Iovia látható kincse

Egy sisak története

A „Iovia” nevet viselő késő római kori létesítmény, úgynevezett belső erőd ásatási munkálataihoz 1981-ben fogtak hozzá a régészek.

Cikk küldése

e-mail:

A Dombóvárhoz, illetve Kapospulához közeli feltárás során számtalan kincs került felszínre, azonban a legnagyobb horderejű leletre újabb tíz évet kellett várni. Most a régészeti szempontból is kuriózumnak számító sisak „hazalátogatott”.

A történet egészen 1991-ig nyúlik vissza. Az alsóhetényi erőd ásatása során egy igazán különleges és párját ritkító sisak bukkant elő. A rendkívüli lelet rekonstrukciója most Dombóvárra érkezett.
– Egy nagyon különleges késő római kori sisakot hoztam Dombóvárra – kezdett bele a történetbe dr. Tóth Endre régész, a Magyar Nemzeti Múzeum Központi Könyvtárának igazgatója. – Pontosabban egy késő római sisak rekonstrukcióját! Ugyanis az ásatáson, Alsóheténypusztán, az egyik oldaltoronyban még valamikor az 1990-es években találtunk egy összehajtott aranyozott ezüstlemezt. Nagyon sokáig nem tudtuk kibontani, mert a restaurátorok nem mertek vele foglalkozni, aztán végül mégis sikerült. Ekkor kiderült, hogy egy vassisakról lefejtett aranyozott ezüstlemezről van szó. Ezt a késő római tiszti sisakot, amely valószínűleg vagy csata, vagy baleset következtében összetört, ellopták. Lefejtették a vasról az aranyozott ezüstöt, és aki elorozta, eldugta a fal repedésében. Aztán valószínűleg vele is történt valami, így nem tudta előszedni a „zsákmányt”. Végül mi találtuk meg. (Olvasd el novellánkat!)

Kincs – aranyból, ezüstből, monogrammal

Az előkerült kincset dr. Kocsis László – aki többek között késő római fegyverekkel is foglalkozik – restauráltatta.
„Az aranyozott ezüstlemezek széthajtogatása során elsőként egy rendkívüli lemeztöredék került a szemünk elé, egy gyűrött állapotában is impozáns, orrvédőt borító lemez, amelyen hátulról domborított keret nélküli Krisztus-monogramot azonosítottunk.” – Ezt már dr. Kocsis László vetette papírra a talált műkincsről. A késő római sisakra jellemző: a fejet beborítja, taréja és hátul nyakvédője van, kétoldalt két arcvédő és elöl egy orrvédő. Az előkerült darab pedig igazi kuriózumnak számít.
„Ennek a sisaknak az a különlegessége, hogy az orrlemezen Krisztus nevét rövidítő chi-rho a görög X (chi) és P (rho) összetételéből kialakult monogram látható. Ez nemcsak arra utal, hogy a viselője keresztény volt, hanem arra is, hogy a tulajdonosa hűséges császárához. Tehát a IV. században egy katonának az is a feladata volt, hogy császárához hű legyen, ezért azt fel is írattatta a sisakjára. Ezenkívül valahol még a sisakmaradványokon a készítő officinára, műhelyre való betűnyomok is találhatók, ez azonban még nincs pontosan megfejtve” – folytatta Tóth Endre.
Az aranyozott ezüstlemezekkel burkolt és díszített Intercisa III. típusába sorolható lovassági vassisakot a Kr. u. IV. század második harmadától az V. századig használták.

Az alsóhetényi kuriózum

A hetényi sisakon megjelenő orrvédőt burkoló dísz ebben az elhelyezésben egyedülálló a világon, és a lemeztöredékek segítségével elkészített sisakrekonstrukció méltán vált több nagy európai múzeum vándorkiállításainak dísztárgyává. A most Dombóváron kiállított késő római kori sisak „párja” a Magyar Nemzeti Múzeumban tekinthető meg, illetve még külföldön lelhető fel hasonló díszsisak, de csak limitált példányszámban. Így elmondható, hogy bizony az alsóhetényi sisak igazi kuriózum, amit mindenképp meg kell csodálni!