©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Múzeumi digitalizáció IV.

Ma már figyelembe kell venni, hogy a múzeum (közgyűjtemények) hagyományos funkciói és szerepe kiegészül az információs társadalom generálta új kommunikációs célokkal és formákkal. A cikksorozat 4. része.

A Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesület  2016. április 15-én rendezi meg a múzeumi digitális stratégia megalkotásának elősegítését szolgáló DigiStrat szakmai napot. Az Urbán Franciska által szerkesztett cikksorozatunkban a szakmai napra való felkészüléshez szeretnénk mintegy gondolatébresztőként, vitaindítóként újdonságokat, érdekességeket bemutatni a digitalizálás témakörében.

A stratégia célja és indokoltsága

Korunk globális átalakulása nem csupán a gazdasági életet változtatja meg, hanem elérte a kultúra, a szellemi élet szereplőit, intézményeit is. Nyilvánvaló, hogy a szemléletváltás szükségessége, a megváltozott társadalmi környezet pozitív inspirációi a múzeumokat is megszólítják és a sajátos szakmai helyzetnek megfelelő válaszok megfogalmazására késztetik őket.

A jövőben fokozottan kell figyelembe vennünk, hogy a múzeum (közgyűjtemények) hagyományos (ön)képe, amely a gyűjtés, megőrzés, stabilitás, érték-áthagyományozás társadalmi elvárásaira alapozódik, kiegészül az információs társadalom generálta új kommunikációs célokkal és formákkal.

Ezek között kiemelten kell megnevezni a felhasználó (múzeumlátogató) – muzeológus kontaktus markáns irányultságváltását, amely dinamizálja, aktív és kreatív lépéskényszerbe, kezdeményező pozícióba hozza az információgazdát.

A fizikai tér, a lineáris bejárhatóság kitágul a virtuális (cyberspace), a fizikai-tárgyi kontaktus a távoli kapcsolat irányába. Az eredeti dokumentumok megmutatása mellett a másolati, illetve a valóságreprezentációnak az új médiumok felhasználásával történő közvetítése szerves része lesz a muzeológus tevékenységének. Ezen kommunikációs csatornák alkalmazása, beépítése a múzeumi rutinba nem csökkenti, hanem lényegesen szélesíti a múzeumhasználók körét, mélyíti a befogadást.

Helyzetelemzés, helyzetértékelés

A közgyűjtemények, mint az egyetemes kulturális örökség legfontosabb tartalomszolgáltatói, csak akkor juthatnak a 21. század egyre inkább digitális információcserére épülő, tudásalapú társadalmában meghatározó szerephez, ha

• az általuk kiállításokon/archívumokban stb. bemutatott és raktárokban őrzött kulturális örökséget digitális formában hozzáférhetővé teszik a társadalom különböző célcsoportjai számára.
• a valós hozzáférési pontjain (kiállítóterek, olvasótermek, kutatópontok stb.) integrálják a minél sokrétűbb hozzáférés érdekében a tartalmak bemutatásában a digitális technológiák adta lehetőségeket is.

A tanulási, informálódási szokások gyökeres megváltozásával – az ismeretszerzés egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb forrása az internet és az online elérhető tartalmak – a tudásközvetítés (beleértve a formális iskolarendszerben megvalósuló oktatást a közoktatástól a felsőoktatásig, és a kutatói, tudományos szférát is) megkerülhetetlen feltétele, hogy a rendelkezünk-e megfelelő mennyiségű és minőségű digitálisan elérhető tartalommal, és arra épített szolgáltatásokkal.

A közgyűjteményi, kulturális örökségi tartalmakra épített ismeretközlés nem korlátozódik csupán az edukális körre, hanem a kreatív ipar területein is jelentős forrást jelenthet. A mobil és lokativ technológiák alkalmazásával a kulturális turizmus, az idegenforgalom területén jelentős értéknövelt szolgáltatásokat lehet létrehozni, és ezáltal forgalom és bevétel-növekedést generálni, szélesebb körben ismertté téve hazánk kulturális értékeit.

A digitális kulturális örökség hosszú távú megőrzése (Digital Cultural Heritage Preservation) kiemelt nemzeti kötelesség. Az analóg formában őrzött kulturális nemzeti vagyon digitális reprodukciója alapvető érdek, ennek az adattömegnek a megőrzése, megfelelő transzformációja a legkorszerűbb technológiákkal kötelesség. A digitális megőrzés és technológiai feltételeinek biztosítása állami feladat.

A digitális kulturális örökség korpuszának létrehozása központi forrásból finanszírozott ún. tömeges digitalizálási projektet feltételez. A jelenleg rendelkezésre álló adatvagyon jelentős, de rendkívül heterogén, mind tartalmában, mind minőségében. Ezen projekt megtervezése és lebonyolítása közgyűjteményi szakmai feladat, ágazatonként sajátos szakmai feltételrendszerrel. A kivitelezésben közösen kell részt venni a közgyűjteményi szakembereknek és az IT piac szereplőinek. A feladat elvégzése piaci eredményekkel is járna.

A létrehozott digitális kulturális örökségi korpuszra korszerű szolgáltatásokat kell építeni a legszélesebb társadalmi hasznosulás érdekében. Ebbe a feladatba bele kell vonni a kreatív ipar szereplőit, a szoftvergyártókat, valamint a hardver és a hálózati technológia lehetséges szállítóit is.

A digitális kulturális örökségi korpusz létrehozása és a ráépített szolgáltatások sokasága jótékony hatást gyakorol a digitális írástudás fejlődésére, a kultúrafogyasztási szokások gazdagítására, kulturális javakhoz való hozzáférés egyenlőtlenségeinek megszüntetésére, eddig nem létező kultúrafogyasztási kompetenciák kialakítására, és gazdaságélénkítő és katalizáló szerepet tölthet be a kreatív ipar fejlesztésében is.

Európai Digitális Menetrend

Az infokommunikációs technológiák széleskörű elterjedése révén megalakulni látszik egy, az információ köré szerveződő társadalmi struktúra. Ennek következtében új piacok keletkeztek, amelyek hatással vannak a gazdaságra, a tudományra, a kultúrára, az oktatásra és a mindennapjainkra egyaránt. Az Európai Unió deklarált célja az információs társadalommá való átalakulás a kontinens versenyképességének növelése érdekében. Az Európai Bizottság 2010-ben ismertette az “Európa 2020” stratégiát, melynek egyik kezdeményezése az Európai Digitális Menetrend. A menetrend célja az információs- és kommunikációs technológiák alkalmazásának széleskörű elterjesztése, valamint Európa versenyképességének javítása.

Az Európai Digitális Menetrend hatására, uniós elvárások mentén alakult ki Magyarország 2014-20-as stratégiája, a Nemzet Infokommunikációs Stratégia, valamint négy pillérének megvalósítási terve. A stratégia legfőbb célja a Digitális Magyarország létrehozása, amely a polgárok digitális kompetenciáinak felzárkóztatását, az életminőség javítását, a digitális esélyegyenlőséget, továbbá az ország versenyképességének fejlődését kívánja elősegíteni.

Célrendszer

A 21. század az információs és kommunikációs technológia kora, amely nagy szerepet játszik a társadalom megváltozott kulturálódási és ismeretszerzési szokásaiban is. Ez lehetőséget ad a múzeumnak a látogató megszólítására, érdeklődésének felkeltésére és fenntartására, alkalmazkodva a társadalom befogadói igényeinek változásaihoz. Az új technológiai eszközöknek köszönhetően a múzeumi térben megjelenő kulturális örökségünk kontextusba helyezhető, ismeretterjesztés céljából plusz információval látható el, valamint a fiatalabb generációk érdeklődése is könnyebben felkelthető általa.

Kulturális alapellátás, a hozzáférhetőség esélyegyenlőségének megteremtése

A tömeges digitalizálás célja, hogy minden „szereplő”, érdeklődő, használó számára láthatóvá és használhatóvá váljon ez a zömében tárgyak formájában létező, de eddig hozzáférhetetlen örökség.

Alapvető cél, hogy a múzeumokban szétaprózódva, véletlenszerűen eloszló kulturális örökség a digitalizálásnak, és az arra épülő szolgáltatásfejlesztésnek köszönhetően összekapcsolódjon, pl. az egy helyről, egy szerzőtől, egy korszakból származó, egy jelenséghez, történéshez kapcsolódó tartalmak egyben láthatóvá váljanak és ne szétaprózódva, részleteikben szétszóródva jelenjenek meg.

Közösségi identitás és emlékezet megőrzése, közvetítése

A múzeumokban találhatóak a közösségi identitásokat kifejező tárgyak, dokumentumok legjelentősebb gyűjteményei. A múzeumok kiállításaiban rendszerint kiemelkedő műtárgyak, vagy a nemzeti identitásban jelentős szerepet játszó örökségi emlékek szerepelnek leginkább, míg a vallási, nemzetiségi, lokális közösségek identitásához kapcsolódó témák és tárgyak csak esetlegesen, ritkábban fordulnak elő.

Mindezen kulturális örökség, emlékezet megőrzésében és közvetítésében a digitalizálás meghatározó, paradigmatikus változásokat hozhat. A helyi közösségektől elkerült, elszármazott, múzeumok által megmentett, megőrzött, feldolgozott javak, virtuális formában, az online térben újból visszatérhetnek az eredeti használati, keletkezési helyükre. De a legkülönfélébb közösségek találhatják meg, használhatják fel, gyűjthetik össze az identitásuk, kollektív emlékezetük szempontjából fontos művészeti, tudományos, történeti és néprajzi stb. örökségüket digitális szolgáltatások formájában.

A nemzeti emlékezet megőrzése, közvetítése

Az értéktárakban, a hungarikumok között szereplő elemek nagy többségének múltja, képei, története, eredete is csak a múzeumok által őrzött örökség felhasználásával gyűjthető össze, mutatható be, érthető meg. Mindezek hozzáférhetővé tételéhez elengedhetetlen az állományok digitalizálása a helyi értékeket kereső, értéktárakat létrehozók számára.

A virtuális térben közvetített kulturális örökségi tartalmak lehetővé teszik tér és idő dimenzióitól függetlenül a nemzeti kultúra közvetítését minden magyar ember számára, illetve nem magyar nyelvű tartalmak által nemzeti kultúránk megismertetését bármely érdeklődő ember számára.