Perzsa nép jött hozzánk
RÉGÉSZET
Regölyben rejtélyes föld alatti szentélyre bukkantak a régészek. Misztikus temetkezési helyre gondoltak, csakhogy emberi maradványok nem kerültek elő. Beszédesek voltak viszont a cserépdarabok és faragott szobortöredékek.
| Borzák Tibor |
2015-02-04 18:27 |
Perszepolisz, az ókori perzsa főváros romjai. A Regölyben feltárt halom alatti oszlopcsarnokos épület egyik legjobb párhuzamának maradványai.
Európai viszonylatban is szenzációs régészeti leletek kerültek elő a Tolna megyei Regölyben, a Strupka–Magyar birtok feltárása során. A római kori Pannónia területén egyre több olyan tárgyat és jelenséget figyelhettek meg a szakemberek, amelyek a Kárpát-medencei és az iráni vaskor közötti kapcsolatokra utalnak, ám ezeket magyar részről eddig a helyszínen még senki nem vizsgálta. Pedig a regölyi felfedezések egyértelműen alátámasztják, hogy a Belső-Ázsiából induló vándorlás elérte Irán területét, ahonnan kisebb-nagyobb néptöredékek Európa közepére is eljutottak. A régészek az eddigiek alapján határozottan állítják, hogy teljesen új megvilágításba kerülhet az egykori Pannónia kialakulása, illetve az etruszk, a kelta őstörténet, végső soron pedig az Európában élő népek eredetének meghatározása. A regölyi ásatásokat dr. Szabó Géza, a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeum régész főmuzeológusa vezeti, a tudományos feldolgozásban dr. Fekete Mária, a Pécsi Tudományegyetem ókortörténeti tanszékének vezetője működött közre, a kutatóúton pedig Czuppon Tamás, az ELTE régészhallgatója segítette a munkát. Végeztek már terepszemlét Törökországban, tavaly pedig egy iráni konferencián tartottak előadást felfedezéseikről.
– Hogyan kerültek Pannóniába az iráni néptöredékek? – kérdeztük dr. Szabó Gézától (fotó balra)
– A Regölyben feltárt Kr. e. 7. század utolsó harmadából származó halom (kurgán) tárgyai az európai etruszk, hallstatt, a belső-ázsiai nomád kimmer, a közép-keleti urarti, méd, phrüg kultúrákkal mutatnak azonosságot. De már Hérodotosz görög történetíró is említ egy Perzsiából érkező népet, amely az Isztroszon (Duna) túl lakik és méd viseletben jár. Az Alföld szkítakori leletei kapcsán korábban is felvetődött a közvetlen iráni kapcsolat lehetősége, illetve hogy dunai lovas isten kultusza például a római kori őslakosok eredetére utalhat. Mithrasz gyakori ábrázolása ugyancsak kelet felé mutat. A középkori Magyarországra a Kaukázusból betelepülő jászok, később pedig az oszmán törökök révén erősödött meg az iráni népek közvetlen hatása, mint azt a Szekszárdon Európában elsőként és egyedülálló leletként előkerült síita imapecsét is mutatja.
– Felfedezéseik révén át kell írni az európai történelmet?
– A történelmet nem kell átírni, inkább a történelmi szemléleten és a gondolkodásmódon kell változtatni. A jelenlegi kutatási szemlélet főként a belső fejlődést veszi alapul, és megpróbálja figyelmen kívül hagyni a nagyobb migrációs lehetőségeket. A belső fejlődés, a technológia transzfer és a migráció egymáshoz való viszonyát és lehetőségeit kell újravizsgálni. A mi kutatásaink, de az újabb nemzetközi eredmények is a jelentős változások mögött egyre inkább keletről kiinduló vándorlásokat feltételeznek.
A Hallgatás tornya Jazd mellett
– Exkluzív információikat egy iráni konferencián ismertették. Hogyan értékelte a nemzetközi és a hazai szakma?
– Előadásunk az iráni és a külföldi kollégák körében is kedvező visszhangot váltott ki. Ami a magyarországi szakmai fogadtatást illeti, a folyamatosan előkerülő újabb adatok, ásatási eredmények elég egyértelműen az eddigi megítélés változásának irányába mutatnak. Már csak azért is, mert az utóbbi időben mások kutatásai a mienkéhez hasonlóan számos ponton jelentősen árnyalták a keleti kultúrákkal, kapcsolatokkal összefüggő korábbi ismereteinket.
A síiták számára fontos vallási előírás, hogy ima közben érinteniük kell Kerbala szent földjét, amit például imapecsét formájában bárhova magukkal vihetnek.
– Lehetséges tudományos együttműködés az irániakkal?
– Visszajelzéseik alapján nyitottak mindenfajta szakmai együttműködésre. Ez annak is köszönhető, hogy az elmúlt öt-tíz esztendőben jelentős változások zajlottak le az iráni régészeti szakmában. Az előző évtizedekben főként a korábbi nyugati (leginkább amerikai és angol) ásatások anyagaira támaszkodva végeztek vizsgálatokat, amelyek kizárólag a nagy és látványos lelőhelyek feltárásait célozták meg. Ezen ásatások során csak a legszebbnek tartott leleteket gyűjtötték össze, így a dokumentációk java része is csak a korabeli kérdésekre adott választ. Ma másfajta kritikai és módszertani szemlélet uralkodik. A fiatal generáció tagjai az új lelőhelyek feltárása mellett gondot fordítanak a régiek hitelesítő ásatásainak elvégzésére és leletanyagaik felülvizsgálására is. A legutóbbi adatokkal talán válaszolni lehet majd az újabb kutatási irányok hozta kérdésekre. És még többre juthatnak a nemzetközi kapcsolatokkal. Az iráni kollégákkal folytatott beszélgetéseink során többször felmerült, hogy miként és milyen formában tudnánk együttműködni. Egyáltalán nem kizárt a magyar régészek és régészhallgatók részvétele iráni ásatásokon, továbbá iráni–magyar feltárások kivitelezése.
Egy szekszárdi építkezésen 16–17. századi leletek között előkerült imapecsét Kerbala, a síiták szent városának földjéből készült, amit felirata is bizonyít (Ali Kerbela/Hüsszein/Ali Hisszelam)
– Kerülhetnek még elő meglepő régészeti leletek a regölyi terepen?
– Sajnos eddig semmilyen pályázati támogatást nem sikerült szereznünk az európai őstörténet szempontjából kulcsfontosságú regölyi feltárások folytatására, sem a már előkerült leletanyag restaurálására, publikálására. Pedig a keleti és a nyugati kollégák folyamatosan érdeklődnek a kutatás újabb és újabb részletei iránt. Volna lehetőség rá, hogy egy külföldi egyetemmel karöltve folytassuk a munkát, de nem tartanánk szerencsésnek, ha az éveken át idehaza önkéntesek összefogásával megteremtett tudományos eredményeket teljes egészében külföldön használnák fel és adnák ki. Meggyőződésünk, hogy a pannonok története Magyarország és egyben Európa történelmének is fontos része, s kutatását ennek megfelelő súllyal és felelősséggel kell kezelni.
A Népek Kapuja az egykori Perzsia fővárosában, háttérben az Apadana oszlopai
Regölyi rejtélyek
A régészeknek Iránba kellett menniük, hogy rájöjjenek, a régóta keresett regölyi sírokat már az első ásatási szezonban megtalálták, csak nem ismerték fel. A különleges temetkezési szokásokat – melyeket eddig Európában még sehol sem figyeltek meg – a kulturális háttér ismerete nélkül a hagyományos régészeti felfogással korábban nem tudták értelmezni. Egyértelműnek tűnt, hogy minden temetkezésnél kell lennie földbe helyezett emberi maradványnak. Ám a zoroasztriánusoknál (régi iráni vallás) a földet nem szabad beszennyezni semmivel – még a holttestekkel sem, így kősziklák tetejére tették őket. Hasonló történhetett Regölyben is, de mivel ott nincsenek sziklák, a sírgödörszerű beásásokba köveket hordtak, s azokra helyezték a tetemeket. Ezért nem találtak a régészek a halom alatt szinte semmilyen emberi maradványt sem. Dr. Szabó Gézától tudjuk, hogy Iránban ma már tilos e régi szokás gyakorlása, de a Hallgatás tornyainak nevezett temetkezési helyek fennmaradtak. Szerkezetük és maga a rítus is jól tanulmányozható, a helyszíni megfigyelések számos fontos kérdésre rávilágítanak. Az egyik alapkérdés például, hogy a csontokat egy idő után ott is összegyűjtötték, és külön helyen rejtették el vagy semmisítették meg – a temetkezésnek régészetileg megfogható nyoma nem maradt.
A Golestan-palota Teheránban, a sah rezidenciája
Fotók: Dr. Szabó Géza
