Dinócsontok, piramisok, ostorcsattogás?
RÉGÉSZET
Újjáéledő múzeumpedagógia a Gödöllői Régészeti Látványraktárban.
| Herbst Anna |
2015-09-24 11:32 |
Hálás feladat egy régészeti gyűjteményhez kapcsolódó múzeumpedagógiai programot megtervezni, hiszen gyerekkorában szinte mindenki – ha csak néhány órára is – szeretne régész lenni. Dinócsontok, piramisok, ostorcsattogás. Vajon tényleg ezek a legjellemzőbbek egy régész mindennapjaiban? Hol kezdődik a legenda, és meddig terjed a valóság? A szentendrei Ferenczy Múzeum gödöllői régészeti bázisán minden kiderül.
Múzeumpedagógiai kínálatunk összeállításakor a két teremben berendezett látványraktár kiállítására támaszkodhattunk. Az elmúlt évtizedekben Pest megye területén végzett régészeti feltárások során előkerült leletekből válogattunk. A műtárgyak bemutatásakor igyekeztünk a tudományos kutatók munkáját is segítő formában a régészet eredményeire alapozva a megye történetét bemutatni az őskortól az újkorig.
Múzeumpedagógiai foglalkozásaink kapcsán alapelvünk, hogy a leletekre mindig nagy hangsúlyt fektessünk, ami nem jelenti azt, hogy eseményeink csak a látványraktárban tarthatók. Folyamatosan fejlesztjük a 30-40 fő befogadására alkalmas foglalkoztatónkat és két udvari térrel is színesíteni tudjuk programjainkat.
A régészeti emlékek mindenki számára bírnak jelentéssel, a múzeumpedagógus feladata, hogy megfelelően és érthetően közvetítse üzenetüket az érdeklődők felé. A legfiatalabb, óvodás korú látogatóinkat is érdemes bevezetni a kiállítóterekbe. Az ott eltöltött rövid, de annál kellemesebb pillanatok reméljük, mélyen beivódnak a kicsikbe, és sikerül észrevétlenül megalapoznunk a jövő múzeumlátogató-utánpótlását. Egy-egy adott korhoz kapcsolódó kézműves foglalkozással vagy előadással várjuk a nagyobbakat. Hiszünk abban, hogy a gyermekek mellett a múzeumpedagógia a felnőtt korosztály számára is izgalmassá tehető. Kidolgozás alatt van a számukra testreszabott programrendszerünk.
A foglalkoztatónkban felállított mini feltárás mindig magára vonja a figyelmet, minden korosztály élvezettel veti bele magát a csontváz mellett elrejtett fémtárgyak megkeresésébe.
Múzeumi óráinkat, foglalkozásainkat leginkább kihelyezett történelemóraként építik be tantervükbe az általános és középiskolai tanárok. A régészetben talán az egyik legizgalmasabb dolog, hogy számos más tudományággal érintkezik. Fel szeretnénk hívni a figyelmet arra, hogy szinte bármilyen tantárgyhoz köthetjük a nálunk lévő régészeti anyagot. Mennyivel izgalmasabb egy semmitmondó váza helyett egy több ezer éves urnát, mészbetétes edényt, római mécsest rajzolni a művészeti órákon, vagy a fizika egyes törvényeit egy római hadigép működésén keresztül megérteni? Rögtön megelevenedik a periódusos táblázat, ha elmélyülünk a bronzkori fémművesség technikájában, és még az is kiderülhet, hogy a magyar órán említett írók között nagynevű régész is rejtőzik.
Legfőbb célunk az, hogy aki belép hozzánk, legyen bármilyen életkorban, rendelkezzen akármilyen végzetséggel vagy érdeklődési körrel, kezdjen el gondolkodni azon, mit is jelent számára a múlt. Egyáltalán miért van szükség régészekre, múzeumokra, kiállításokra? Reméljük, hogy foglalkozásaink alatt olyan összefüggésekre világíthatunk rá, amiket a látogatók a mindennapi életben is hasznosnak, érdekesnek találhatnak. Nagyon jó lenne kilépni a történelemtanítás hagyományos kereteiből, az eseményeket nem száraz dátumok és ismeretlen nevek tömegén át, mellékesen megismerni, hanem múltunkat egy folyamatként látni. Igyekszünk rávilágítani arra, hogy a letűnt korok megítélése nem mindig olyan egyértelmű, mint ahogyan az sokszor a gimnáziumi történelemkönyveinkből kitűnik, a fiatalokat szeretnénk oknyomozó, logikus, az összefüggéseket kereső, szabad gondolkodásra buzdítani. Változatos és rugalmas foglalkozásterveinkkel, időszakosan megrendezett kiállításokkal és ezekhez kapcsolódó kulturális rendezvényekkel (koncertek, előadói estek) szeretnénk elérni, hogy a Gödöllői Látványraktárba belépők visszajáró vendégeink legyenek. A régészeti bázis váljon a magas színvonalú kutató- és tudományos munka műhelye mellett egy aktív, a közösségért létező térré, melyet mindannyian magunkénak érezhetünk.
A fenti gondolatok csupán ideák, egy éledező múzeumpedagógiai foglalkoztató dolgozóinak álmai. Azonban úgy érezzük, ha egy-egy hozzánk látogató csoport tagjai közül csupán egy emberben is megfogalmazódnak ehhez hasonló gondolatok, már érdemes volt belekezdenünk.
