Magyar ásatás Egyiptomban

Illahûn 1990 – annus horribilis. Ezt a rövid feljegyzést véste ásatási naplójának fedelére néhai Nicholas B. Millet, az 1988 és 1997 között El-Lahunban régészeti kutatásokat végző kanadai expedíció vezetője. Akkor már második éve állt a munka a lelőhelyen, lévén az egyiptomi régészeti hatóság helyszíni raktár megépítéséhez kötötte az ásatási engedély megújítását. Az építkezés előre be nem tervezett költségei (korabeli árfolyamon mintegy húszezer egyiptomi font) kényszerű pihenőre rendelték az expedíció tagjait, s csak fokozták Millet amúgy is meglévő kétségeit az el-lahuni kutatások jövőjével kapcsolatban.

Régészek és téglarablók

Ma már tudjuk, hogy nem ez volt az egyetlen „borzalmas esztendő” a kiterjedt, mintegy nyolcszáz hektárt felölelő rommező modern kutatástörténetében. Miután a terület régészeti topográfiáját felvázoló brit archeológus, William Matthew Flinders Petrie 1921-ben egyszer s mindenkorra

távozott El-Lahunból, a lelőhely az idő múlásával egyre inkább a gazdátlan, elvadult birtok arcát öltötte magára. Nyugodtan, zavartalanul dolgozhatott az idő és hű szövetségese, az enyészet, elvégre a régészeti kutatások folytatására csak majd hetven évvel Petrie után került sor. A helyszínre érkező Millet és munkatársai lehangoló látványról számoltak be: a félig betemetett, erősen lepusztult iszaptégla épületmaradványok egyhangúságát itt és ott recens hulladékhalmok törték meg; emitt friss bolygatások nyomai látszódtak, amott rablóásatások mementójaként a síraknák száját övező törmelék díszelgett. Szorgalmas munkát végeztek a helybéli földművesek is: a település még álló falmaradványait alaposan megdézsmálták a szebbah-ásók (téglarablók), néhány téglasort pedig kissé bizarr módon a régészeti lelőhelyet a megművelt parcelláktól elválasztó kerítésbe építettek be.

Petrie ásója nyomán

Pedig a Fajjum-oázis bejáratánál fekvő rommező, mely nevét a közeli arab El-Lahun faluról kapta, egyike a Nílus-völgy legfontosabb történeti emlékhelyeinek. Bár emlékanyagában az óegyiptomi történelem szinte mindegyik korszaka képviselteti magát, a terület legmagasabb státuszát a

Pontatlanságok és hiányosságok

Bár tagadhatatlan, hogy rendszeresség és alaposság terén Petrie messze megelőzte korát, a sietségből fakadó felületesség nyomait is magán viselő dokumentációja nehezen hozható

A dokumentáció problémáinak orvoslása különösen a lelőhely pillanatnyi állapotának ismeretében vált felettébb sürgetővé: az elmúlt tíz évben ugyanis a régészeti maradványok pusztulásának üteme aggasztó mértékben felgyorsult. A kanadai expedíció által kibontott, majd visszatemetetlenül hagyott iszaptégla struktúrák lassan, de elkerülhetetlenül áldozatul esnek a napsugárzás, a szűnni nem akaró szél és a szezonális esőzések romboló hatásának, túlélési esélyeiket pedig tovább csökkentik az alkalmasint a vandalizmus határát súroló friss bolygatások, rendszeres rablóásatások, melyek még az aktív régészeti kutatás alatt álló szektorokat sem kímélik. Így került sor 2009 őszén a piramiskörzettől északra fekvő, római korból származó krokodiltemető gödörsírjainak kifosztására, a Petrie által 900. számú középbirodalmi temető maradványainak kíméletlen feldúlására, illetve a városon belül a 4. (?) számú déli kúria falmaradványainak lerombolására – a nyomokból ítélve nehézgépek igénybevételével. Elodázhatatlanná vált tehát a régészeti táj jelen állapotának precíz dokumentálása, illetve az épületmaradványokat fenyegető környezeti és kulturális tényezők felmérése, mielőtt bármiféle újabb feltárások kezdődnének a lelőhely korábban még nem kutatott részein.

A magyar misszió

A felvázolt problémák és rizikófaktorok figyelembevételével a pontos és gyors dokumentálás hangsúlyos szerepet kapott az El-Lahun Survey Project programjában, amikor a Szépművészeti Múzeum 2008-ban több hazai és külföldi intézménnyel karöltve felújította a lelőhelyen a terepi

A 2009-es ásatási szezonunk a templom két sarokponti depójának feltárásával ért véget. Az északkeleti és északnyugati depókra már nem kerülhetett sor, mivel távozásunkat követően az egyiptomi misszió a templomterületre vonult, s addig folytatta a régi, régészetileg is értékes törmelékhalmok mechanikus eltávolítását, míg az aknák fedőköveire rá nem lelt. 2011-ben a sorozatos szabályszegések, a leletek gondatlan kezelése, illetve a lelőhely emlékeiben okozott nagymértékű és helyrehozhatatlan károk következtében a Régészeti Minisztérium azonnali hatállyal megfosztotta az egyiptomi missziót a további kutatás jogától, az ügyet továbbította az államügyészi hivatalnak vizsgálat lefolytatása céljából, a lelőhelyet pedig a jogi eljárás végeztéig hivatalosan lezárták. Csak reménykedni tudunk, hogy 2012 őszén tovább folytatódhatnak a magyar régészeti kutatások El-Lahunban.

Kutatásainkban partnerünk a Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Kara, a Petrie Museum of Egyptian Archaeology, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, valamint a Research Institute for Visualization, Architecture and Archaeology. A projektet az OTKA támogatja.

Kulisszatitkok az ásatásról

Mit rejt El-Lahun homokja? – A Szépművészeti Múzeum egyiptomi ásatásáról

Élő MúzeumCafé
2012. január 12., csütörtök, 18.00 óra, Szépművészeti Múzeum

A vetített képekkel illusztrált esten az ott folyó munkáról, az eddigi és a várható eredményekről számol be a projekt néhány munkatársa.

A beszélgetés résztvevői:
Liptay Éva, a Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteményének vezetője,
Horváth Zoltán egyiptológus-muzeológus, az ásatás vezetője,
Vasáros Zsolt építészmérnök, az ásatásban részt vevő csapat tagja.
A beszélgetést Martos Gábor, a MúzeumCafé főszerkesztője vezeti.

Praktikus információk:
Az estre a belépés ingyenes; a bejáratnál, aki hozzánk érkezik, azt kell mondania, hogy a MúzeumCafé beszélgetésére jön, és majd útbaigazítják. Ha viszont valaki az este 22 óráig nyitva tartó múzeum kiállításaira is be szeretne menni, meg kell vásárolnia a rendes csütörtök esti Múzeum+ jegyet.
A beszélgetést szokás szerint rögzítjük, és az a későbbiekben az interneten is megtekinthető lesz a www.muzeumcafe.hu weboldalon

Képek

1. El-Lahun látképe a munkasátorral
2. Kifosztott sír a római korból származó krokodiltemetőben
3. A 4. (?) számú déli kúria maradványai
4. A délkeleti akna feltárás közben
5. A rituálisan leölt szarvasmarha feje és mellső lábszára a délnyugati akna mélyén