©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

25 000 db üvegnegatív

A makói József Attila Városi Könyvtár és Múzeumban sikeres üvegnegatív digitalizálás történt 2014-ben.

A makói József Attila Városi Könyvtár és Múzeum gyűjteményében található üvegnegatívok digitalizálását 2014-ben kezdték el a lelkes múzeumbarát, Halász Tamás segítségével. Az üvegnegatívok zöme az ún. Homonnai-gyűjteményből származik, szám szerint 16 616 db, amelyeket még dr. Péter László igazgatósága alatt, az ötvenes évek elején sikerült gyűjteni. A gazdag anyagot először Szűcs Tibor kutatta, és közel 4000 db átválogatása után, több kiállítást követően 1998-ban jelentette meg a Fotó Homonnai, Egy makói fényképészcsalád hagyatéka c. kötetet.

A kiadványban Szűcs Tibor, Bán András és Szabó Magdolna tanulmányai mellett, igényes válogatásban több mint 100 fénykép látható. A teljes anyag feldolgozása azonban még napjainkig sem történt meg. Sajnos a munkát gátolta a digitalizálás hiánya és az, hogy a műterem regiszterkönyve nem került elő. A fényképek sokat segíthetnek például az 1920-as évek viseletét kutató néprajzosoknak és történészeknek, de fontosak várostörténeti szempontból és a magyar irodalomtörténet számára is! Homonnai Nándor megörökítette a makói fából épült színház lépcsőin, csoportképen Juhász Gyulát, József Attilát, Móra Ferencet és helyi illetve szegedi barátaikat. Ott volt a jángori zsidó temetőben is, ahol megemlékeztek a fiatalon elhunyt Makai Emil költőről.

Szintén digitalizálták a Börcsök- és a Bucskó-műhely megmaradt üvegnegatívjait. Érdekesség például az a 45 db fénykép, amely a helyi nyilas párt tagjait ábrázolja. Az üvegnegatívok többsége portrékép.

Homonnai Nándor

1880. január 16., Székelyudvarhely – 1927. július 2., Makó

A család eredeti neve Springer, ezt magyarosították Homonnaira „a felvilágosodás és testvériesülés spontán szándékában”. A 48-as honvéd édesapa fia Kolozsvárról került Makóra, ahol 1904 májusában kötött házasságot Spitzer Bertával. A letelepedés mellett döntött, és szorgalmas fotográfusi munkája révén gyorsan beilleszkedett a helyi társadalomba. Minőségi, igényes munkáival maga mögé utasította a város többi műtermét. 1914-ben a város főterén új, emeletes házat és műtermet építtetett családjának. Remek emberábrázoló fotográfus volt, tekintélyt teremtett a portrékészítésnek. Homonnai Nándor 1916–18-ban már a háborúból küldi leveleit családjának. Fia visszaemlékezése szerint az orosz fronton a IV. hadsereg felderítő fényképésze volt. Ezt azonban a történeti kutatásnak érdemben nem sikerült bizonyítania, fényképeket viszont készített. Saját fotóit levelezőlap formában küldte haza. Makói műterme is tovább működött, mert a háború alatt családok örökítették meg magukat és küldték ki a harctéren szolgálóknak, vagy éppen a szabadságos katona örökítette meg magát, egyenruhában. A háború utáni nehéz években a fényképészek helyzete is rosszabbra fordult, de legjelentősebb fényképei mégis ezekben az években készültek el. 47 évesen, 1927-ben hunyt. Munkáját fia vette át, aki később a fővárosba költözött.