátrányos helyzetűeket integráló intézmények teljesítményének összehasonlítására, illetve különböző lehetőségekkel rendelkező csoportok esetében is vizsgálhatóvá válna a képzési forma hatékonysága.

A tanfolyam komplex módon a speciális sajátosságok figyelembevételével tudást közvetített az örökségvédelemben felhalmozott ismeretanyag segítségével a gyerekek felé. Ezzel a szakemberek hozzájárultak a gyerekek általános műveléséhez, sőt a nemzeti kulturális örökség ily módon történő közvetítéséhez.