©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Rendkívüli MVMSZ közgyűlés lesz Kecskeméten, itt a vitaanyag

A területi múzeumokra vonatkozó stratégiai anyag megvitatása lesz a legfontosabb célja az MVMSZ 2014. december 11-re tervezett közgyűlésének.

A Magyar Vidéki Múzeumok Szövetségének elnöksége 18/2014. (11.24.) számú határozatával rendkívüli közgyűlést hirdetett 2014. december 11-én csütörtök) 12.30 órai kezdettel, a Kecskeméti Katona József Múzeum Cifra Palota kiállítóhelyén (6000 Kecskemét, Rákóczi út 1.)

A rendkívüli közgyűlés napirendi pontjai a következők:
1. Döntés új tagok felvételéről
2. Új tagszervezetek bemutatkozása
3. A területi múzeumokra vonatkozó stratégiai anyag megvitatása (előzetesen, 2014. december első napjától az MVMSZ honlapján közzétett vitaanyag alapján)
4. Múzeumi helyzetkép a 2013. évi EMMI statisztika alapján (előadó: Dr. Basics Beatrix)
5. Az MVMSZ díj koncepciójának megvitatása
6. Egyebek

Területi múzeumok – témanap összefoglaló, vitaanyag

A 2013-as év nagy változást jelentett a vidéki múzeumok életében általában, a területi múzeumok vonatkozásában különösképpen. A 2014. szeptember 29-én, a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumban a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetsége által megrendezett témanapon az előadók éppen ezeket a változásokat mutatták be előadásaikban.

Helyzetértékelés

A területi múzeum több múzeumi szakágat felölelő gyűjtőkörrel rendelkezik. A területi múzeum gyűjtőterülete egy települési önkormányzat (városi, települési múzeum), vagy több települési önkormányzat (tájmúzeum), esetleg egy vagy több járás (járási múzeum) közigazgatási területére terjed ki. A területi múzeum gyűjtőterületére kiterjedően - a megyei hatókörű városi múzeummal kötött megállapodás alapján - elláthatja a megyei hatókörű városi múzeum bizonyos feladatait, vagy azok egy részét (muzeológiai, műtárgyvédelmi, közművelődési-múzeumpedagógiai szaktanácsadás)

Régészet

Dunaújváros, Sopron, Tatabánya, Hódmezővásárhely, Nagykanizsa megyei jogú városok területi múzeumai végeznek régészeti gyűjteményezést, további 8 területi múzeum egy járás területére kiterjedő, 5 területi múzeum két járás területére, vagy több városi önkormányzat területére kiterjedő régészeti gyűjteményezést folytathat, 3 területi múzeum pedig egy város közigazgatási területére kiterjedően teheti ezt. A vidéki régészeti örökségvédelem főszereplői tehát a megyei hatókörű városi múzeumok mellett a régészeti gyűjteménnyel, gyűjtőkörrel és gyűjtőterülettel rendelkező területi múzeumok. A régészeti örökségvédelem szempontjából a területi múzeumok adottságai általában megfelelőek:  rendelkeznek szakirányú végzettségű, minimum 1 fő régésszel, van restaurátorműhelyük, vagy állományvédelmi feladatokra elkülönített helyiségük, foglalkoztatnak  restaurátor munkatársat, a raktári helyzetük megfelelő, van régészeti adattáruk, jól ismerik a területet, a helyi lakosság nekik jelenti be a leleteket, illetve  tőlük kér információt régészeti tevékenységgel kapcsolatban, tőlük várja a feladatellátást, és végül, a többségük önállóan működő és gazdálkodó intézmény. 2013-ban a területi múzeumok teljes régészeti gyűjtőterülete az országos gyűjtőterület mintegy nyolcadrésze. A régészeti feladatellátásra a területi múzeumok együttműködési megállapodást köthetnek a megyei hatókörű városi múzeumokkal.

Problémát jelent, hogy a területi múzeumok régészeti gyűjteményezésében a területiség elve és a gyűjtőköri, valamint a fenntartói jogok sérülnek, továbbá, hogy a  területi múzeum régészeti adattára sem a régészeti felügyeletről, sem a területén végzett megelőző és mentő feltárásokról, sem az ERD-kről (Előzetes Régészeti Dokumentáció) nem kap dokumentációt, így a tudományos adatbázis hiányos marad. A szóbeli megállapodások miatt lényegében felhatalmazás nélkül vonták be a területi múzeumokat a régészeti örökségvédelembe. A régészeti örökségvédelemmel foglalkozó területi múzeumok megoldási javaslata az, hogy a régészeti gyűjteményezést végző területi múzeum gyűjtőterületén előkerült anyag – mint állami tulajdon – a területi múzeum gyűjteményébe kerüljön, valamint a gyűjtőterületében és gyűjtőkörében érintett múzeumokat kötelező megállapodások révén vonják be a régészeti örökségvédelmi tevékenységbe.

Megyei múzeumi tagintézményből területi múzeum – előnyök és hátrányok

Előnyös volt a tagintézményi állapotban a nyugalom: miközben cselekvési szabadságról nem beszélhettünk, az elvárások, a kontaktus, a lehetőségek, a költségvetési problémák és az alap múzeumi feladatok (marketing, rövid-, hosszú távú tervek, stb.) hiánya miatt a szakmai feladatokra erőteljesebben lehetett koncentrálni.

Hátrányos volt viszont, hogy a bevételt elvitte a megyei központ, akkor is, ha a tagintézmény ehhez igen nagymértékben járult hozzá. Mindig a tagintézménynél kezdődött a költségvetési megszorítás, a megyei központ „vidéknek”, „kismúzeumnak” tekintette a tagintézményt, amely működése során folyamatosan akadályokba ütközött, nem volt külső motivációja, egy helyben topogott, vagy a tagintézményi lét egyenesen visszalépést jelentett az alapításkori időkhöz képest. A megyei központ tájékozódás nélkül hozott döntéseket. (pl. múzeumok bezárása), emiatt a rövid távú gondolkodás volt a jellemző, és nem volt kapcsolat a tagintézmény és a megyei múzeum vezetése között.

Területi múzeumok városi/települési fenntartásban

Az új helyzet új lehetőséget teremtett.  Aki akar, tud jó múzeumot csinálni, a múzeum tartozik végre egy helyi közösséghez, fontosnak tartják a létét, működését. Sok esetben ugyan a fenntartó nem tudja, mit kezdjen a múzeummal, mint egy hirtelen és jószerivel kéretlenül kapott ajándékkal. Szerencsés esetben hagyja működni, sőt adott esetben elfogadja az intézmény fejlesztésére tett javaslatokat, és a szakmai kérdések is érdeklik. Ilyenkor valóságos kapcsolat alakult ki a fenntartó és múzeum között, lehet hosszú távra tervezni, új szakmai feladatok várnak a múzeumra, amit neki magának kell megoldani, beleértve a költségvetési döntéseket. Van motiváció, nyitottak a pályázati lehetőségek. Mindez több munkát jelent, de az eredmény, a haszon a múzeumé.

A hátrányos helyzetből való indulás hirtelen szembesítette a múzeumi vezetőket és munkatársakat az új feladatok sokaságával, eddig ismeretlen nehézségekkel, minőségileg más lett a kapcsolat a megyei központ munkatársaival. A megnövekedett felelősséget és feladatmennyiséget viszont többnyire nagyon kevés munkatárssal kell elvégezni.

Az új helyzet problémái – a jövő lehetőségei

A területi múzeumok állami támogatása bizonytalan és kiszámíthatatlan, a helyi fenntartó vonatkozásában hasonlóképpen.  A támogatás mértéke nincs összhangban és összefüggésben az egyes intézmények adottságaival. Nem tisztázott a területi múzeum és a megyei hatókörű városi múzeum viszonya.  Helyes-e az az elvárás, hogy a „kismúzeumok” minden területen teljesítsenek? Miért nem lehet egy-két területre koncentrálni,  vagy irányt szabni az egyedi adottságok alapján, és aszerint kialakítani a szakalkalmazotti státuszokat, vagy az éves munkatervet, a stratégiai tervet? Külön sajátos probléma egyes területi múzeumoknak a települési könyvtárral, művelődési központtal történt összevonása, illetve ennek lehetősége.

A kiút mindenképpen egyfajta előre menekülés, a helyi adottságokra és lehetőségekre épített stratégia. A területi múzeumok számára elengedhetetlen a jövőkép kialakítása: hol találja meg helyét, jelentőségét, fenntartható működési formáját?  A kötelező törvényi feladatok és a társadalom által ma elvárt szolgáltatások összehangolása során a stratégiailag legfontosabb egységként kezelendő területek meghatározása: a gyűjtemények (tudományos munka), a kapcsolatok (kényszerű, de gyümölcsöző együttműködések), az élményszerű tanulás és a nemzetgazdasági érdekek (pl. látogatószám-növelés) szempontjai.

A területi múzeumok nagy része számára ma sajnos nagyon nehéz jelentős anyagi forrást nyújtó támogatókat találni. S ennek csak egyik oka a kulturális támogatásokat ma kevésbé respektáló törvényi szabályozás, az adójóváírás elmaradása.  Az alulfinanszírozott múzeumoknak épületeik, kiállítótereik, rendezvénytermeik rossz állapota, s ennek következményeképpen az intézmény arculatának megítélése, a múzeum és az így számára elérhetetlen brand között tátongó űr miatt szinte lehetetlen jelentős anyagi javakat befektető külső támogatót megnyerni, s a látogatószám növelésére, vagy a színvonalas szolgáltatások bővítésére sincs sok esély.

Nagy szükség lenne egy új szemléletű támogatási rendszer kidolgozására: az állami tulajdonban lévő, jelenleg használaton kívül álló műemléki épületek kulturális célra történő felújításának támogatására (benne az önerő és az előkészítési munkák finanszírozására), a nem állami tulajdonban lévő örökségelemek gondozása pályázati rendszerének egyszerűsítésére, az engedélyezési eljárások gyorsítására, valamint egy innovatív, terület alapú örökségpolitikára, mely a helyi önkormányzatokat inspirálja a műemlékek és környezetük felújítására és minőségi fenntartására. A műemlékek szakszerű és folyamatos gondozását az állam szakmai és pénzügyi segítségével egy vegyes finanszírozásban működő, az örökségi értékek műszaki állapotát rendszeresen ellenőrző és karbantartó szolgálatra is nagy szükség lenne, amely a regionális örökségvédelmi központon keresztül kapcsolódna az állami örökségvédelmi intézményrendszerhez. Ez a konstrukció biztosíthatná a rendkívüli helyzetekben az azonnali beavatkozás szervezeti hátterét is.

Az európai modell világossá teszi, hogy a múzeumi centralizáció, a múzeum negyedek kialakítása nem minden esetben jelent hatékony, hosszútávon fenntartható megoldást a közgyűjtemény látogatottságának növelésére. A területi múzeumok, a tájmúzeumok fenntartható fejlődésének, szolgáltatásbővülésének, látogatottsága növelésének lehetősége éppen abban rejlik, hogy a helyi értéktárakon nyugvó, specifikumként ismert, és a múzeumban megismerhető sajátos kulturális örökségelemek azon az autentikus helyen ismerhetők meg, ahol születtek, ahol a jelenkor számára élő hagyomány, ahol a helyi közösség gondozza, továbbélésére egyfajta biztosítékként szolgál.

(Az anyag Dr. Béres Mária, Kovács Zita és Révész József munkája alapján készült.)