©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Egy igazán magyar holland kiállítás

A kiállítás társkurátora azt boncolgatja, hogy a Szépművészeti Múzeumban látható, Rembrandt, Frans Hals és Vermeer korát bemutató tárlatot miért lehet igazán magyar holland kiállításnak nevezni.

„Egy napon megjelent nálam Nemes Marcell, a neves magyar műértő és gyűjtő, aki ugyan úgy nézett ki, mint egy lókupec, a képekhez azonban rendkívüli érzéke volt. […] bevallom, rendkívül csodáltam ezt a vakmerő és szenvedélyes gyűjtőt, aki egyben nagy kalandor is volt, s aki a bajorországi kastélyokat, velencei palotákat és párizsi lakásokat úgy vásárolta, mint más kalapot vagy esernyőt vesz – írta Nemesről önéletrajzi regényében a 20. század elején Párizsban működő német műkereskedő, Wilhelm Uhde. Jelenlegi ismereteinek szerint Nemes Marcell (1866–1930) volt az egyetlen magyar műkereskedő-műgyűjtő, akinek a birtokában hosszabb-rövidebb ideig valóban saját kezű Rembrandt festmények voltak: a mester ifjúkori remekműve, az Aranyláncos férfi képmása (1631, Chicago, Chicago Art Institute) és a jelenleg a Szépművészeti Múzeum nagyszabású tárlatán látható Minerva (New York, Leiden Collection).

Rembrandt 1635-ben festett, az istennőt a tudomány pártfogójaként ábrázoló képének a budapesti kiállításra kölcsönzése igen fontos volt számunkra: egy olyan holland aranykort bemutató tárlatot kívántunk összeállítani, amely nagy hangsúlyt fektet a korszak festészetének magyarországi gyűjtéstörténetére is. A 17. század holland festészetéből kiállítást rendezni egyrészt igen hálás feladat, hiszen annak az 5-10 millió képnek, amely a becslések szerint ebben az időszakban ezen a területen készült, nagy része fenn is maradt – tehát van miből válogatni. Másrészt minden korábbitól markánsan eltérő tárlatot összeállítani egyáltalán nem egyszerű, hiszen mind átfogó, mind tematikus, mind monografikus kiállítások folyamatosan nyílnak világszerte, amelyek Rembrandt évszázadát idézik meg. A hazai közönség mégsem volt ebből a szempontból elkényeztetve: a Szépművészeti Múzeum utoljára 1967-ben rendezett a varsói Nemzeti Múzeummal közösen 17. századi holland festményekből időszaki kiállítást, amelynek a világhírű művészettörténész, Jan Białostocki és a Régi Képtár részéről Czobor Ágnes volt a kurátora. Közel fél évszázad után természetesen más lehetőségek álltak rendelkezésünkre, így az akkori 69 festmény helyett most 178 remekművet tudunk bemutatni, nemcsak Budapestről és Varsóból, hanem Nem Yorktól Madridig mintegy ötven köz- és magángyűjteményből. Mindez arra is alkalmat adott, hogy a Szépművészeti Múzeum rendkívül gazdag 17. századi holland anyaga mellett egykor magyar magántulajdonban volt, illetve jelenleg magyar gyűjteményekben őrzött műveken keresztül megmutassuk: mennyire népszerű volt az 1800-as évek elejétől kezdve a holland aranykor alkotásainak gyűjtése hazánkban.

Miként a Régi Képtár legjelentősebb részét ma is az egykori Esterházy-gyűjtemény darabjai alkotják, ezt a szóban forgó kiállításra a saját anyagunkból kiválasztott művek is híven reprezentálják: a 40 festményből 16 az Esterházy Képtárral került a múzeum gyűjteményébe. Aelbert Cuyp Teheneket a folyóparton ábrázoló képe a neves 18. századi angol gyűjtő, John Barnard kollekciójából került a londoni műpiacra, és 1810-ben már Esterházy II. Miklós herceg gyűjteményének becses darabja volt. Néhány évvel később, 1817-ben vette meg a herceg a tengeri tájképekre specializálódott ifj. Willem van de Velde egyik korai művét. A kikötői jeleneten (Hadihajók nyugodt tengeren) – a legújabb kutatások szerint – az angolok Főnix nevű hajója látható, amelynek birtoklásáért 1652 őszén a holland és az angol flotta több alkalommal csapott össze egymással. A Szépművészeti Múzeum – szerzőség szempontjából – egyik legtalányosabb festménye a bibliai kincsrejtő példázatát eleveníti meg. A Kincsrejtő valószínűleg azonosítható azzal a képpel, amelyről Johannes de Renialme, amszterdami műkereskedő 1657-ben összeállított hagyatéki leltára Rembrandt és Gerrit Dou közös műveként tesz említést. Ez a festmény is szerepel az Esterházy-gyűjtemény első, 1812-ben kiadott katalógusában. Példaként még további néhány mű a fejedelmi képtárból, amelyek a jelenlegi kiállításon is helyet kaptak: Nicolaes Maes egymással párt alkotó portréi a kor egyik leggazdagabb házaspárjáról, Jacob Tripről és Margaretha de Geerről; Salomon van Ruysdael az atmoszferikus hatásokat páratlan módon érzékeltető tájképe, az Eső után; Caspar Netscher bensőséges hangulatú alkotása, a Medalion-kép átadása, illetve Cornelis de Man a nemek harcára utaló, Sakkozó párt ábrázoló festménye. Az Országos Képtárat megalapozó Esterházy-gyűjtemény után Pálffy János gróf (1829–1908) hagyatéka jelentette a Szépművészeti Múzeum legjelentősebb gyarapodását. Ebből a több mint száz darabot számláló, 1912-ben átvett hagyatékból látható a mostani holland tárlaton Bartholomeus van der Helst portréja Gideon de Wildt hajóskapitányról, aki a hollandok és magyarok közös nemzeti hőse, Michiel de Ruyter admirális mellett szolgált; a vaskos humoráról ismert Jan Steen Bordélyjelenete, Jacob van Ruisdael Amstel-parti amszterdami városlátképe és Jacob Ochtervelt Családi képmása, ez utóbbiról ismert, hogy már előkelő párizsi és bécsi provenienciával került Pálffy gróf pozsonyi palotájába. Az Iparművészeti Múzeum alapító igazgatója, Ráth György (1828–1905) halála után kollekcióját özvegye az államra hagyományozta. A Ráth György Múzeum anyagát néhány évtizeddel később a budapesti közgyűjtemények között osztották szét, így került a Szépművészeti Múzeumba, és látható a jelenlegi kiállításon Rembrandt leideni műhelytársának és riválisának, Jan Lievensnek alkotása, a Fiatal lány mellképe; Frans Hals testvérének, Dirck Halsnak a színpompás Vidám társaság kertben című táblája; Paulus Potter mesebeli hangulatot idéző Árkádiai tája, valamint a lovak és csatajelenetek koronázatlan festőjének, Philips Wouwermannak előkelő angol provenienciával a Ráth-gyűjteménybe került képe, a Sziklás táj pihenő lovasokkal. Már Zichy Edmund, majd fia, Zichy Jenő kollekciójában is egymás pendant-jaiként, egyforma, aranyozott díszkeretben nyert elhelyezést, és most is ekként látható két kimagasló színvonalú holland csendélet: Pieter Claesz és Roelof Koets közös alkotása, a Csendélet gyümölcsökkel és Römer pohárral, valamint a Willem Claesz Heda által festett Csendélet sonkával, Nautiluskehellyel és ezüstkancsóval.

A Szépművészeti Múzeum mellett ma Magyarországon a legjelentősebb 17. századi holland gyűjteményt az egri Dobó István Vármúzeumban őrzik. Az utrechti caravaggisták egyik legjelesebbjének, Hendrick ter Brugghennek Pipára gyújtó fiút ábrázoló képe Pánthy Endre egri nagyprépost Bécsben vásárolt kollekciójával, hagyatékként került az Egri Érseki Líceumba. Ter Brugghen remeke mellett szintén az egri képtárból látható most a kiállításon ifj. Jan Martszen Lovassági ütközete című képe, amely Bartakovics Flóris gyűjteményének részeként, ajándékozás útján jutott a líceum múzeumába 1873-ban. Egykor Festetics Sámuel kitűnő bécsi műgyűjteményébe tartozott a haarlemi Gerrit Claesz Bleker képe, A mór kamarás megkeresztelése, amelyet azután Simor János esztergomi érsek vásárolt meg a császárvárosban, és hagyományozott az esztergomi Keresztény Múzeumra 1875-ben. (A kép a kiállításon jól összevethető Rembrandt ifjúkori, azonos témájú festményével.)

A századfordulón és a 20. század elején a Szépművészeti Múzeum vezetői a kor jelentős európai műkereskedéseiben (Kleinberger, Párizs; Miethke és Wawra, Bécs; Colnaghi, London; Goudstikker, Amszterdam) vásárolt művekkel gyarapították a Régi Képtár holland gyűjteményét. Közülük a mostani kiállításon is szerepel például Hendrick Avercamp Téli tája korcsolyázókkal; Willem Buytewech Vidám társasága; a Bartholomeus van Bassen festette Képzeletbeli templombelső Orániai Vilmos síremlékével, Frans Hals Férfiképmása, illetve Jacob van Loo kettősportréja Jan Hinlopen amszterdami kereskedőről és feleségéről. Valószínűleg Nemes Marcell is François Kleinberger párizsi műkereskedésében vette Karel du Jardin a bibliai Tóbiás az angyallal és a hallal című képét, valamint Abraham van Beijeren pazar pompacsendéletét: előbbit a Szépművészeti Múzeumnak ajándékozta, utóbbi 1907 után volt rövidebb ideig a tulajdonában, most külföldi magángyűjteményből sikerült a kiállításra kölcsönkérnünk. Nemes Marcell a halála előtti évben, 1929-ben vette meg New York-i magántulajdonból Rembrandt már említett Minerváját, amely így alig több mint egy esztendeig lehetett a birtokában. Szintén jelentős magyar magángyűjtő, Kilényi Hugó (1840–1924) tulajdonában volt egykor az elsősorban zsánerképeiről ismert Gabriel Metsu Ábrahám elűzi Hágárt témájú műve (ma: Leiden, Museum De Lakenhal). Metsu a maga korában jóval nagyobb elismertségnek örvendett, mint Vermeer van Delft. A két festő népszerűsége közötti különbségről már több 17. századi történet is tanúskodik, amelyek elbeszélik, hogy a leleményes műkereskedők Vermeer képeit Metsu neve alatt értékesítették. Ennek fényében különösen érdekes, hogy Metsu Ábrahám és Hágárja hosszú évtizedekig a Vermeert újra felfedező műkritikus, Théophile Thoré Bürger (1807–1869) gyűjteményét gazdagította, ezután került Kilényihez – most pedig erre a néhány hónapra visszatért Budapestre.

A második világháború után a magyar közgyűjtemények szerzeményezési lehetőségei meglehetősen beszűkültek. Vásárlás és ajándékozás útján azonban néha lehetőség nyílott egy-egy jelentősebb mű múzeumba kerülésére. A jelenlegi tárlaton ezen alkotások közé tartozik a finomfestő Gerrit Dou-nak a Leideni Lövészegylet tisztjéről festett képe (Szépművészeti Múzeum) vagy a Dou unokaöccsének, Dominicus van Tolnak tulajdonított Fiatal festő képmása (Eger, Dobó István Vármúzeum).

Végezetül, de nem utolsósorban, szintén nagy jelentőségű a kiállítás magyar vonatkozásai szempontjából az a két festmény, amelyek a már említett Michiel de Ruyter (1607–1676) tengernagyot ábrázolják. Ő volt az, akinek 1676-ban sikerült 26 magyar prédikátort nápolyi gályarabságukból kiszabadítania. A hagyomány szerint De Ruyter e szavakkal fogadta hajóján a protestáns hitvallókat: „Sok győzelmet vívtam életemnek minden rendiben ellenségeim felett, de az én legfényesebb diadalom, mellyel Krisztusnak ártatlan szolgáit az elviselhetetlen terhek alól kiszabadítottam.” Rembrandt tanítványának, Ferdinand Bolnak háromnegyed alakos De Ruyter-portréján a hátteret ifj. Willem van de Velde festette meg az admirális „A Hét Tartomány” nevű zászlóshajójával (Greenwich, National Maritime Museum). A másik képmás, a hatalmas méretű, 269 × 406 cm nagyságú csoportportré a tengernagyot mediterrán tájban, családja körében jeleníti meg (Amszterdam, Rijksmuseum). Michiel de Ruyter közvetlen leszármazottai hozták létre azt az alapítványt (Stichting Michiel de Ruyter), amelynek nagylelkű támogatásával a festményt 2013–14-ben a budapesti kiállításra restaurálták.

Mindezek fényében elmondhatjuk: a Szépművészeti Múzeumban látható, Rembrandt, Frans Hals és Vermeer korát bemutató tárlat egy igazán magyar holland kiállítás.

A művek a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből származnak.