 |
| ©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva. |
Barlangi vakgőte: 100 évig él, de hol?
A Magyar Természettudományi Múzeum kutatói nemzetközi együttműködés keretében különlegesen érzékeny módszert fejlesztettek ki, amely barlangokból gyűjtött vízmintákból is képes kimutatni a barlangi vakgőte (Proteus anguinus) jelenlétét.
Szerző: Magyar Természettudományi Múzeum | Forrás: | 2017-01-31 07:33:26
Tudományos mérföldkő a barlangi élővilág megismerésében
A Magyar Természettudományi Múzeum kutatói nemzetközi együttműködés keretében különlegesen érzékeny módszert fejlesztettek ki, amely barlangokból gyűjtött vízmintákból is képes kimutatni a barlangi vakgőte (Proteus anguinus) jelenlétét.
A barlangi vakgőte (Proteus anguinus) Fotó: Dušan Jelić
Tudásunk a barlangok élővilágáról, azok külvilágtól való elzártsága, nehéz megközelíthetősége miatt, a mai napig csekélynek mondható. A Magyar Természettudományi Múzeum kutatói nemzetközi együttműködés keretében különlegesen érzékeny módszert fejlesztettek ki, amely barlangokból gyűjtött vízmintákból is képes kimutatni a barlangi vakgőte (Proteus anguinus) jelenlétét. A barlangi vakgőte Európa egyetlen barlangi életmódot folytató gerinces faja, kizárólag a Dinári-hegység alatt húzódó barlangrendszerben él. Egyik különlegessége az egyedek már-már történelminek mondható élethossza, mely akár a 100 évet is meghaladhatja. Ezt a szigorú védelem alatt álló gőtefajt hosszú élete, különös életmódja, pigmenthiányos bőre, visszafejlődött szeme miatt már régóta intenzíven kutatják. Gátat szab azonban a faj védelmének, hogy nem ismert, pontosan mely barlangokban él, és hol húzódik elterjedésének határa. A most kifejlesztett módszer ezekre a kérdésekre adhat választ. A vizsgálat azon alapul, hogy az állat DNS-molekulái oldott állapotban a vízbe kerülnek, így ha a barlangból kifolyó vízből merített mintát megfelelően steril körülmények között laboratóriumban elemzik, akkor kimutatható belőle a faj jelenléte. A módszer hosszú és költséges kísérletek eredménye, de megoldást jelenthet más barlangi élőlények kimutatására is. A kutatás eredményeit a rangos PLOS ONE folyóirat közölte.
http://journals.plos.org/plosone/article?id=10.1371/journal.pone.0170945
A barlangi vakgőte élőhelyeiről ilyen, és ehhez hasonló víztestek formájában tör a felszínre a víz. Fotó: Vörös Judit
A barlangi vakgőte (Proteus anguinus) Fotó: Dušan Jelić
Tudásunk a barlangok élővilágáról, azok külvilágtól való elzártsága, nehéz megközelíthetősége miatt, a mai napig csekélynek mondható. A Magyar Természettudományi Múzeum kutatói nemzetközi együttműködés keretében különlegesen érzékeny módszert fejlesztettek ki, amely barlangokból gyűjtött vízmintákból is képes kimutatni a barlangi vakgőte (Proteus anguinus) jelenlétét.
A barlangi vakgőte Európa egyetlen barlangi életmódot folytató gerinces faja, kizárólag a Dinári-hegység alatt húzódó barlangrendszerben él. Egyik különlegessége az egyedek már-már történelminek mondható élethossza, mely akár a 100 évet is meghaladhatja. Ezt a szigorú védelem alatt álló gőtefajt hosszú élete, különös életmódja, pigmenthiányos bőre, visszafejlődött szeme miatt már régóta intenzíven kutatják. Gátat szab azonban a faj védelmének, hogy nem ismert, pontosan mely barlangokban él, és hol húzódik elterjedésének határa.
A most kifejlesztett módszer ezekre a kérdésekre adhat választ. A vizsgálat azon alapul, hogy az állat DNS-molekulái oldott állapotban a vízbe kerülnek, így ha a barlangból kifolyó vízből merített mintát megfelelően steril körülmények között laboratóriumban elemzik, akkor kimutatható belőle a faj jelenléte. A módszer hosszú és költséges kísérletek eredménye, de megoldást jelenthet más barlangi élőlények kimutatására is.
A kutatás eredményeit a rangos PLOS ONE folyóirat közölte.
A barlangi vakgőte élőhelyeiről ilyen, és ehhez hasonló víztestek formájában tör a felszínre a víz.
Fotó: Vörös Judit
Kapcsolódó cikkek:
Nemzeti gyűjtemény a nemzet adományaiból
A freskók nem az emberi jelenlét miatt fakulnak
Barlangászok múzeuma
Cimkék:
